Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
MAZSOLAFENYEGETÉS — Nem értem, rendőr elvtárs, hol van itt kitéve a „Megállni tilos!" tábla?... A főnököd gyerekén fogom megbosszulni! T cJfrMíí&rMf /»gpúqghL 4 'ingpféfe (LACIKA MONOLÓGJA) Anyunak szabad szombatja volt és ilyenkor a legboldogabb. Délután divatbemutatóra ment egy „barátnéjával”, amit azért teszek idézőjelbe, mert anyu ezt mindig így mondja, és én hiába szólok neki, hogy azt barátnőnek kell mondani, mert ezt mi így tanultuk a suliban. Amikor anyu a divatbemutatóról este hazajött, még boldogabb lett, mert apu meghozta neki a nyereségrészesedését, amit anyu már január óta vár. Mindig azt szokta apunak mondani, hogy a nyereségrészesedést tulajdonképpen december 31-én kellene megkapni, mert akkor van vége az évnek. Apu ilyenkor megmagyarázza, hogy az évet le kell zárni, a mérleget el kell készíteni, és csak azután fizethetik ki a nyereségrészesedést, de anyu azt mondja, őt nem érdekli a bürokrácia, csak a pénz. Anyu mindjárt elkezdte a tervezést, és azt mondta, hogy az ő nyereségrészesedését nem adja a közösbe, félreteszi egy télikabátanyagra, amit most megvásárol, de csak ősszel csináltatja meg. Apu ezen nagyon csodálkozott, és azt mondta, hogy anyu az idén télen már csináltatott egy nagyon szép, miraprémes télikabátot. Anyu azonban mindjárt felvilágosította aput, hogy ez egy gála télikabát, amit nem hordhat mindig, a régi pedig, amit hordhatna, kiment a divatból, tehát neki az idén egy nem gála, de divatos télikabát kell, mindennapos használatra. Ha most beteszi az OTP- be a saját nyereségrészesedését, akkor apunak télen már nem lesz gondja az anyagra, csak a fazonra meg a cégeberre, ami nem vészes, mert még egy osztályon felüli szalon árait is el lehet viselni egy olyan vezető állásban levő embernek, mint apu. Ezzel anyu nyereségrészesedése el van intézve, jegyezte meg apu, és most már sor kerül az övére is. Ez persze a közösbe megy, mondta anyu és első a gyerek, ő egy import farmernadrágot kap (aminek én nagyon örülök), de ugyanennyire első apu is, mert őneki az állásához méltóan kell öltözködnie, de hála istennek, apu mindennel el van látva, tehát valami luxusdolgot kap. Fél tucat nagyon szép, svájci mintás férfizsebkendőt, amilyent anyu az egyik áruházban látott, és kap hozzá még egy ingpulóvert is, mert most az nagy divat és anyu szereti, ha apu együtt halad a divattal. Az a fontos, hogy mindenki megkapja a magáét a nyereségrészesedésből, mondta anyu. Ő most a divatbemutatón egy csodálatos marone, azaz gesztenyebarna, kockás tavaszi kabátot látott, ahhoz egy ugyanolyan színű kalap kell meg cipő, hogy meglegyen a kellő összhang, valamint egy hozzávaló táska, zsugorított bőrből, mert ez most a sláger. És azt is mondta, hogy kell neki még egy tavaszi és két nyári ruha meg egy kötényruha, amit nem a nagyszalonban csináltat meg, hanem olcsóbb helyen. Takarékoskodni kell ugyanis, magyarázta anyu, mert semmiképpen sem szabad túllépni a nyereségrészesedési pénzt. Apu azt mondta, nagyon örül, hogy anyu ilyen takarékos és a család mindegyik tagjáról gondoskodik, de azt nem érti, miért kell még egy táska anyunak, amikor három is van neki: világos és sötétbarna, egyik szebb mint a másik. „Most elárultad, hogy ti férfiak milyen buták vagytok”, mondta anyu. „Igaz, hogy három táskám is van, de egyik sem marone és egyik sem illik pontosan ahhoz a tavaszi kabáthoz, amit én már meg is rendeltem magamnak a divatbemutatón, és egyik sem zsugorított bőr, hanem sima skay, ami nagy különbség. Egyébként is, hadd pukkadjon meg a konkurrencia a hivatalban.” Na, akkor minden rendben van, mondta apu és megdicsérte anyut, hogy ilyen okosan tudta beosztani a nyereségrészesedést ... Földes György JÓ TANÁCS — Elhízás ellen azt ajánlom, menjen gyakran vidéki kiszállásra, és csak a napidíjból kosztoljon . . . MAI KÁBELTORONY - Abbahagytuk az építkezést, mert nem értünk szót a beruházó szervvel...