Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-08 / 14. szám

IDEGENFORGALMI PÁSZTOR FURCSA VÁLÁS e A dél-afrikai Johannes­burgban a férj hibájából mondtak ki egy válást. Mr. Stanley Forster kétségtelenül félrevezette feleségét. Azt mondta neki, hogy egy ösz­­szejövetelre hivatalos. Ettől kezdve az asszony nem lát­ta a férjét, s csak később tudta meg, hogy Ausztrá­liába szerződött profi labda­rúgónak. Egy biztos: Stanley na­gyon szerethet focizni. NOSZTALGIA- Vajon mennyi nyereségrészesedést kopnék az idén? PÁLYAVÁLASZTÁS — A születésnapjára vettem ezt az orvosi táskát, hadd szokjon hozzá a kicsike ... KÖRBE Végre! Éjt nappallá téve sikerült meg­alkotnom a négy­szögletű kört! Művemet szerénységgel palástolt diadallal helyeztem főnö­köm asztalára. — Kezdetnek nem rossz — mondta, miután perce­kig nézegette. — Csak még nem elég gömbölyű. — De hát szó sincs arról, hogy gömbölyű legyen — magyaráztam. — Ebben az az új, hogy nem gömbö­lyű. Hiszen ma már má­sok az igények, azokhoz kell igazodni... — Különös. Akkor ezt meg kell beszélnem a fő­nökömmel — mondta a fő­nököm. — Hagyja itt, majd értesítem a döntésről. Néhány nap múlva meg­kérdeztem a főnököm fő­nökét, értesült-e már a művemről és mi a véle­ménye? — A főnöke referált — mondta a főnököm főnöke. — Ha jól emlékszem, az a baj, hogy túl gömbölyű. Node, minden kezdet ne­héz. Csak igyekezzék, igye­kezzék ... — Valami tévedés lesz a dologban — feleltem. — Arról van szó, hogy egyál­talán nem gömbölyű. — No látja: még dolgoz­ni kell rajta — fejezte be GÖRÖGORSZÁG üallos Jenő rajza KÖRBE a beszélgetést a főnököm főnöke. Visszakértem a példányt és elvittem a főnököm fő­nökének a főnökéhez. Ala­posan megvizsgálta. — Igen, ez egy négy­szögletű kör, ezt senki sem tagadhatja — állapította meg szakszerűen. — Ez az, amire oly régóta várunk! Ám ez csak egy darab. Kérdés, hogy a következők is ilyen négyszögletesre si­kerülnek-e? Előfordulhat, hogy nem. Túl nagy a koc­kázat, várjunk még vele. De én nem vártam, el­vittem a főnököm főnöke főnökének a főnökéhez. Csak ránézett és vidáman felkiáltott. — Ez igen! Tökéletes! Ezt sorozatban kell gyár­tani ! Százezer, sőt, egy­millió négyszögletű kört kell kibocsátani! Az egész lakosságot elláthatjuk vele, és biztos, hogy még expor­tálhatunk is. Most először nagyon megnyugodtam: — Szóval, megy a do­log? — No, azért nem olyan egyszerű — komorodott el kissé. — A beruházást, tud­ja, nekünk kell fedeznünk, hitelt nem könnyű kapni... Meg aztán: elérkezett-e már az ideje, hogy ilyen köröket gyártsunk? S mi legyen a hagyományos, kör alakú körökkel? Ve­gyük elő két-három év múlva, akkor majd meg­látjuk ... Másnap letettem a főnö­köm asztalára egy kört. Nem volt négyszögletes: egyszerű, szabályos kör volt, olyan, amilyen már az alapításkor, 86 évvel ez­előtt is készült a vállalat­nál. Percekig forgatta, néze­gette, még egy nagyítót is elővett, de természetesen egy szögletecskét sem ta­lált rajta. — No, látom — mondot­ta —, mégiscsak van ma­gában alkotó fantázia. Na­gyon derék, csak így to­vább! — csapott barátsá­gosan a vállamra. ... Azóta is szorgalma­san gyártom a legszabályo­sabb, hagyományos körö­ket. Ügy hallom, nagyon elégedettek velem, hama­rosan felemelik a fizetése­met ... Földi Iván KÖZÖS NYELV

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék