Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-11 / 37. szám
MEGOLDATLAN Lehet a műanyagboltokban műanyagtapétát kapni. És aki ezen bevezető után azt hiszi, hogy esetleg nem eléggé tetszetősek, vagy netán a minőségükkel van baj, az nagyon téved. Mert szépek, s egyáltalán: tapétavoltukkal semmi hiba nincs. Amíg például valaki csak úgy tekercsként, szobadísznek alkalmazva, valamelyik sarokba támasztja, nincs semmi probléma. Nehézségek csupán abban a nem várt esetben adódnak, ha vala TAPÉTA-ÜGY ki a falra kívánja helyezni. Olyan szakszemélyt ugyanis, aki a felragasztást vállalná — több ismerősöm egybehangzó vallomása szerint —, fellelni nem lehet. Nem állapodhatna meg a gyártó vállalat valamelyik szolgáltató vállalattal, hogy ha már készül tapéta, akkor akadjon olyan is, aki hajlandó felragasztani? Nem lehetne-e rövid használati utasításban tájékoztatni a vásárlót a felhasználás helyes módjáról? Végül: nem lehetne-e mindkét javaslatot megvalósítani? (gsz. j.) HORDÓ Még májusban vettünk egy hordó falszigetelőt a FÁÉRT Vállalat budapesti, Vaskapu utcai telepén. A hordóra akkor 220 forint betéti díjat kellett fizetni, azzal a feltétellel, ha a hordót visszaküldjük, a pénzt is visszakapjuk. Két nap múlva a hordót és a róla adott jegyzéket elküldtük a vállalat címére, a pénzünket azonban még most sem kaptuk meg, pedig azóta már három hónap is eltelt, és közben négyszer küldtünk sürgető snelet. Mi a magyarázata vajon ennek a nagyfokú nemtörődömségnek? Lang József Bezenye MÉLTÁNYOSSÁG A debreceni II. kerületi tanács pénzügyi osztálya a 6073-as számú adóíven közölte velem, mennyi adót róttak ki rám. Gondosan áttanulmányoztam az adóív nyomtatott szövegét, s többek között azt olvastam, hogy adóm csökkentését kérhetem méltányosságból, és ez a kérelem illetékmentes. Éltem az adott lehetőséggel, kérvényeztem. A kérelmemet elutasították, ugyanakkor közölték, hogy 10 forint illetéket utólag fizessek be, mert ez a kérelem illetékköteles. Sehogy sem tartom méltányosnak, hogy egy hivatalos nyomtatvány így félrevezesse az adózókat! Homolya István Bp. VII., Nyár utca 36. BÁR NEM VAGYOK KÖZÜLET ... Bementem a Bajcsy-Zsálinszky úton (majdnem a Népköztársaság útja sarkán) levő sportboltba és az egyik eladónőtől egy klottnadrágot kértem. A pultnál három-négy férfi is állt, kiszolgálásra várva. Amikor az eladónő odahozta a nadrágokat, megkérdeztem, hogy van-e nagy számú? — Hármas! — volt a rövid válasz. — Az nagy számú? — kérdeztem. A válasz a következő volt: — Figyeljen a vevő, ha beszélek, megmondtam, hogy hármas! — Sajnos — válaszoltam —, én nem vagyok szakember, nem tudom, hogy mekkora a hármas szám. Miután ő válaszra sem méltatott, az ott álló egyik férfi szétnyitott egy nadrágot és még hozzá is tette, hogy ez körülbelül az ő mérete. — Az a férjemnek éppen jó lesz! — örültem meg. De nem úgy a kartársnő. — Közületet szolgálok ki! — felkiáltással erélyes mozdulattal kikapta kezünkből a nadrágot. Miután ellenérvet nem találtam, kijöttem az üzletből. Még szeretném hozzátenni, hogy a „közület” annyira nem volt türelmetlen, hogy ő mutatta meg nekem, mekkora az a nadrág és biztosan az ellen sem lett volna kifogása, ha az eladó kartársnő legalább azt mondja, várjak egy kicsit, vagy valami hasonlót. De el tudom képzelni, hogy ha azt az egy szál nadrágot ideadta volna a kartársnő, az ellen a „közületnek” nem lett volna ellenvetése. Bármennyire is nem vagyok közület, csupán egy „maszek” vevő, néhány udvariasabb szót azért én is elvárnék. H. J.