Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-16 / 42. szám

Hogy én miben mérge­lődöm mostanában! Azon például, hogy re­mek májast lehet kapni, fóliába burkolva. Meg azon, hogy milyen csinosak, divatosak a szí­nes műanyagszálból hor­golt női táskák. Meg, hogy mennyi árut szállítanak mostanában a mi utcánkba. Ahelyett, hogy örülnék! Hisz ez csupa jó dolog. Igen ám, de. Forgatom a „Bakonyi” névre keresztelt bácskai májasnak a fóliáját, szeret­ném megtudni, ki készí­tette. Mindössze ennyi van ráírva: Állami Húsipar. Azt mindjárt gondoltam, hogy nem valamelyik maszek hentes csinálja, persze hogy az állami húsipar, na de melyik üzeme? Mert nem mindegy az, tessék el­hinni! Ott van például a gyulai kolbász, számtalan helyen gyártják az ország­ban, s mindegyiknek más­más íze van. A kedves ve­vőnek megvan az a jó szo­kása, hogy megkedveli egyik vagy másik üzemnek a termékét, s mindenütt azt keresi. Ez az, ami egészséges versengést szül­het az egy iparághoz, vagy egy országos vállalathoz E HETI MÉRGELŐDÉSEIM tartozó üzemek között. Ezért haragszom, ha egy gyártó cég bújócskázik ve­lem. Pláne, ha semmi oka nincs rá, mint például most a „Bakonyi” esetében, iga­zán kitűnő termék, büsz­kén ráírhatná a nevét a készítője. A tetszetős, mutatós mű­anyag táskákkal semmi ba­jom nem volna, ha Manci­kám a fejébe nem veszi, hogy ő is horgol magának egy ilyet. S ami tetézi a bajt: nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az ehhez szükséges polietilén szálat beszerezzem. Azóta megszállottként járom a műanyagboltokat, de min­denütt csak azt hallom: „sajnos nincs, kifogyott, tessék talán néhány hét múlva benézni..Én könnyen beletörődnék, ha nincs, hát nincs. Nem így az én Mancikám! Ő nem ismer lehetetlent, ha a di­vatról van szó. Ki is jelen­tette: a szeme elé ne ke­rüljek, polietilén szál nél­kül ! Hát azt már hallot­tam, hogy hajszálon múlt egy szerelem (legutóbb épp a táncdalfesztiválon éne­kelt valaki erről), de hogy műanyagszálon múljék ... És hogy az áruszállítá­sokkal mi a bajom? Azok­kal semmi, csupán a szállí­tásokat végző autókkal. Azokkal is csak annyi, hogy le- és felrakodás köz­ben felállnak a járdára. Ha csak két kerékkel állnak fel, az még rendjén van, amellett még el lehet men­ni, jól a falhoz simulva, s nagyon vigyázva, hogy a fejünkre ne pottyanjon egy vég nyugágyvászon, egy láda tejföl, vagy egy kosár tűzifa. Ám egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a teherkocsi annyira feláll a járdára, hogy még a legsoványabb ember sem fér el mellette, kénytelen lemenni az úttestre, ha to­vább akar jutni. Azért nem ártana tisz­tázni: kié is a járda tulaj­donképpen?! (radványi) MIÉRT ÉN FIZESSEK RÁ? A kiskunhalasi tanács pénzügyi osztályától, június 21-én, kaptam egy adóívet, amelynek a végösz­­szege 624 Ft volt. Március 14-én előre befizettem 500 forintot, szep­tember 16-án újabb százötvenet, összesen 650 Ft-ot. Inkább többet fizettem, hogy ne terheljenek meg kamattal. Szeptember végén idézést kap­tam a pénzügyi osztálytól, ahol az egyik tisztviselő elkérte az adóíve­met, és beleírt még 300 Ft község­fejlesztési hozzájárulást. A 624 Ft végösszeget pedig kijavította 924 Ft-ra és hozzászámított még 8 Ft kamatot, mert szeptember 15 már elmúlt. A 300 Ft községfejlesztési hozzá­­járulást nagyon sokallom, annak mérséklését az adóív kézbesítése után 15 napon belül lehetett volna kérni, de most már ezt is lekéstem. Két nap múlva kijött hozzám egy fiatalember (adóügyi megbízott), hogy ellenőrizze: befizettem-e a pénzt? Méltatlankodásomra elmondta: az adóívem azért volt hiányosan kitöltve, mert ezeket az íveket, még a nyáron, diákgyerekekkel állíttat­ták ki, akiket viszont nem lehet ilyen hibákért felelősségre vonni. Ezt megértem, csak azt nem értem, hogy mások mulasztására miért ne­kem kell ráfizetnem? Baranyai Lajos nyugdíjas Kiskunhalas.