Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-09-01 / 36. szám

Nagy iramban folyik a verseny, kedves hallgatóink, az ötéves Terv-stadionban Orion és Philips között.. Orion hatalmas munka­tempóval halad az élen, de Philips is alig marad el mögötte... ! Az augusztusi fordulót Orion jól vette és most erőteljes csapások­kal halad előre... Pompásan dolgozik ez az Orion-gyerek.. .1 gyerünk Philips, gyerünk, nem látod, hogy Orion elhúz melletted...I látja, de nem tehet semmit, ejnye Philips, ejnye, nem szűk a tej keresztmetszeted? Most rákapcsol Philips, de Orion is erősít, fej-­ fej mellett küzdenek, Orion ismét elúszik és két ponttal vezet Phi­ 1­ips előtt a mérkőzés harmadik hónapjában az ötéves Terv-stadion-1 mn« nhrt­­bi tort rmiHiri nt­rr/\ iyannnttnn Ipqr n m prbnypQ Prprlmpntjpf \ Helyszíni közvetítés az Orion-Philips versenyről A mindenes Bemutatjuk Pécsi elvtárs minde­nest, aki propagandista, falujáró, népnevelő, könyvtáros és mindenek­­felett oktatási felelős egyszemélyben. Egyben azt is bebizonyítja, hogy bár nem új seprő, azért jól söpör a reakciósok házatáján és a szeminári­umokra is úgy megfőzi a hallgató­kat, hogy egyetlen egy sem fog meg­romlani. Illetve évközben leszakadni, lemaradni. Ványadt, sápadt, rekedt vekkerre bukkantunk Hegedűs elvtársnő asz­talánál. Hegedűs elvtársnő most lett szta­­hanovista és evvel a vekkerrel mérte termelése iramát. 140 százalék! 150 százalék! 160 százalék! Nem csoda, ha szegény vekker majdnem idegsokkot kapott, hiszen ő reggeli csörgésre s komó­tos járásra volt felkészülve. Baj azonban mégsincs, legfeljebb ha ki­csit elfárad a vekker, elviszik egy kis üdülésre a sarki óráshoz s az majd helyrehozza a megrongált haj­szálidegeit. Ak * Mirelité Felfedező körúton Ha egy tyúkketrecbe tíz csirke »helyett harmincat nyomorítanak be , az még nem nagy baj, mert egy Sbaromfi-siralomházról a legzse- Iniálisabb Leghorn-kakasnak sincs­­ különb elképzelése.­­ De ha világmárkának számító I rádiót kell gyártani, nagyított ki­­adású szalam­násdobozban, akkor­­nem csoda, hogy amerre lépünk , vészjelekkel van tele a levegő. — !S. O. S.! S. O. S.! S. O. S.! ment­­sétek meg az Oriont, nagyobb üze­­­met, tágasabb üzemet, mert meg jutott, hogy a temérdek jó dolog mellett akad azért hiba is. A párttitkárok egyidőben szinte hetenként változtak, az ifjúság mozgalmi munkáját túlzás munká­nak nevezni, s a reggeli késés még mindig nem fehér holló. Hiba aztán az is, de ez már nem az Orion hibája, hogy az egyes alkat­részeket szállító cégek vagy határ­idő után szállítanak, vagy olyan hosszú határidőt szabnak ki, hogy kinő az Izzó által rendesen szállí­tott rádiólámpák szakálla a vára­kozásban. Különösen a Remix és Műanyagfeldolgozó ludas a dolog­ban és bár az Orion a múlt esz­tendőben közel ötven bánatpert nyert meg, nem az ilyenfajta perek nyerésével akarja anyagi alapját megteremteni. Reméljük, hogy a nevezett cégek kellemes meglepetést szereznek az Orionnak, s több pernyerésre nem adnak alkalmat. Az üzemi csasztus­­kákból is hiányzik majd a csipke­lődés a késveszállítók felé és a csasztuskák is azt mondják: volt per, fene bánya, volt per, vigye bánya, volt bánatper, de már nin­csen, csuhajja! (N. S. 1.) fulladunk ebben a zsibvásárban. S amellett ez a rádiókkal, gépek­kel, dolgozókkal telegyömöszölt­ Orion még csak nem is főbérlő, s még csak nem is társbérlő (brrr), hanem albérlő (brrr., brrr., brrr.). Ugyanis az irgalmas lelkű Egye­­j ■sült Izzó­ néninél húzza meg ma­gát, ez a szerencsétlen ágyrajáró i­s bizony az Izzónéni időnként há­­sártos, mint minden szobaasszony, it főbérlői jogokkal áldott meg a is. A gyár már Herkulessé nőtt m­ajd szétveti ezt a­ kalickát, de ha öth vállalatvezető elvtársat nem Itatják az illetékesek, hamarosan íj helyiségbe költöznek. Ennek tívből örülök, meg annak is, hogy itt az új normát nem fogadták el­­lenséges duzzogással, mert előre­­ázás folytán nem laza normákat, tércsalókat, szabadságra szökő ankcionáriusokat gyártottak szá­jában, hanem szoros norma sze­­int ontották a néprádiót, a törpe­­■zupert, az ilyen szupert, az olyan 1+3-ast, az exportrádiót és a­öbbit. Anód, katód, textilbakelit (ilyet­­ tudok), pille (milyen is? szóval em lepke, hanem valamilyen pille) adukciós tekercs, trafó, ezekkel tud olyan perfektül bánnak a re­ek dolgozók, hogy csoda, és a kék­­drótot a sárgával, sárgát a piros­at, pirosat a lilával nem cserélik­­össze. Ami pedig az exportgépeket il­leti, hát az egyszerűen gyönyörű, nem is mertem letegezni egyi­ket sem, magáztam őket, naint ráckoromban a szakállas bácsikat. Ezekért a rádiókért jön a pénz, a­­nyersanyag, a valuta, be is válnak vtars­am. ----------------------­A képen látható három kislány az Orion három leányvállalata s igazán nem panaszkodhatnak a vid egy szálig Patagóniában és stafirungra , imbuktuban egyaránt. Tóth vállalatvezető elvtársi mérnökökkel, szakmunkásokkal jól ellátta őket és nászajándékul üzemni , ahogy néztem a futószalagon felszerelést kaptak.­­ tovasuhanó alkatrészeket, öröm A stafírozás annyira jól sikerült, hogy a törzsgyárban helyenként már káderhiány mutatkozik és­­ költözött a szívembe, de aztán ki- egyesek már arra is gondolnak, hogy nem volna rossz, ha a három leányvállalat s­taf­ir­u­n­g vissz­a­tér­í­tés -­­ költözött az öröm, mert eszembe- ben részesítené az örömapát. ft'­­■Be­ JANPA HAfi/Poe ÜB. titkár Hargitai: Mit bámulsz bocskám? Borjú: Bú-bú-bú, szép ez az új kapu­­bú. Hargitai: Hagyd a fenébe bocsk­ám azt a kaput, majd gyere ki fél év múlva Kőbányára, ott legalább az új kapu mellett egy új gyárat is bá­mulhatsz. Huszti vagy Natonek? A pártirodán megtudtuk, hogy a gyár laboratóriuma új hangszóró­típust konstruált, amelyet egy szakértőkből álló bizottság Európa legjobb hangszórójának minősített. Azonnal nyomozáshoz láttunk: ki volt az, aki az új hangszórót konstruálta. — Huszti elvtárs, — mondta a szervezési titkár. — És Natonek, — tette hozzá az oktatási felelős. Huszti és Natonek elvtársak te­lefon­idézésünkre azonnal megje­lentek. Natonek mérnök fölényesen tisztázta magát: — A hangszórót Huszti kartár­sam konstruálta, ez a zseniális 23 éves mérnök­jelölt. Nekem semmi részem nincs a dologban, mindent Huszti elvtárs csinált. Egyébként bocsánatot kérek, de sok a dol­gom ... Azzal elillant. Teljes gyanúnkkal Huszti elvtárs felé fordultunk, aki lesütött szemmel,­ idegesen ült a széken. — Ki csinálta az új hangszórót? — tettük fel raffináltan a kereszt­kérdést. Huszti elvtárs szájaszéle gyanúsan megrándult, de csakha­mar összeszedte magát és dacosan a szemünkbe vágta: — Natonek. Ő csinált mindent, övé az érdem. Az ő útmutatása és nagy tudása nélkül nem készült volna el a konstrukció. — Ne kerteljen — szóltunk rá erélyesen —, alapos a gyanúnk, hogy maga csinálta ezt a kitűnő hangszórót! — Nem is olyan nagy dolog az a hangszóró... — siklott ki új­ból kígyósimasággal a kérdés elől és laposakat pislogott az ajtó felé. — Szóval maga is másra tolja az érdemet!­­— A minisztérium — mondta váratlan fordulattal. — Nádass és László­ elvtársak addig sürgették a dolgot, amíg megcsinálta... megcsinálta ... megcsinálódott a dolog. De bocsássanak meg az elv­­t­társak... — És már kívül is volt az ajtón, mielőtt lefülelhettük­­volna. Tanácstalanul néztünk egy­­­másra. — Hát most Huszti ,vagy. Nate­­­nek? Az elvtársak mosolyogtak és­­senki sem felelt.

Next