Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-19 / 38. szám
JÓL SZERVEZETT VÁLLALAT ÖNFELEDT SZERELEM — Sikerült erre a munkára egy új státuszt szereznem! — Szent ég, itt közben lehullottak a levelek! A MENNYORSZÁG HATÁRÁN FIATALOK HÁZASSÁGA Leleplezés - Ugye, boldogok leszünk, Jolikám? - Maca vagyok! — Pszt... — intettem magam, és a félhangosan űzött rejtvény fejtésre hangfogó került. Aki miatt cselekedtem, a szoba másik sarkában, székében a hanyatt esés határán hintálva magát, a leckét hadarta. Kicsit odafüleltem, hogy melyik tárgyat gyötri éppen? Ám a kicsi fülelésből nagy és erőteljes hallgatózás lett. Ugyanis képtelen voltam hirtelenjében felfogni, hogy történelemszöveget vagy diákklubi vidámszámot hallok-e? — Jellasics harmincötezer krapekkel átrogyadozott a Dráván. Vele szemben alig néhány ezer pók ácsorgott a virgácsain. De ennek a piti galerinek a góréi sorra árulók lettek. Az országgyűlés azonban nem akart balhét, hát tovább fűzte a palikat, tudomásul véve, hogy István főherceg ... Ki is volt ez a pacek? (Gyors lapozás vissza, majd elégedetten): — Ja, igen! A nádor. Szóval a főbulizók tudomásul vették, hogy újra Batthyányi jelölje menő fejnek. Batthyány kizárólag jobboldali ürgékből állította össze a kormányát, így akarta csőbe húzni Bécset, remélve, hogy lekoptatja Jellasicsot. De kihúzta a gyufát és emiatt szeptemberben beadta a slusszkulcsot... Sápadtan temetkeztem rejtvényeimbe, arra gondolva, hogy ha a gyerek ilyen stílusban felel a suliban, aligha lesz menő fej töriből. Tátogtam a meglepetéstől, mikor a hét végén az ellenőrzőjében csillagos ötöst hozott haza. — Mi az atya, nem is örülsz? — bámult rám. — De mennyire örülök, dadogtam, csak sosem hittem volna, hogy „rogyadozó krapekokra”, „jobboldali ürgékre” meg hasonlókra csillagos ötöst lehet kapni. Elkacagta magát: — Csak idehaza magolok diákosan, atyafej, a suliban magyarul nyomjuk a sódert. Egyszeriben megnyugodtam. Uj Rezső A KAPASZKODÓ... DILETTÁNS HEGYMÁSZÓK - Eresszed el a lábamat, vagy fejbeváglak a csákánnyal! ÜZEMZAVAR A HOTELBEN — Uram, a reggelijei...