Ludas Matyi, 1967 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-08 / 23. szám

I/JPAS­H/Py/ EMIKÓVttJÍBE Amikor Debrecenben a Ludas Matyi címszerepét játszottam, na­gyon sokan a magánéletben is Ludas Matyinak neveztek. Gyak­ran hallottam az utcán a halk megjegyzést: „Itt jön a Ludas Matyi!” Később a budapesti Út­törő Színházban, a mai Tháliában is játszottam Ludas Matyit, de itt nem vált be a debreceni trü­k­­köm. Ott ugyanis huszonöt bot­ütés helyett csak ötször, hatszor sújtottam Döbrögi uramra. A szá­molással csaltam. A második ütésnél hatot, a harmadiknál ti­zenegyet mondtam, és így tovább. Budapesten azonban, az Úttörő Színházban, a gyerekek kórusban számlálták az ütéseket, és így egy­től huszonötig rá kellett ütnöm Döbrögire. Az Úttörő Színház kis nézői azután, amikor a kiskapu­ban autogramért várakoztak, nem elégedtek meg a nevemmel, a Ludas Matyit is le kellett ír­nom. Még inkább azonosultam a sze­repemmel, amikor a Tenkes ka­pitánya lettem. Mindenki és min­denhol Tenkesnek nevezett. Hiá­ba voltam Mátyás király a szín­padon , Tenkes maradtam. Amikor például azt kérdeztem Mátyás király szerepében, hogy „Ki tesz itt igazságot?”, többen felkiáltottak a nézőtéren: „A Tenkes kapitánya!” A „Naszred­­din Hodzsa" címszerepében hosz­­szú szakállal jelentem meg a szín­padon, mire a nézőtéren megszó­laltak: „Itt jön a Tenkes kapi­tánya!” Sőt, leveleket is kaptam a Tenkes kapitányának címezve. A magyar postáról régen tudtam, hogy feladata magaslatán áll, mégis meglepett, amikor egy olyan levelet kaptam, amelyen az utca neve sem volt feltüntetve. Ez a címzés állott a levélen: „Naszreddin Tenkes Hodzsa ka­pitány úr részére." Kézbesítették... Zenthe Ferenc V­asárnaponként és né­ha egy-egy szerda délután igen népszerű műsorszáma a rádiónak a „Mérkőzések percről percre” című közvetítés­sorozat. Három főmérkő­zésen kívül még vagy négy-öt, kisebb jelentő­ségű találkozóról adnak helyszíni közvetítést. Ki­csit belemelegszik a hall­gató az egyik mérkőzés izgalmaiba, máris átkap­csolnak a következőre, a harmadikra, az ötödikre; a nevek, az eredmények csak úgy kavarognak az ember agyában, viszont minden eseményt azon melegiben közölnek a futballrajongókkal. Gondoltam, miért nem veszi át­ ezt a módszert mondjuk a drámai osz­tály. Egy csendesebb hétköznap este is leg­alább tízegynéhány bu­dapesti színház játszik, miért ne adhatnának helyszíni közvetítés so­rozatot? Valahogy így képzelem el a fejlemé­nyeket : Bemondó: Kedves hall­gatóink, helyszíni közve­títést adunk a ma esti színházi műsorokból. El­sőnek kapcsoljuk a Nem­zeti Színházat. Vajon, megkezdődött-e már a Bűnbeesés után? Gulyás: Igen, már megkezdődött, és éppen Quentin monológját hall­hatjuk a színpadról. Kál­mán Gyuri remek for­mában, szinte ellenállha­tatlanul száguldozik a színpadon. Noha az el­lenfél három csinos nő­ből állított védelmi falat, de ez Quentin Gyuri szá­mára nem jelenthet le­küzdhetetlen akadályt. Most megtorpant, és egy kissé csapkodóvá vált a játéka, ugyanis az asz­talt csapkodja, így meg­kérdezem, megkezdő­dött-e már az előadás az Operaházban? Szepesi: Nem, még csak hangolnak a muzsi­kusok, Karajan osztrák bíró intésére várnak, hogy megkezdhessék Ri­­goletto és a mantuai her­ceg küzdelmét. Addig kapcsoljunk át a Vidám Színpadra. Szűcs: Ahol már ered­ményről is beszámolha­tok: megvan az első poén! Kazal átadta Ki­­bédinek, az egyből visz­­szakérdezett, Kazal ka­pásból rávágta a felele­tet, és a tapsból, nevetés­ből is lemérhetik hallga­tóink, milyen a siker. De kapcsoljunk át az Ódzy Színpadra, vajon meg­van-e már az első gyil­kosság a krimiben? Novotny: Minden pil­lanatban érik a gyilkos­ság. A gonosztevő a füg­göny mögött áll, Halász Jutka közeledik felé, ollóba fogja ellenfelét... Megvan! Gyilkosság! Kedves hallgatóim, meg­van az első bűntett! Ezek után átadom a szót az Operaháznak. Szepesi: Ahol azóta egy sor esemény történt, amelynek ismertetésére majd visszatérek az elő­adás végén. Éppen a Ri­­goletto-ház kapuja előtt folyik a játék, és jelen­leg Herceg II., a man­­tuaiak csatára indított el egy remek áriát. Rigo­­lettónak sikerült kicse­leznie a Herceget, és máris szöktetheti Gildát. Bravó, Rigoletto, így kell ezt csinálni! Hogy viszi a zsákot, hogy viszi! Még egy csel, még egy csel, még mindig nála van a zsák ... No, most szépen ejteni! Úgy van! Ragyo­gó volt! Rigoletto kapás­ból beejtette a zsákot a tóba! Gilda tehetetlen volt. Ő volt a zsákban, öngól! Bemondó: Kedves hall­gatóink, helyszíni közve­títést adtunk a ma esti színházműsorokból. A második felvonásokat a Kossuth-adón közvetít­jük! Tardos Péter Várnai György rajza Mai gyerekek 11 mmmmm

Next