Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-31 / 22. szám

CSÁRDAJELENET . . GÁZÓRA Hat éhes vendég tért be egy májusi vasárnapon a Szegedi Állami Gazdaság fehértói halászcsárdájába, öt óra volt, délután, nem rumlis időszak, joggal gondolták, hogy könnyen, gyorsan bekapnak valamit, s mennek tovább, útjuk végcélja, Pest felé. Hárman közülük, akik néhány héttel korábban már jártak a csárdában, óvatosan megemlítették, hogy akkor nagyon barátságtalan fogadtatásban volt részük, de úgy vélték, az csak egyedi eset volt, bizakodva lépték hát át a küszöböt. A terem végében valamennyi hosszú asztalon ott pompázott a cédula: „Foglalt!” A zenekar mellett volt még egy nagyobb asztal, oda akart telepedni az éhes társaság, ám rögtön ott termett a pincér és közölte, hogy az asztal foglalt. Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy erre semmi jel sem utal, ekkor a pincér kijelentette, hogy épp most szándékszik kitűzni rá a cédulát. Egy vendég erre sarkon fordult, s elment, a többiek kemény, ámde kilátástalan szóharcba kezdtek a pincérrel, aki — hogy finoman fejezzem ki magam — mindennemű udvariasságtól megtartóztatta magát. A vita kompromisszummal zárult: valaki észrevette, hogy a másik pincér fennhatósága alatt levő négyszemélyes asztal megürült, ahhoz ültek hát öten. ötnegyed órát töltöttek a vendégek a csárdában, ez alatt a hosszú, felcédulázott asztalok üresen álltak, lefoglalóik nem mutatkoztak. Közben pedig számtalan vendég kénytelen volt elmenni, mert nem volt hova leülnie. Szánalmas volt látni az asztalok közt ácsorgó, tétova vendégeket, még arra sem méltatták őket, hogy egy-két udvarias, barátságos szóval elnézést kérjenek tőlük. Sem a pincérek, sem a vezetőnő, aki zavartalanul társalgott eközben a saját asztaltársaságával. Az öt vendég ebből legalább láthatta, hogy a barátságtalan fogadtatás nem az ő személyüknek szól, hanem az itt mindekinek kijár. Az öt vendég még egy reménytelen kísérletet tett: fizetéskor megpróbált a főnöknél meghallgatásra találni a panaszaival. Ám a vezetőnő néhány kelletlen szóval és vállrándítással reagált a panaszáradatra. Ebből a vendégek rögtön láthatták, kitől tanulják a modort a fehértói csárdában a pincérek. És most már azt is tudják, melyik az a vendéglő, amelyiket nagy ívben el kell kerülnie az udvarias kiszolgálást igénylő vendégnek Szeged tájékán. (r. b.) A CÍMZETT VÁLASZOL „Vacsora méreggel" című cikkük nyomán a Baross étterem üzletigazgatója azt a felszolgálót, aki a vendégekre sértő megjegyzést tett, igazgatói figyelmeztetésben részesítette, és a bisztróból a konyhába helyezte át, ahol vendégekkel nem találkozik. Dr. Nagy Lajos a Fővárosi Kereskedelmi Felügyelőség vezetője „Egy pohár víz” című közleményükre válaszolva közöljük, hogy a Bécsi út 103. szám alatti lakók számára megrendeltünk a Fővárosi Vízműveknél egy új vízbekötést és egy vízóra felszerelését. Mezei György igazgató III. ker. Ingatlankezelő Vállalat „Árok az utcán" című cikkük nyomán vizsgálatot tartottunk. Felszólítottuk a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Vállalatot, hogy a biztonsági vízzárak kicserélése után haladéktalanul temessék be az árkokat és a jövőben csak ott nyissák fel a járdát, ahol a munkát hamarosan el is tudják végezni. Dr. Hetényi István oszt.vez., Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. KÜLVÁROSI UTCÁK PANASZAI Évek óta ígérgetik, hogy itt nálunk, a XXI. kerületi Kazánház utcában is megcsinálják végre a járdát és a kocsiutat. A környező utcákban már mindenütt van aszfalt, csak a mi utcánk ilyen mostoha. Száraz időben olyan porfelhőt kavarnak a járművek, hogy alig győzzük nyerni, esős időben viszont elsüllyednek a babakocsik a sárban. Szeretnénk, ha a sokéves ígéret végre valóra válna, s mi is emberi körülmények között közlekedhetnénk az utcánkban. Kutrucz József és még 17 aláírás . Az Álmos utca a X. és a XVIII. kerület határvonalán fekszik, részben az egyik, részben a másik kerülethez tartozik. Két gazdája is van tehát, de sajnos, egyik sem törődik vele. Az utca olyan elhanyagolt állapotban van, hogy esős, sáros időben sem gyalog, sem járművel nem lehet rajta rendesen közlekedni, pedig a szomszédos utcákból is sokan ezen az utcán át tudnak eljutni a villamos- és autóbuszmegállókhoz. Panaszunkat már számtalan gyűlésen szóvá tettük, de ígéretnél egyebet eddig még nem kaptunk. Gallé Sándorné és még 10 aláírás Évek óta rendszeresen vásárolok habszífon-patront. Mostanában gyakran tapasztalom, hogy a patronok nincsenek kellően megtöltve és rendszeresen két patront kell használnom ahhoz, amihez korábban egy is elég volt. A dobozon az is rajta van, hogy mennyi a szavatossági idő, éppen csak a gyártás kelte nincs feltüntetve, így aztán nem tudhatja az ember, hogy a szavatosság érvényes-e még vagy sem? Kalmár Béláné Veszprém, Schanherz u. 14. CSAK RÖVIDEN! Hónapok óta járom a boltokat, de sehol sem találok favállfát. Nagyon szépek a műanyag vállfák, de drágák és nem elég praktikusak. Vajon a favállfa most már végképp eltűnt a forgalomból? Nagyváradi Jánosné Bp. III., Nádszál U. 22. 946 Kiégett a diavetítőm égője, vettem egy újat helyette. Meglepve láttam, hogy négynyelvű használati utasítás is van mellette. Csak éppen magyarul egy sor sem volt sehol. Mostanában nagyon sokszor tapasztalom, hogy hazai forgalomba kerülő árukhoz idegen nyelvű papírokat mellékelnek, s a magyar nyelvű szövegről elfeledkeznek. Nagyon rossz gyakorlat ez, sürgősen le kellene szokni róla. Kunsági László Nyírbátor Szép új típusú gázórám ősszel felmondta a szolgálatot, nem jelezte tovább a fogyasztást. Pár hónapig átalányt fizettem, aztán jöttek, kicserélték az órát. Második számú szép új típusú gázórám néhány nap múlva bűzleni kezdett, szivárgott belőle a gáz. Bejelentettem, aznap eljöttek, kicserélték. Harmadik számú szép új típusú gázórám működött pár hétig, aztán abbahagyta a számlálást. Azóta átalányt fizetek. Remélem, egy idő múlva megkapom negyedik számú szép új típusú gázórámat. Kíváncsian várom, az milyen viccet tud. Tulajdonképpen nem nagy baj az egész. Olyasmi, amit „kezdeti nehézségnek” szokás nevezni. Elvégre a gázt világítás céljára mindössze az 1790-es évek óta használjuk, tehát alig száznyolcvan esztendősek a tapasztalataink. Újabb száznyolcvan év múlva talán jól működnek majd a gázórák. Csak ez az átalány-dolog... Annyi biztos, hogy a havi átalány összege pontosan nem egyezhetik a tényleges fogyasztással. Rendjén van, hogy ráfizessek, mert rosszak az órák? Vagy rendjén van, hogy a Gázművek, vagyis a közösség fizessen rá? És főleg: rendjén van, hogy a gázórákat készítő üzem vadonatúj műszerként ilyen holmit bocsásson forgalomba? E. J. 1940-058 Tisztelt MÁV! Elnézést kérek, hogy a fenti számú vasúti kocsiban, amelyikben május 16-án utaztam, csak nagyon felületesen csináltam rendet. Én tudom, kérem, hogy egy gyorsvonati elsőosztályú kocsit gondosabban, alaposabban kellene kitakarítani, de mentségemre szolgáljon, hogy nem voltak nálam megfelelő segédeszközök. Már amikor a Nyugatiban beszálltam a fülkémbe, rögvest láttam, hogy a plüssüléseket vastagon belepte a por. Addig vertem, püföltem az ülést, meg a támlát, hol tenyérrel, hol ököllel, míg csak a karom bele nem fáradt, de a por így is csak felében-harmadában jött ki belőle. (Az a gyanúm támadt, hogy a vasúti takarítónők is csak ilyen kisipari módszerrel, kézzel porolják az üléseket, azért gyűlt össze mindegyikben egy szakajtónyi por. A világért sem akarnék beleszólni a MÁV dolgába, de nem kellene egyszer porolóval vagy porszívóval is próbálkozni? Utána gondosan letörölgettem mindent, még az ablakot is, de az sem volt az igazi, mert arra egy alapos mosás is ráfért volna már, le is mostam volna én, kérem, de víz — természetesen! — nem volt a mosdóban. És az ülések fejrészére is el tetszettek felejteni felrakni a fehér védőhuzatot. Na, nem megrovásként mondom, istenem, előfordul az ilyesmi, a vasút feje sem káptalan. Én nagyon szívesen felraktam volna, időm is lett volna rá Nyíregyházáig, de sajnos, nem találtam meg, nem tudom, hol tetszenek tartani... (R)