Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-23 / 8. szám

14 AssasZgetes egy roxszilpával - Ne is tagadd! Valami történt ve­led az utóbbi időben. Lehet, hogy felü­letes ismerősök észre sem veszik, de ne­kem feltűnt. Hiszen születésedtől rokon­szenvezem és gyakran találkozom is ve­led. Emlékszem, midőn először jelentél meg a nagyvilágban és a pulton, csak úgy duzzadtál az ifjonti erőtől és egész­ségtől. Noha csupán fél kilót nyomtál, akár hatvan dekának is vélhetett volna az ember, olyan kedves teltséggel göm­­bölyödött alakod. Egyszer aztán, jó néhány hete gyanús jelre figyeltem fel egyik este. Ahogy a műanyagtartóban feküdtél, olyan apró­nak tűntél a lámpa fényében. Mintha kisebb lenne ez a rozscipő - morogtam magamban aggodalommal, és hogy ellenőrizzem futó benyomáso­mat, a mérleg serpenyőjébe helyeztelek. A nyelv kibillent, majd a 47-es számnál állapodott meg. Tehát jól láttam. Fogytál. Három de­kát, összsúlyodhoz viszonyítva nem is keveset. Miután kedvellek, és sorsodat a gyomromon viselem, most már, ha nem is feltűnően, de figyelni kezdtelek. Legközelebb újra megmértelek. A sor­vadás folytatódott. Most már 4 deka hiányzott belőled. agg És ma, ma már csupán 44 dekát mu­tatott a mérleg. Itt az ideje, hogy komolyan foglalkoz­zunk sorsoddal. A rohamos súlycsökke­nés alattomos, aggasztó bajra mutat. Nem várhatunk addig, míg teljesen el­fogysz, mint­­ a költővel szólva: a gyertyaszál, mely elhagyott, sötét szobá­ban áll. Hadd lám az arcszíned. Nem árul el semmit. A szokott szép barnáspiros. Ugye megengeded, hogy megtapogassa­lak. A héjad is kemény, ropogós. A kór­nak tehát mélyebben kell fészkelnie. De vajon mi lehet az? Megvan! Rájöttem! Ó, te szerencsétlen! Minden bizonnyal a tortákkal és th­ignonokkal álltál ugyanazon a pulton, és elkaptad az ő betegségüket! A tudomány tehetetlenül áll a romboló betegség előtt. Legalábbis eddig még nem sikerült felfedezni a pusztító miazmát.. A köz háláját, gazdag jutalmát érde­melné a géniusz, aki megleli e sorvadást okozó kór vírusát. Hát még maga a vírus mit érdemel­ne .. . Kertész Magda úgysmint, hogy­­smint. Porkert szomszéd? Kitöltötte már a jövedelem­­bevallását? - Jaj, csak az adóhiva­talt ne emlegesse, Walder­­spitz úr! Folyton zaklat­nak. Már a harmadik fel­szólítást küldték, hogy fi­zessem be az ötvennyolc évi nyári részletet. Miből, kérdem, miből, amikor az összes komoly építkezése­ket állami vállalat csinálja? Abból az egy két vacak le­választásból, ami akad néha, alig tudom a havi 8-10 ezrest összekínlódni. - Hát nem könnyű ma­napság maszek építésznek lenni. A kocsija hogy szu­perál? - Az még csak menne valahogy, de ki győzi a biztosítást fizetni? Hajjajt - Én tudnék adni egy kis munkát. Porkert szom­széd. A lőrinci házamon, tudja, a kisebbiken, kéne t­éhány átalakítást végezni. Vállalja? - Világos. Miről van szó? - Kényes, nehéz mun­ka, kedves mester, de ma­gában megbízom. Hát elő­ször is a tetőszerkezetet kéne egy-két helyen meg­bontani és a cserepeket le­szedni.