Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-05-08 / 19. szám

Szegény beteg ember SckuTSbh — Hova rohan, szaktárs? — Orvosi bizonyítványért, mert bent nem akarják elhinni, hogy olyan beteg vagyok, hogy alig állok a lábamon. VÉGEm?l$0 (t©ss£5 A legifjabbak részt vesznek a tisztasági mozgalomban. I Félreértések elkerülése végett — Ezt a kitüntetést nem azért kapja, barátom, mert kimagasló eredményeket ért el a baktériumkutatás terén, hanem, mert nem fecsegte el... I Szín: Lektorátusi hivatal- Csiszár Teréz lektor az asztalnál ül. IRÓ (belép): Szabadság . .. CSISZÁR: Szabadság Köszörűs elvtárs. Csiszár Te­réz vagyok. Én lektoráltam a kéziratát. 164 órát töltöttem el vele. ÍRÓ (zavartan): 164 órát? Hát ez igazán ... CSISZÁR: Látja ott a falon azt a táblázatot? Az én­­ újításom. Szempontgrafikon. Rögtön világosan látni a szempontok apadási tendenciáját. Az írókongresszus óta egyre zsugorodik a szem­­pontkörbe. Figyeli? ÍRÓ: Figyelem. CSISZÁR: Hát akkor térjünk a tárgyra. Az én elvem: az írói egyéniséget szabadon kifejlesz­teni. A ki nem­­fejlesztett írói egyéniség a termelésben kiesést okoz. Persze a világért sem akarom művészi elképzelésében befolyá­solni. Csak éppen arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy pozitív hősének ne legyen cippzáras kabátja. Az amolyan imperialista dolog. Gondolja meg, milyen eszmei tartalma lehet egy olyan hősnek, aki gépiesen megránt magán valamit s az kinyílik. Fejlődhet egy ilyen ember? Nem fejlődhet. Magát ugye Ber­­cikné lektorálta? ÍRÓ (sóhajtva): Ő dolgoztatta át velem másodszor a regényt. Mert eredeti­leg egy szövőgy­árban játszódott le a regényem, de Bercikné kijelen­tette, ha nem teszem át a cselekményt egy nehézipari üzembe, nem javasolhatja kiadásra a regényemet. A nehézipar a súlyponti kérdés. CSISZÁR: De hiszen bányáról szól a regénye. ÍRÓ: Ezt viszont a harmadik lektor követelte. Hogy most a bányára kell az irányt vennünk. Azért csináltam főaknászt a hősömből. CSISZÁR: Rosszul tette. A sarkára kellett volna állnia. De az írók még tele vannak polgári csökevényekkel. Ahelyett, hogy kitartanának meggyőződésük­­mellett, ragaszkodnak hozzá, hogy a kéziratuk megjelenjen. Ha énrám hall­gat, keresztülviszi akaratát és a regényt Duna­­pentelére helyezi. ÍRÓ (megütődve): Dunapentelére? Most, mikor már valamennyi szereplőm bányász? Mikor már a ciklikus módszert is belevettem a regénybe? Amikor a feleségem „Jó szerencsét” köszöntés­sel üdvözöl este, mikor hazamegyek. CSISZÁR: Én nem akarom befolyásolni. De ez most harci feladat. Menjen el négy-öt hónapra Pen­­telére, ne sajnálja a fáradságot. A jelentésemet már úgy adtam be, hogy a regény Dunapente­­lén játszódik. Egyébként igazán csak lényeg­telen változtatások vannak rajta: a cippzáras kabát, stb. A dialógusok maradhatnak. Életteljes, jó párbeszédek ... különösen az a szerelmi jelenet a hatos aknában. Még most is a fü­lembe cseng: „Tedd le azt a légkalapá­csot, ölelj át és ígérd meg, hogy túlteljesíted a normát.” Ezt egyszerűen átteszi a pentelei kockaházak építésére, ahol éppen zsaluzzák a födémet. Rém egyszerű megoldás. (Kezébe nyomja a kéziratot.) Vigye haza, gondolkozzék rajta. Mon­dom, nem akarom befolyásolni. (Ajtó nyílik, bejön Zimonyi, szintén lektor.) ZIMONYI (örömmel): üdvözöllek. Mindig örülök, ha vérbeli íróval találkozom. Senki úgy nem tisz­teli az irodalmat, mint én. Éppen most fejez­tem be a regényedet. Pompás! CSISZÁR: Megkértük Zimonyit, nézze át ő is a kéz­iratot. Én még nem beszéltem vele, de bizo­nyára egyezni fog a véleményünk, ő olyan fejlett elvtárs. Olyan jó népnevelő! ZIMONYI (szerényen, de öntudatosam): Valamennyi rokonom sztahanovista. A nagybátyám dolgozó paraszt. Anyám lelenc