Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-14 / 29. szám

kánikula kánikula | kánikula kánikula PESTI BÉRHÁZ «­átánikulában Az Irigyelt ember — Mondja, nincs szüksége tanoncra? Ebadta a strandon Nagy tumultus a strandon ' táCfÁRA. ------* — Halló, Statisztikai Hivatal? Tes­sék szíves lenni még két tölcsért hozzáírni! Gergely Miklóst Kánikulai kaland Az idei kánikuláról a legkülön­bözőbb feltevések vannak forgalom­ban. Az egyik kartársam, aki negy­venkét éves, határozottan kijelen­tette, hogy már hatvannyolc éve nem látott ilyen kánikulát, egy hu­szonegyéves ismerősöm viszont es­küszik rá, hogy nyolcvankét esz­tendeje nem észlelt ilyen bőséget. Jómagam ebben a kérdésben nem nyilvánítok véleményt, ehelyett egy­szerűen elmondom egy nem érdek­telen kánikulai kalandomat. Előre kell bocsátanom, hogy az igazság­ból egy szót nem vettem el és egy szót nem tettem hozzá; nem is lett volna erőm az ilyesmihez, akkora melegben. Reggel négykor felébredtem, mert azt álmodtam, hogy baracklekvár vagyok és egy üstben főznek. — Legalább ne kavarjál — mond­tam bosszúsam feleségemnek, mire ő is felébredt. Ijedt szemekkel hallgatta meg az álmomat. — Érdekes — lihegte. — Én ugyanezt álmodtam, csak én szilva­lekvár voltam. Odaváns­zorogtam a szobahőmérő­höz, mert élt bennem a titkos boldog reménység, hogy talán már elmúlt a kánikula, csak magas lázam van. De sajnos nem, a hőmérő harminc­négy fokot mutatott árnyékban. (A villanylámpa árnyékában.) — És ezért a hőmérőért adtunk mi tizenkét forintot — sóhajtottam fel keserűen. — A te smucigságod — izzadta ki a szavakat a feleségem. — Én mondtam, hogy a tizenhatforintosat vegyük, talán kevesebbet mutatna. Aludni nem lehet a melegtől, de ébren lenni sem lehet a melegtől, mert lenyomja az embert; tehát ká­­romkodok, mert azt lehet a meleg­től. Időnkint elalszom és azt álmodom, hogy ébren vagyok és melegem van­, aztán felébredek és azt álmo­dom, hogy alszom és melegem van. Végre jön az édes hajnali álom; azt álmodom, hogy tél van, édesen susog a jeges északi szél és jég­virágos az ablak. Eddig gyönyörű, de kiderül, hogy én tatai brikett vagyok és éppen égek a kályhában. — Oltsátok el a tüzet— ordítom kétségbeesetten. — Oltsátok el a tüzet, álomszuszékok! Egy ember van a brikett közt! Én! — Ne­­ képzelődjék — mondja mérgesen a fűtő és rákacsint a fe­leségére.— Az egyik krikett úgy­látszik felöntött a garatra, embernek képzeli magát. És a fejemre üt a piszkavassal, amitől elkezd csengeni a fülem, ez azonban már a vekker. Kimászok az ágyból. A vekker már harmincöt fokot mutat és a hő­mérő negyedhetet árnyékban, de lehet, hogy ez csak a melgtől van.­­— Legalább a jeges jönne! — nyögi a feleségem. — Már három napja nem volt itt. — Ma jönni fog — nyöszörgöm. — Érzem, hogy jönni fog! — Már itt is van! — sikolt­ja a kislányom, mert megszólal az elő­szobacsengő. — Meg vagyunk mentve! Félmeztelenül rohanunk mind a hárman ajtót nyitni. — Tíz forintért jeget! — borulok a bajuszos fiatalember nyakába. — Ne tessék viccelni kérem — mondja hűvösen. — Én sürgöny­kézbesítő vagyok. , És átnyújtja a táviratot: TÜZELŐJÉT MA SZÁLLÍTJUK. Tükör. Másfélmillió adag fagylaltot fogyasztott egy kánikulás napon Budapest A próféta bűnhődése — Mi történt ezzel a szerencsét­lennel? — A múlt héten állandóan a ká­nikula végét jósolta. Végül kirúgták: Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ Kiadta a Szabadsá­g Lapkiadó­­vállalat. Felelős kiadó: GOLACS ERNŐ Szerkesztőség: Budapest, V., Honvéd-utca 10. Telefon: 127—750, 120-031. Kiadóhivatal: Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Telefon 143-012, 143—017. Nyomatott a Budapesti Szikra Nyomda M­­. offset.körforgógépén V., Honvéd-utca 10. Felelős nyomdavezető: Radnóti Károly.

Next