Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-11 / 15. szám

BEAT STRATÉGIAI MEGBESZÉLÉS — Hazahívjuk Westmorlandot és megpróbálok kiküldeni egy Nyermorlandot !. .. ELHARAPÓDZÓ A BECSÜLETESSÉG Mostanában egyre több olyan új­­ságcikket olvasok, amely arról szá­mol be, hogy milyen becsületes em­berek dolgoznak itt is, ott is. Nagy öröm ilyesmit olvasni, ennél na­gyobb öröm már csak az lenne, ha ezeket az eseteket nem kellene megírni■ , mint kirívó példákat. Remélem, eljön az idő, amikor a lapok arról fognak beszámolni, hogy lézeng még hazánkban is egy­két becstelen ember. De addig is nézzük a jelent: Az 1002. számú gyógyszertárban 10 fo­­rinttal többet számoltak egy gyógy­szerért, s a pénzt másnap elvitték a beteg lakására. Aránylag könnyű dolguk volt a patikusoknak, hiszen minden re­ceptre rá van írva a beteg címe. Sokkal bravúrosabb becsületesség­ről olvastam egy másik hírben. Idé­zem: „Hideg kávé. A........................ Étte­remben az egyik vendég kifogásol­ta, hogy a kávé hideg. Mire kicse­rélhették volna, a reklamáló távo­zott. Az üzlet vezetője a kávé árát postán elküldte a panasztevőnek.” Ez az eset már nem hagyott en­gem olyan hidegen (mint a vendég hagyta a kávét). Egy krimi izgalmát sejteni az ügy mögött. Nézzük a tényállást: A kávé hideg volt, a vendég dühös. Míg a kávé fortyogott, a vendég tá­vozott. A kávé maradt, az ára is maradt, de az üzlet vezetője nem maradt­­ tétlen. Közvéleményt kutatott: Ki volt az a gálád reklamáló? Senki sem ismerte. (Ha törzsven­dég lett volna, másnap megitatták volna vele az otthagyott kávét.) A vezető a kapott személyleírás alapján körözni kezdte az ismeret­len tettest. Körözte egy napig, két napig. Egyre jobban izgatta, ki volt az a bátor, aki... Meg akarta is­merni a körözöttet. Mert ilyen még nem fordult elő a praxisában: va­laki reklamálni merészelt. De hiába leste minden este, az elvetemült reklamáló nem jelentkezett. Ekkor zseniális ötlete támadt: ujjlenyomatot kell venni a pohár­ról, amely ekkor már egy hete vár­ta a pácienst. A zseniális ötletet zseniális tett követte ... Ujjlenyomatot vettek a pohárról... Volt már ujjlenyo­mat ... Nem is egy ... Tizenöt egy­szerre ... De tizennégy a személy­zeté volt... De kié a tizenötödik? Izgalmas napok következtek ... Álmatlan éjszakák... A vezető érezte, hogy rövidesen megtudja, ki az a gazember, aki... már a kezei között érezte a nyakát. S ekkor jött az értesítés a bűn­ügyi nyilvántartóból: az ujjlenyo­mat Petneházi Bulcsúé. — Petneházi Bulcsú ? ... A név ismerős — töprengett a vezető. — Ki is ez a Petne ... A pincér segítette ki. — A Petneházi? Ő verte félholt­ra a szomszéd vendéglőst a múlt­kor, mert hideg kávét kapott! Ekkor határozta el a becsületes vezető, hogy postán elküldi a kávé árát a panasztevőnek. Ki tudhatja, mikor szabadul? IRODALMI KÁVÉHÁZ HÁZIBULI □□□□□□ □□□□□□ □□□□□□ □□□□□□ DODDDD □□□□□□ ooumma Még nem mentek el .

Next