Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
MAI GYEREK A HAZIAS CASANOVA ■■■■■■Mi ztályfőnök úr — mondta a jövevény kalapját gyűrögetve, —, egy megtört apa áll ön előtt. — Azt látom, kérem. Neve? — Laposnyaki Gerő. — Laposnyaki... Laposnyaki ... á, megvan! Laposnyaki Gerzson tanuló édesapja. Negyedik bé, ötödik pad, balra a muskátli alatt. Pufók fej, sok bronzszőke szőrzet, elöl több szeplő. Szolid gyermek, külalak dicséretes, fül tiszta. Kissé nedvesen ejti a sziszegőket, de ez nem jellembe vágó. Kérem, az ön fia egyetlen említésre méltó tettet vitt véghez a négy év alatt. Még az elsőben, amikor baracklekvárt kent a természetrajzi szertár kitömött gólyájára. — Igenis, tisztelettel. Akkor az édesanyja járt önnél. Az ilyesmi mégis inkább női feladat. — Az édesanyja... az édesanyja... á, megvan! Kerekded jelenség, kis töltött galamb, jobb felső négyes villával koronázva. Hát kérem, aggodalomra semmi ok. A fiú nevét ugyan sosem írják lángbetűkkel a szellemtörténet lapjaira, a meleg vizet sem fogja feltalálni, de a megtörtség indokolatlan. Laposnyáki Gerzson megítélésem szerint jó közepes eredménnyel juthat át az érettségin. És ez nem akármilyen dolog, kérem. Kis szerencsével akár a saját halotti rangig is felviheti. — Éppen ez az, kérem. Osztályfőnök úr, végtelenül lekötelezne, ha az érettségin... — Állj! Szót se többet. Semmi sem bírhat rá, hogy Laposnyáki Gerzsont érdemein felül támogassam, és az egyetemre segítsem. Nem, kérem, tanuljon csak szakmát az a fiú. Higgye el, jobb menőnek lenni a mazsolák között, mint mazsolának a menők között. Már elnézést a parlagi kifejezésekért, dehát időm tekintélyes részét kiskorúak között töltöm. — Hiszen erről van szó, kérem. Osztályfőnök úr, egy megtört apa áll ön előtt. — Ezt már említette. És? — Osztályfőnök úr, ne engedje érettségire a fiamat. Vágja el az osztályvizsgán. Utasítsa ismétlésre. Az osztályfőnöknek csaknem torkára szaladt a szemüveg szára. Néhány másodpercet mindenesetre heveny fulladozással kellett töltenie. — Hogy ... hogy van ez, kérem? Mi történt? — Osztályfőnök úr — mondta a jövevény. — Én készültem. Dolgozni fogok. Másodállást vállalok. A feleségem majd hajnalban kel, hogy kiflit, kakaót és hírlapokat hordjon házról házra. Ha ad nekünk még egy év haladékot, valahogy majd csak összehozzuk az érettségi bankett költségeit. Negyedik éve gyűjtünk erre az örvendetes eseményre, mit tegyünk, ha mostanáig nem jött össze annyi ? — Tetszettek volna spórolni ... — Osztályfőnök úr ... ciberelevesen élünk... a limlombolból ruházkodunk ... Nem a mi hibánk, hogy az OTP szolgáltatásai között nem szerepel az előtakarékossági bankettakció. — Az érettségi bankett az osztály kollektív megmozdulása. — Tudom, kérem. A frakk és a cilinder a kövér Nyigoscsik ötlete volt. Az Intercontinental gobelinterme a szeplős Hodováné. A fehér borban pácolt teknőcragu az ütődött Sötétormosé. A sanda Kelemposz ragaszkodott hozzá, hogy XIV. Lajos korabeli lakások szolgálják fel az ötcsillagos Napóleont, ami történelmileg is őrület. A fafejű Zsugovics ragaszkodott hozzá, hogy a Fővárosi Filharmonikusok szolgáltassák az asztali zenét és a Pécsi Balett az asztali táncot. Mit tegyek, kérem? A kövér Nyigoscsik papája keszegsütő, a szeplős Hodováné tökmagos, a sanda Kelempászék jól menő lángosbódét üzemeltetnek a Holndonner Rezső utcai végállomáson. Más súlycsoport, kérem, hogy jövök én ezekhez az arisztokratákhoz a vacak kis mérnöki diplomámmal? Hát hogy nézzek én a fiam szemébe, ha még egy nyamvadt cilindert sem tehetek arra az érett fejére? Ha egy árva lakást se biztosíthatok a Napóleonjához? Osztályfőnök úr... vágja el a fiamat ... Naaa... A tanár a noteszét lapozgatta. — Nem tudom, hogyan segíthetnék. Tessék ... tangens-tétel négyes ... forgásintegrál háromnegyed... uram, ez a fiú érti a matematikát ... A megtört apa előrehajolt. — Osztályfőnök úr. Adok egy tippet. Pszt... az exponenciális egyenleteket csak ugatja ... A történet végét valamelyik Váci utcai kirakatban láthatjuk. Nemsokára kiteszik az érettségi tablókat. Peterdi Pál MENNYISÉGI GYÓGYKEZELÉS Az AP-hírügynökség jelentése szerint Hugo, a miami tengeri akvárium egyik csillaga, a kéttonnás bálna influenzában megbetegedett. Hogy kitől kapta el a ragályos betegséget, rejtély az orvostudomány előtt. A hatalmas állat kezelése viszont sikeresnek bizonyult, igaz, hogy nem mindennapi gyógyszeradaggal. Több liternyi penicillint fecskendeztek bele, több kiló vitamint, és további nagy mennyiségű antibiotikumot kapott. Meg is gyógyult. Azt viszont bármelyik hazai SZTK-orvos elmondhatja: nem kell ahhoz bálnának lenni, hogy valaki nagy mennyiségű gyógyszerre tartson igényt. AMERIKAI ERŐFITOGTATÁS Laoszi valóság („Die Furche”, Ausztria)