Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-07-14 / 29. szám
kánikula kánikula | kánikula kánikula PESTI BÉRHÁZ «átánikulában Az Irigyelt ember — Mondja, nincs szüksége tanoncra? Ebadta a strandon Nagy tumultus a strandon ' táCfÁRA. ------* — Halló, Statisztikai Hivatal? Tessék szíves lenni még két tölcsért hozzáírni! Gergely Miklóst Kánikulai kaland Az idei kánikuláról a legkülönbözőbb feltevések vannak forgalomban. Az egyik kartársam, aki negyvenkét éves, határozottan kijelentette, hogy már hatvannyolc éve nem látott ilyen kánikulát, egy huszonegyéves ismerősöm viszont esküszik rá, hogy nyolcvankét esztendeje nem észlelt ilyen bőséget. Jómagam ebben a kérdésben nem nyilvánítok véleményt, ehelyett egyszerűen elmondom egy nem érdektelen kánikulai kalandomat. Előre kell bocsátanom, hogy az igazságból egy szót nem vettem el és egy szót nem tettem hozzá; nem is lett volna erőm az ilyesmihez, akkora melegben. Reggel négykor felébredtem, mert azt álmodtam, hogy baracklekvár vagyok és egy üstben főznek. — Legalább ne kavarjál — mondtam bosszúsam feleségemnek, mire ő is felébredt. Ijedt szemekkel hallgatta meg az álmomat. — Érdekes — lihegte. — Én ugyanezt álmodtam, csak én szilvalekvár voltam. Odavánszorogtam a szobahőmérőhöz, mert élt bennem a titkos boldog reménység, hogy talán már elmúlt a kánikula, csak magas lázam van. De sajnos nem, a hőmérő harmincnégy fokot mutatott árnyékban. (A villanylámpa árnyékában.) — És ezért a hőmérőért adtunk mi tizenkét forintot — sóhajtottam fel keserűen. — A te smucigságod — izzadta ki a szavakat a feleségem. — Én mondtam, hogy a tizenhatforintosat vegyük, talán kevesebbet mutatna. Aludni nem lehet a melegtől, de ébren lenni sem lehet a melegtől, mert lenyomja az embert; tehát káromkodok, mert azt lehet a melegtől. Időnkint elalszom és azt álmodom, hogy ébren vagyok és melegem van, aztán felébredek és azt álmodom, hogy alszom és melegem van. Végre jön az édes hajnali álom; azt álmodom, hogy tél van, édesen susog a jeges északi szél és jégvirágos az ablak. Eddig gyönyörű, de kiderül, hogy én tatai brikett vagyok és éppen égek a kályhában. — Oltsátok el a tüzet— ordítom kétségbeesetten. — Oltsátok el a tüzet, álomszuszékok! Egy ember van a brikett közt! Én! — Ne képzelődjék — mondja mérgesen a fűtő és rákacsint a feleségére.— Az egyik krikett úgylátszik felöntött a garatra, embernek képzeli magát. És a fejemre üt a piszkavassal, amitől elkezd csengeni a fülem, ez azonban már a vekker. Kimászok az ágyból. A vekker már harmincöt fokot mutat és a hőmérő negyedhetet árnyékban, de lehet, hogy ez csak a melgtől van.— Legalább a jeges jönne! — nyögi a feleségem. — Már három napja nem volt itt. — Ma jönni fog — nyöszörgöm. — Érzem, hogy jönni fog! — Már itt is van! — sikoltja a kislányom, mert megszólal az előszobacsengő. — Meg vagyunk mentve! Félmeztelenül rohanunk mind a hárman ajtót nyitni. — Tíz forintért jeget! — borulok a bajuszos fiatalember nyakába. — Ne tessék viccelni kérem — mondja hűvösen. — Én sürgönykézbesítő vagyok. , És átnyújtja a táviratot: TÜZELŐJÉT MA SZÁLLÍTJUK. Tükör. Másfélmillió adag fagylaltot fogyasztott egy kánikulás napon Budapest A próféta bűnhődése — Mi történt ezzel a szerencsétlennel? — A múlt héten állandóan a kánikula végét jósolta. Végül kirúgták: Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ Kiadta a Szabadság Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: GOLACS ERNŐ Szerkesztőség: Budapest, V., Honvéd-utca 10. Telefon: 127—750, 120-031. Kiadóhivatal: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon 143-012, 143—017. Nyomatott a Budapesti Szikra Nyomda M. offset.körforgógépén V., Honvéd-utca 10. Felelős nyomdavezető: Radnóti Károly.