Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-15 / 15. szám

agyon érdekes hírt olvastam a minap: a statisztikák azt bizonyítják, hogy a mozi­ba járó közönség évről évre fiatalodik. Ez világ­jelenség. A világon min­denütt főleg a fiatalok járnak moziba, az időseb­bek inkább tévét néznek. Ha ez így megy tovább, akkor egy-két évtized múlva nem lesz szükség napközi otthonokra. A szülők moziba íratják be a gyermekeiket, ahol gon­dos jegyszedők vigyáznak majd a csöppségekre. Tíz­órait, ebédet, uzsonnát is a filmszínházban kapnak, két film között kitotyog­nak a büfébe és gyorsan bekapnak valamit. Reggel a papa elviszi a gyereket, mondjuk, az Urániába, és délután öt óra után a mama érte megy. A ruhatárban, ahol felöltözteti a srácot, meg­kérdi a jegyszedőt vagy a moziigazgatót: — Jól viselte magát a gyerek ? — Ó, Gézuka nagyon jó kisfiú. Délelőtt megnézett egy norvég filmet, dél­után pedig, amikor egy kétrészes venezuelai lé­lektani filmet vetítettünk, úgy aludt, mint a tej ... — Ugye majd elmeséled nekem, mit láttál? — kér­di a mama Gézukától, aki lelkendezve, hadarva me­sélni kezd: — Egyszer volt, hol nem volt egy nagyon szép né­ni, aki szeretett egy csú­nya, rossz bácsit, és olyan lusták voltak, hogy még nappal is ágyba bújtak ... — A többit majd otthon, kisfiam, most fújd ki a nózid, aztán gyerünk! A mozi előtt két mama beszélget: — Miért nem az Ugo­­csába íratta be a gyere­ket? Az közelebb van magukhoz. — Nem volt hely. — Szörnyű, hogy milyen kevés filmszínház van Pesten. — A maga kislánya szí­vesen jár moziba? — Eleinte szívesen ment, de most az utóbbi hetek­ben csak akkor hajlandó moziba menni, ha előbb megpofozom. A legutóbb, amikor azt a magyar film­sorozatot vetítették,, hiszté­rikus jelenetet rendezett. Érdekes, hogy amikor a Körúton laktunk és regge­lenként a Vörös Csillag mo­ziba vittem, nem nyafogott ennyit. Lehet, hogy ott töb­bet törődtek a gyerekek­kel ... Néha még Nemes­­kürty István is előadást tartott nekik a modern filmművészet útjairól... Részlet egy nyilatkozat­ból: „Évről évre több film­színházra lenne szükség, hogy elhelyezhessük a dol­gozó szülők gyermekeit. Sajnos, kevés a mozi, és a filmel­látás sem kielégítő. A gyerekek kénytelenek többször is megnézni ugyanazt a filmalkotást, és ez hátráltatja szellemi fej­lődésüket. Nagy problémát jelent az is, hogy kevés a gyerekszerető, szakképzett jegyszedő. A statisztikák azt mutatják, hogy a mo­ziba járók átlagéletkora évről évre csökken, éppen ezért a Lenin körúti Szik­ra mozit már most bölcső­dévé alakítottuk át.” Jelenet a Szikra mozi­ban: Az előcsarnok zsúfolásig megtelt mamákkal, kar­jukban pufók csecsemők. Az egyik pólyás átszól a másik pólyásnak: — Szevasz, hapsikám! Hova szól a jegyed? — Tizedik sor, ötödik bölcső. — Izgalmas a film? — Hogy izgalmas-e? Meghiszem azt. Két óra alatt háromszor raktak tisztába. Mikes György IRANYJELZO LAOSZBAN MUNKAEROCSABITAS TAVASZI FÁRADTSÁG­ ­ IFTCON REGGel. ___________ — Látom, te is ástál tegnap a telkeden ...­­ Már a napi selejtadagját sem tudja megtermelni!..

Next