Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-22 / 16. szám

ÉLÉNK GYEREK A MINDENT TUDÓ TITKÁRNŐ — Kisfiam, most már ne játssz tovább repülőgépet!­­ Mindig ilyen a főnököm, amíg nem kapja meg az első feketéjét... LASSÚ STAFÉTA TAVASSZAL H*/r­a.co­m­ // v — Látod, olyan soká jöttél, hogy közben kirügyezett a váltóbol. A SZURKOLÓ VÁLÓPERE "..... .".....­­......•••• ^ — Bíró úr, kérem, tessék megkérdezni a két partjelzőt is. •■■■■■■ ..... precíz pilóta O ____ o Babakocsi-stoppal az emeletre Kedves Asszonytársak. Ne essék félreértés, nem tanácstagjelölő beszédet óhajtok tartani a nők na­gyobb megbecsülése tár­gyában. Erre már Kádár elvtárs felhívta a figyel­met. Egyszerű szavakkal szeretném Önöknek el­mondani a következő igaz történetet — nem szépít­ve, nem is csúnyítva. Közhely, hogy a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Van, hogy le sem kell hajolni, ott tolják, négykerekű, gu­­mirádlis babakocsin. Fia­tal, csinos asszonyka tol­ja, tologatja. Szemmel láthatóan vár valakit, az­tán idegesen az eget né­zi, gyülekeznek a felhők. És az asszonyka le-fel to­logatja a kocsit, és köz­ben jobbra néz, balra néz ... éc, péc, kapuléc ... versikéket gügyög a ba­bakocsi felé. Kinyílik az étterem aj­taja, és két fiatal párocs­ka a jóllakottság teli ér­zésével és a sörtől szomj­­oltottan indul a babako­csi irányában. A fiatal asszonyka arca földerül, és közelebb tolja a ko­csit a férfiak felé. — Le­gyenek szívesek, uraim, segíteni, csak tíz lépcső van a liftig. — A két hölgy (asszonytárs?) tág­ra nyitott szájjal esik a kismamának: „Mit kép­zel maga — süvölt az egyik —, az én férjem nem tróger. „Ismerjük ezt a trükköt — sziszegi a másik —, így akar ki­kezdeni az urammal? Hol hagyta a férjét?” A kis­mamának vér szökik az arcába. „A hölgy úgy gondolja, hogy a babakocsi elősegíti az ide­gen férfiakkal való is­merkedést? — kérdezte fojtott hangon. — Ami pe­dig a férjemet illeti, nem tudott elkísérni, mert épp egy részeg hölgy gyomrát mosta ki a kórház ambu­lanciáján.” A férjek megnyugtat­ták a feleségeiket, hogy semmi az egész. A kis­mama szabadkozik: „Kö­szönöm, ne fáradjanak." Megvárja, amíg emberek jönnek. Ez olaj a hölgyek tüzére: „Halljátok, még szemtelenkedik is Lajos, teszed le azt a kocsit?!" — Sem Lajos, sem a má­sik férfi nem tette le a kocsit, amely pillanatok alatt fent volt a tizedik lépcső fokán. A két hölgy sziszegve várta a két lá­zadó férfit. Tüzüket a ta­vaszi zápor oltotta el. Az egyszerű történet befejezéséül elmondom az asszonytársaknak, hogy tizenöt éve Erdélyben jár­va, egy szép népszokást ismertem meg. Nagyné­nim kacsapecsenyével akart megörvendeztetni. „Várj, fiacskám — mond­ta —, mindjárt hozok egy férfit, aki levágja a ka­csa fejét." Kiállt a kapu elé és már hozta is az el­ső férfit, aki megtisztel­tetésnek vette, hogy szol­gálatára állhatott egy nő­nek. Nem lehetne ezt a nép­szokást nálunk is beve­zetni? Jós Miklós IRENE A FORSYTE CSALÁDBÓL 25 éves korában. 50 éves korában. 100 éves korában.

Next