­ Fácán u. 10. FOTÓZZON A LUDASNAK! -Érdekes, én egészen másnak véltem ... (Beküldte: Máté Imre, Budapest) A CÍMZETT válaszol Dr. Varga Szabolcs olvasójuk pa­naszkodott amiatt, hogy a hozzánk előhívásra beadott filmje elszínező­­dött. A hiba nem a vállalatunk mun­kájában, hanem az országba beho­zott filmekben van. A vevők kártérí­téséről az OFOTÉRT Vállalat gon­doskodik. A zöldes elszíneződést utólagos kezeléssel csökkenteni le­het. Az ehhez szükséges kezelési le­írást a FŐFOTO és az OFOTÉRT üzleteiben az érdekelt vevők ren­delkezésére bocsátjuk. Fővárosi Fotó Vállalat Fehér László budapesti olvasójuk kifogásolta „Renáta” elnevezésű pi­zsamáink minőségét. A panasz jogos­ságát elismerjük. Az alapanyagot, amelyet a Pápai Textilgyár készített, megvizsgáltattuk a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézettel. A KER­­MI megállapította, hogy az nem eléggé színtartó. Bár a mulasztást nem mi követtük el, hanem a Pápai Textilgyár, a vásárolt pizsamák el­lenértékét visszatérítjük, hogy a ve­vőt károsodás ne érje. Bonyhárd György elnök Zalaszentgróti Ruházati Ktsz. „Napraforgó” című közleményük nyomán a Keleti Műszaki Kocsiszol­gálati Főnökséget utasítottuk a sze­mélykocsik alaposabb tisztítására. Egyben felkértük a VIII. kerületi Rendőrkapitányságot, hogy a Ke­leti pu. környékén a napraforgómag árusítását tiltsa meg. Dr. Németh István oszt. vez. MÁV Budapesti Igazgatósága HALÁLFEJESEK Vásároltam nemrég egy cso­mag gyufát, s amikor otthon fel­bontottam a csomagot, tíz kék­ben és fehérben játszó koponya vicsorított reám. Nem vagyok fé­lős, de ez a koponyahalmaz azért kicsit ijesztően hatott. Erős do­hányos vagyok, naponta hússzor is kézbe veszem a gyufásdobozt rágyújtáskor, és ilyenkor mindig a szemembe vicsorog ez a csúf koponya. Jó, tudom, a dohány­zás aláássa az egészségemet, de miért kell erre ilyen drasztikus módon figyelmeztetni? Eredeti szándékuk — ezzel tisztában vagyok — nem ez volt: a felirat arra figyelmeztet, hogy vigyázzak a víz tisztaságára. Hasznos, okos tanács, de ezt is lehetne ízlé­sesebb formában közölni. Kovács Lászlóné Bp. IX., Szamuely u. 42/b. KEDVES MAGYAR POSTA!O­rv Amerikai rokonom előfizetett számomra a „NATIO­NAL GEOGRAPHIC" című földrajzi, tudomiányos maga­zinra 1969. január 1-től. A januári és februári számo­kat megkaptam, de a március-áprilisi példányok el­tűntek a postán. Májustól augusztusig megkaptam a számokat, de a szeptemberi példány megint eltűnt. Ér­deklődtem más előfizetőknél, mindegyik megkapta pon­tosan, hiány nélkül januártól szeptemberig. Nagyon szégyellném, ha meg kellene írnom Ameriká­ba, szüntessék meg az előfizetést, mert a Magyar Posta megbízhatatlanul teljesíti a feladatát. Várnai György a Ludas Matyi munkatársa ___________________________XII., Melinda u. 24.___________________ NINCS MÉRLEG Hulladékvasat vittünk nemrégiben a községünk­ben levő MÉH átvevőhely­re. Meglepetésünkre, az át­vevő kijelentette: — Nincs mérleg, megsac­­coljuk ... És 45 kilónak „saccol­­ta” azt a hulladékot, ami szerintünk másfél mázsa körül lehetett. Nem értjük, hogy lehetséges az, hogy egy MÉH átvevőhely nincs ellátva megbízható, pontos mérleggel? Szapárfalvi úttörők EÖRS VEZÉR TERE A metró­építkezéssel kapcsolatosan egyre gyak­rabban emlegetik Eörs ve­zér terét. Az illető honfog­laló vezér nevét Anonymus ürsu-nak írta, bizonyára Ürsü-nek ejtették, s ebből egészen törvényszerű hang­változással — a tőhang nyíltabbá válása s a tővégi rövid magánhangzó leko­­pása révén — lett idők fo­lyamán Örs. A derék vezért tehát gyermekkorában, mikor még tersikének becézték, bizonyára nem kergették a vezérkari jurta körül, ha a nevét egy jóval későbbi arisztokratikus archaizá­­lással, Eötvös báróék min­tájára, nem Eörs­nek írta. Ez utóbbi írásmód tehát teljességgel történelmiet­len, s emellett ez a megkü­lönböztetés a többi utca­névre való tekintettel igaz­ságtalan is. Tehát, ha illetékesek mégis, továbbra is ragasz­kodnának hozzá, az igazsá­gosság nevében javaslom, hogy ezt az előkelősködő írásmódot alkalmazzuk egyéb földrajzi neveknél is. Legyen tehát például: Ferencz k­örút, Beerkotsis utcza, Ketskemeethy utcza, Vaáczy út, Vaárosligeth, Zigeth utcza, Körseebeth­­h­id, Eösszekethew vasúti h­id, Velewi út, Hueweös­­veölgy és így tovább. Kedveözletb­el: (kunszerv)

Next