-né, Budapest TEENAGER-PROBLÉMA Július 1-én a Lottó Áruházban vettem egy „Teenager” típusú, Videotongyártmányú táskarádiót. Másnap már a rövidhullám nem szólt. Nem estem kétségbe, továbbra is vittem magammal mindenhová és csak a középhullámot hallgattam. Két nap múlva a táskarádió füle az egyik oldalon levált. Erre már elvittem a GELKÁ-hoz, ahonnan egy hét múlva kaptam vissza látszólag stabil füllel, szóló rövidhullámmal. Talán egy hétig bírta. Ismét a GELKA. Egy hét múlva jó minden — de csak pár napig. Egyik este ágyban hallgattam a tánczenét. Mikor vége volt, megfogtam a fülénél, hogy lekapcsolom, a fül a kezemben maradt, a rádió visszaesett az ágyra. Másnap elvittem a GELKA-hoz, elutasítottak, mondván, hogy erőszakos behatás történt, tehát garanciális javítást nem áll módjukban vállalni. Hiába állítottam, hogy nem így volt, nem hitték el. Azóta a kihúzható teleszkóp antennája is kijött a helyéből, azt most a belsőzsebemben tárolom. Közben a középhullám is megmakacsolta magát. Ragyogóan szól, de csak akkor, ha előbb erélyesen megkocogtatom a készüléket. Kedves Ludas, légy segítségemre, hogy az alig kéthónapos rádióm ne csak bosszúságot okozzon, és minél előbb nőjön ki a teenager-korból! Ughy János XIII., Hegedűs Gy. u. 32 MÁSNAPOS ÚJSÁG Van egy olyan szolgáltatása a postának, hogy a nyaralás ideje alatt az előfizető után küldi a lapokat. Nos, én is bejelentettem illetékes helyen, még idejében, hogy ez év augusztusában Balatonszabadin nyaralok majd, s oda kérem az újságokat. Boszszúságomra, azonban többnyire csak 1-2 napos késéssel kaptam kézhez még a napilapokat is. Pedig közismert az a mondás, hogy nincs régibb egy tegnapi újságnál! Mint kiderült, nemcsak én jártam így, hanem rajtam kívül még sok más ott nyaraló is! Bosszant az ügy, márcsak azért is, mert két évvel ezelőtt is igénybe vettem ezt a szolgáltatást, s akkor kifogástalanul működött a posta: mindig időben megkaptam a lapot. Úgy látszik, e téren visszafelé fejlődünk! Nádai György Bp. xm., Kádár utca 6. TANULJUNK Számtalan formában buzdítanak bennünket, fiatalokat arra, hogy tanuljunk nyelveket. Igen bölcs tanács, csak nem mindig lehet megfogadni. Én például a vakációmat akartam arra szentelni, hogy németül tanuljak. Ez a tervem azonban kútba esett, mert egyetlen pesti köny- NYELVEKET é vesboltban vagy antikváriumban nem lehet német nyelvkönyvet fellelni. Mindenütt azzal biztattak, hogy a kiadó június közepére ígérte az új könyv megjelentetését — de sajnos, még szeptember elejére sem érkeztek meg a könyvek a boltokba! K. K. Budapest RECEPT A napokban hoztam haza édesanyámat szemoperáció után az I. sz. Szemészeti Klinikáról. A tíznapos kezelés alatt négyféle szemcseppet és gyógyszeres kezelést kapott. A klinika a gyógyszereket saját receptre írta fel. A klinikai receptekkel el kellett mennem a zsúfolt körzeti rendelőbe, ahol másfél órai várakozás után kértem a körzeti orvostól a receptek átírását SZTK-vényekre. Ezzel az orvost, akinek rengeteg dolga volt, egy jó fél óráig feltartottam. Nem értem, miért szükséges ez? Miért nem lehetne az egyébként is SZTK-betegeknek már a klinikákon SZTK- recepteket adni, vagy miért nem lehet ugyanazokkal a gyógyszerekkel, melyekkel ott kezelték, már a klinikán ellátni őket? Seötér Jenő Bp. 1., Derék u. II.