■ - De hisz beázik!. ■ . - Namármost. Az eső­csatorna két végét meg­emeljük, középen meg lej­jebb vesszük, hogy kifúrás után minden víz az udvari bejárat fölé zúduljon. Ha beomlik a lakásba, annál jobb. - Annál jobb? - Persze. A kéményt félig leszedjük, a törmelé­ket belehajigáljuk, hogy minél tartósabban eldugul­jon. Kisebb tűz esetén cél­prémium. Helyes? - Kérem, Walderspitz... - Nézze csak, itt van­nak a tervrajzok. Én mű­szakilag nem értek hozzá, de maga biztosan be tudná ügyeskedni valahogy a szennyvizet a szobába, nem? - Ilyet még sose csinál­tam. - Ne higgye, hogy megörültem. A pincében néhány támaszfalat legyen szíves kidönteni, a padlót néhány négyzetméteren föl­szedni, villanyvezetéket el­tüntetni. Mondja, meg tudná oldani valahogy, hogy az ajtók gyorsan megvetemedjenek? Pénz nem számít. - Igazán nem tudom ... nem értem ... - Mit akadékoskodik, hát nem képes fel­fogni? A lakóimat nem tudom ki­tenni, hát életveszélyessé akarom nyilváníttatni a házat! Kaposy Miklós Hol az apró, komámasszony ? Január 15-én Kispestről jövet, a Kinizsi utca sarkán felszálltam a GA—­01—41 rendszámú, 35-ös autóbuszra. Amikor az átszállój­egyet megkaptam, egy kétforintost nyújtottam át a mosolygós képű kalauznőnek, majd vártam, hogy visszamosolyogjon belőle ötven fillért. De nem mosolyogta vissza, mondván, hogy neki nincs aprója. A végállomásra érve megint előhozakodtam az ötven fillérrel, de ő megint csak azt mondta, hogy: nincs apró. Bementem hát az indító kartárshoz, és előadtam neki az én ötven filléres panaszomat. Azt mondta biztatóan: menjek oda a kalauz kartársnőhöz, s kérjek tőle egy nyugtát. Odamentem a kartársnőhöz, és kaptam tőle egy nyugtát, amelyikre rá vagyon írva, hogy az ötven filléremet a Mező utcai állomáson bármikor átvehetem. Hát nem kedves? Ha elmegyek az ötven filléremért a Mező utcába, az oda-vissza legalább két forintomba kerül. Tausz Gyula II., Árpád fejedelem útja 22. V. ./--­ Jár vagy nem jár? Az V. kerület, Váci utca 17-ben levő Mérték utáni Cipőkészítő Vállalat szerint a mérték után csináltatott cipőkhöz nem jár talpbélés, csak akkor, ha azt külön megfizetem. Ha nem hiszed, hogy így van, nézz utána! Nyugtaszám: 064728/1961. 11. hó 9. Ne sajnáld a fáradságot, mert attól tartok, hogy legközelebb a talpat is kü­lön kérésre teszik majd fel a cipőre. Dr. Matura László orvos, XI., Budafoki út roma. Izzó­ gondok Kérjük, az illetékeseket. Ne fosszák meg gyermekeinket a Dia-vetítés örö­meitől! Nyíregyházán ugyanis közel egy éve nem lehet Dia-égőt kapni. A 12-es játékboltban készségesen megmutatták a rendeléseket, amelyeket ők a buda­pesti RAVILL-nak (V., Bajcsy Zs. út 4­.) küldtek el, de izzó­­ sehol. Örömmel látom, hogy a Rákóczi úti Divatcsarnok-ház - ha lassan is - de épülget. A kirakatok tömve szebbnél szebb áruval. No de, miért van az, hogy a kirakatok feletti feliratok mást monda­nak, mint ami a kirakatokban van. Pél­dául a felirat: KÉSZ RUHÁK. A kirakat­ban viszont elektromos háztartási gépek lapulnak. CIPŐK: a kirakatban szőnye­gek és függönyök, FÉRFIDIVATÁRU: rádió, magnetofon stb. láthatók. G. J. Budapest Négyéves kisfiamnak megvettem a Lemezárugyár készítette JA 2011-es számú lendkerekes játékautót. Fiam, mint afféle gyerek, nemcsak elindította az autót, hanem meg is akarta állítani annak lendületben levő kerekét. És itt történt a baj. Az ujja beleszorult a ke­rék és a karosszéria lemeze közé. Az éles lemez annyira felhasította a gyer­mek ujját, hogy orvosi beavatkozás vált szükségessé. Kisfiam balesetén okulva, javaslom: gyakoroljon a gyártó vállalat meósa éles kritikát, és vonják ki a forgalom­ból ezeket a veszélyes élű kisautókat. Sterk Imre, XVIIt., Achim A. u. 31. Nagy Lászlóné, Nyíregyháza, Virág u. 58. ív* A felirat, és ami mögötte van Veszélyes játék

Next