Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-08 / 14. szám

MAI GYEREK MENNYISÉGI GYÓGYKEZELÉS AMERIKAI ERŐFITOGTATÁS Az AP-hirügynökség je­lentése szerint Hugo, a miami tengeri akvárium egyik csillaga, a kéttonnás bálna influenzában megbe­tegedett. Hogy kitől kapta el a ragályos betegséget, rejtély az orvostudomány előtt. A hatalmas állat ke­zelése viszont sikeresnek bizonyult, igaz, hogy nem mindennapi gyógyszeradag­gal. Több liternyi penicil­lint fecskendeztek bele, több kiló vitamint, és to­vábbi nagy mennyiségű an­tibiotikumot kapott. Meg is gyógyult. Azt viszont bármelyik ha­zai SZTK-orvos elmondhat­ja: nem kell ahhoz bálná­nak lenni, hogy valaki nagy mennyiségű gyógy­szerre tartson igényt. A HAZIAS CASANOVA ■■■■■■Mi Laoszi valóság („Die Furche”, Ausztria) ztályfőnök úr —• mondta a jövevény kalapját gyűrögetve, —, egy megtört apa áll ön előtt. — Azt látom, kérem. Neve? — Laposnyaki Gerő. — Laposnyaki... Lapos­nyaki ... á, megvan! La­posnyaki Gerzson tanuló édesapja. Negyedik bé, ötödik pad, balra a mus­kátli alatt. Pufók fej, sok bronzszőke szőrzet, elöl több szeplő. Szolid gyer­mek, külalak dicséretes, fül tiszta. Kissé nedvesen ejti a sziszegőket, de ez nem jellembe vágó. Kérem, az ön fia egyetlen említésre méltó tettet vitt véghez a négy év alatt. Még az első­ben, amikor baracklekvárt kent a természetrajzi szer­tár kitömött gólyájára. — Igenis, tisztelettel. Ak­kor az édesanyja járt ön­nél. Az ilyesmi mégis in­kább női feladat. — Az édesanyja... az édesanyja... á, megvan! Kerekded jelenség, kis töl­tött galamb, jobb felső né­gyes viplával koronázva. Hát kérem, aggodalomra semmi ok. A fiú nevét ugyan sosem írják láng­betűkkel a szellemtörténet lapjaira, a meleg vizet sem fogja feltalálni, de a meg­­törtség indokolatlan. La­posnyaki Gerzson megíté­lésem szerint jó közepes eredménnyel juthat át az érettségin. És ez nem akár­milyen dolog, kérem. Kis szerencsével akár a saját halotti rangig is felviheti. — Éppen ez az, kérem. Osztályfőnök úr, végtele­nül lekötelezne, ha az érettségin... — Állj! Szót se többet. Semmi sem bírhat rá, hogy Laposnyaki Gerzsont érde­mein felül támogassam, és az egyetemre segítsem. Nem, kérem, tanuljon csak szakmát az a fiú. Higgye el, jobb menőnek lenni a mazsolák között, mint ma­zsolának a menők között. Már elnézést a parlagi ki­fejezésekért, dehát időm tekintélyes részét kiskorú­ak között töltöm. — Hiszen erről van szó, kérem. Osztályfőnök úr, egy megtört apa áll ön előtt. — Ezt már említette. És? — Osztályfőnök úr, ne engedje érettségire a fia­mat. Vágja el az osztály­vizsgán. Utasítsa ismétlés­re. Az osztályfőnöknek csak­nem torkára szaladt a szemüveg szára. Néhány másodpercet mindenesetre heveny fulladozással kel­lett töltenie. — Hogy ... hogy van ez, kérem? Mi történt? — Osztályfőnök úr — mondta a jövevény. — Én készültem. Dolgozni fogok. Másodállást vállalok. A fe­leségem majd hajnalban kel, hogy kiflit, kakaót és hírlapokat hordjon házról házra. Ha ad nekünk még egy év haladékot, valahogy majd csak összehozzuk az érettségi bankett költsé­geit. Negyedik éve gyűj­tünk erre az örvendetes eseményre., mit tegyünk, ha mostanáig nem jött össze annyi ? — Tetszettek volna spó­rolni ... — Osztályfőnök úr ... ci­berelevesen élünk... a limlomboltból ruházko­­dunk ... Nem a mi hibánk, hogy az OTP szolgáltatásai között nem szerepel az elő­­takarékossági bankettakció. — Az érettségi bankett az osztály kollektív meg­mozdulása. — Tudom, kérem. A frakk és a cilinder a kövér Nyigoscsik ötlete volt. Az Intercontinental gobelinter­me a szeplős Hodováné. A fehér borban pácolt tek­­nőcragu az ütődött Sölét­­ormosé. A sanda Kelem­­pász ragaszkodott hozzá, hogy XIV. Lajos korabeli lakájok szolgálják fel az ötcsillagos Napóleont, ami történelmileg is őrület. A fafejű Zsugovics ragaszko­dott hozzá, hogy a Főváro­si Filharmonikusok szol­gáltassák az asztali zenét és a Pécsi Balett az asztali táncot. Mit tegyek, kérem? A kövér Nyigoscsik papája keszegsütő, a szeplős Ho­dováné tökmagos, a sanda Kelempászék jól menő lángosbódét üzemeltetnek a Holndonner Rezső utcai végállomáson. Más súly­csoport, kérem, hogy jövök én ezekhez az arisztokra­tákhoz a vacak kis mérnö­ki diplomámmal? Hát hogy nézzek én a fiam szemé­be, ha még egy nyamvadt cilindert sem tehetek arra az érett fejére? Ha egy ár­va lakájt se biztosíthatok a Napóleonjához? Osztály­főnök úr... vágja el a fia­mat ... Naaa... A tanár a noteszét la­pozgatta. — Nem tudom, hogyan segíthetnék. Tessék ... tan­­gens-tétel négyes ... forgás­integrál háromnegyed... uram, ez a fiú érti a mate­matikát ... A megtört apa előreha­jolt. — Osztályfőnök úr. Adok egy tippet. Pszt... az ex­ponenciális egyenleteket csak ugatja ... A történet végét valame­lyik Váci utcai kirakatban láthatjuk. Nemsokára kite­szik az érettségi tablókat. Peterdi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék