Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-09 / 32. szám

DEMOKRATIKUS VEZETÉS JÓTÉT LÉLEK - A kérdésekre természetesen nem kell nevet írni. Azért van itt az írásszakértő!­­ A parton találtam, csuromvizesen, ruha nélkül. — A foterom bedugott ide nyári munkára . . . Az amerikai filmgyártás két „nagy öregje”, Henry Fonda és James Stewart, nemrég együtt szerepelt egy televíziós show-ban, ahol a műsorvezető, Johnny Carson arra kérte őket, hogy néhány szóval mond­ják el: véleményük szerint ki az igazán boldog ember? Elsőnek Henry Fonda vá­laszolt. — Akinek szép felesége van, az boldog ember ... akinek sok pénze van, az még boldogabb ember... akinek színészi tehetsége van, az a legboldogabb em­ber! James Stewart bólintott. — Így van! Akinek pe­dig sem az egyik nincs, sem a másik... az nyugod­tan alszik! * A New York-i Metropoli­tan magyar származású művésze, Carelli Gábor, né­hány hétre Budapestre ér­kezett a Zeneművészeti Fő­iskola­­meghívására, hogy előadásokat tartson az olasz énekművészetről. Egy lelkes fiatalember hajnali hat óra­kor kopogtatott Carelli szál­lodai szobájának az ajta­ján: — Mester! Én addig el nem megyek, amíg meg nem hallgat! Ha elküld, én képes leszek a legnagyobb őrültségre is! A fiatalember szemeiben gyanús fények lobogtak és Carelli jobbnak látta nem vitatkozni a vehemens éne­kes-jelölttel, aki nem za­vartatva magát, belekez­dett Turrido áriájába a Pa­­rasztbecsületből. Amikor befejezte, kérdően nézett Carellire. — Nos, Mester? Ugye nem bánta meg hogy meg­hallgatott? Ugye érződik a hangomon az olasz iskola? Carelli alig hallhatóan rebegte: — Igen, igen... de saj­nos csak az első elemi! * A Fővárosi Nagy Cirkusz új műsorának egyik leglát­ványosabb attrakciója az NSZK híres állatidomítójá­­nak mutatványa: „Párdu­cok lóháton”. Dieter Farell párducait guruló ketrecko­csijaiban tartja. Az idomító észrevette, hogy az előadá­sok szünetében egyes kí­váncsiskodók túl közel me­részkednek a kocsikhoz, hogy a látszólag szelíden heverő vadállatokat köze­lebbről is megtekintsék. Néhány nappal ezelőtt Fa­r­rel csinos kis táblát szerelt a kocsira, az alábbi szöveg­gel: „Látogatóink figyel­mébe! Párducaim elegendő és bőséges élelmet kapnak. Nincs szükségük az önök csontjaira!” * A Margitszigeti Szabad­téri Színpad Turandot­­előadásán történt. Egy fel­­cicomázott hölgy érkezik, jóval az előadás kezdése után és sebesen igyekszik a helye felé. A jegyszedő alig tudja követni. — Parancsol szövegköny­vet? A hölgy idegesen elhárí­tó mozdulatot tesz. — Köszönöm. Nem aka­rok velük énekelni! Rátonyi Róbert - Amint látom, megint nagyon vizesen szállították be a gabonát.. - Ho­rd hiába mész, mióta kinevezték, nem mond se igent, se nemet... - Hurrá,­­ fáziskiesés! Tudunk mi spórolni!

Next