volt. CSISZÁR: Én most egyedül hagyom magukat. (Író­hoz): Aztán álljon a sarkára, védje meg a művészi elképzeléseit (Elmegy.) ZIMONYI: Nekem tulajdonképpen nincsenek is ki­fogásaim. Igen hasznosnak tartom a regénye­det. Ebből a regényből meg lehet tanulni az egész bányászmesterséget. ÍRÓ (türelmetlenül): Azt mondd meg... Művészi­leg ... érted? Művészi szempontból ... ZIMONYI (közbevág): Erre akartam rátérni. Hogy lehet művészileg megoldani valamit, ami poli­­tikailag nincs megoldva? A brigád például... összesen két nő van a brigádban. Ma, amikor arra törekszünk, hogy minél több nőt vonjunk be a termelőmunkába. Az egész brigád nők­ből álljon! ÍRÓ: S akkor mi lesz a szerelmi jelenettel? A bri­gád nőtagjai valljanak szerelmet egymásnak? ZIMONYI: Az már a te dolgod. Az Író dolga. Akti­vizáld a nőket. Szeressenek brigádon kívül. Különben sem helyeslem ezt a szakmai sovi­nizmust. Ezt az üzemi elvakultságot. Csak egy vájárnak lehet rigószeme? Egy dolgozó paraszt­nak nem lehet? Hozzál be egy dolgozó parasz­tot, legalább kidomborítjuk a munkás-paraszt­­szövetséget. Nekem tetszik a regény. Határo­zottan. S ha ki tudnád egy kicsit javítani, hogy ne az a Buga Mihály legyen a főszereplő, hanem Sümeginé ... ÍRÓ (rémülten): Ki az a Sümeginél (Végigtörli hom­lokát.) Sümeginé nem is szerepel a regényben. ZIMONYI (diadalmasan): Majd fog. ő szervezi meg a női brigádot. Csak meg kell írni. Ő lesz a női brigád vezetője. Tehát mához egy hétre be­hozod a regényt. Egy hét alatt kényelmesen meg lehet csinálni. Naponta tizenötezer betűt írsz le, az utolsó napon tizenhatezret. Most, sajnos, rohannom kell. ÍRÓ (Egyedül marad a szobában. Megtörve, ros­­kadtan ül a székben. Az ajtó kinyílik és a lek­tor ötéves kisfia lép be rajta.) KISFIÚ: Nem tetszett látni apukát? Azt ígérte, hogy papírt ad nekem. ÍRÓ (csüggedten): Idehallgass kisfiú. Itt van ez a... ez a köteg papír (kezébe nyomja a kéziratot). Csinálj belőle hajót. Érted? Hajót, amely úszkál. KISFIÚ (kezébe veszi a köteget, nézegeti, lapoz­gatja): Tessék levágni belőle egy darabot. Innen az elejéből, így nagyon vastag. És akkor sem hajót csinálok belőle, hanem sárkányt. Egy amerikai szerkesztőségben AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ (lába az asz­talon, mert éppen diktál): írja! GÉPIRÓNŐ: írom. AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ (nézi a jegyze­teit, böngész az amerikai lapok­ban): A belgrádi életszínvonal ... ööö... mit is írt róla tegnap a New York Times? Ja, megvan. Ki­elégítő ... Valami ilyesmi volt, írja! Igazán kielégítő! A belgrá­diak ... ööö ... nyugodtan élnek, hogy Is iji°nc,ta tegnap a New York Herald Tribune? (Lapoz az újságban.) Igen, Belgrádban az élet. .. ööö... a rendes meder­ben folyik. (Lapoz az újságban.) Mi ez? Ma letartóztatták a bel­grádi Borba öt munkatársát. A fene egye meg, de jó, hogy nem vagyok Jugoszláviában újságíró... Még csak az kéne! Egy belgrádi börtön! Brr! A fene azt a csirsye­fogót! Hol tartunk ... ööö ... Mit írtunk? Olvassa vissza, kisasszony! GÉPIRÓNŐ: A belgrádi életszínvonal igazán kielégítő. A belgrádiak nyugodtan élnek, Belgrádban az élet a rendes mederben folyik. Ma letartóztatták a belgrádi Borba öt munkatársát. A fene egye meg, de jó, hogy nem vagyok Jugoszlá­viában újságírói Még csak ez kéne! Egy belgrádi börtön! Brr! A fene azt a csirkefogót! AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ: Megőrült?! A letartóztatott öt újságírót nem dik­táltam, csak mondtam! Az nem megírni való, az igaz! Churchill lélekemelő szerepe egy tiefajfe* jog huh! — Vájjon meddig kell várnom, hogy sztahanovista legyek? ____(Sajtóhír: Az Angliában levő amerikai megszálló csapatok száma állandóan emelkedik.)

Next