Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-17 / 11. szám

■MMBHMHniI ■RMOT ELMESTÚDIÓ Beültem a barátságos televíziós stúdióba. Egy kicsit modernebb volt, mint az Orion űrhajó belseje. Gondoltam, most indulunk az Orion­­ködbe. De nem lőttek ki. Szemben velem egy távolsági autóbuszka­lauz ülőkéjéből megszó­lalt egy hang. — Nyomja meg a gombot! — Kérek egy jegyet Vácig! — mondtam. — Szóval, a Vác-té­­makört választja? — kérdezte a barátságos műsorvezető a kalauz­­ülőkéből. — Esze Tamás vagyok — feleltem, mert a vil­lamosszékben elfelejtet­tem a nevemet. — Nem baj, akkor az Esze-témakörből kap kérdéseket — nyugtatott meg a kedves űrhajópa­rancsnok. — Nyomja meg a gombot, ha kész! Kész voltam. Ijedtem­ben belemosolyogtam abba a kamerába, ame­lyiken nem égett a piros lámpa. Az én fejemen gyulladt ki a zöld lám­pa. Erre megszólalt öt búgó jel. — A pontos idő húsz óra — közöltem a nyá­jas műsorvezetővel. — Nem — vett elő egy nagyon nehéz, speciális kérdést a ka­­au­z ül­őké­ből. — Mennyibe kerül ma egy utazás Váctól Rinyabesenyőig? — ötszáztizenhárom forint húsz fillérbe — szóltam kapásból a há­rom diplomám után. — Nem, de van még egy perc ötvenhét má­sodperce — nézett jóin­dulatúan a csuklómra kapcsolt elektromos idő­jelzőre. — Tessék mondani, ez a szék nem ráz? — ag­gódtam. — Nem, sajnos ezért sem tudok találatot ad­ni önnek — szabadkozott az udvarias játékvezető. — Hány hajszála volt Esze Tamásnak? A kérdés után fejemet a villamosszék támlájá­ra hajtottam. Valami megbizsergette agyam szürkeállományát. A he­lyes válasz a Népstadion eredményjelző tábláján és a nagykörúti fényúj­ságon jelent meg. Ne­kem csak a hajam állt­ az égnek a sok elektro­mosságtól. — Nem — számolta meg gyorsan égnek álló hajszálaimat a megértő ülőkalauz vezető. — Hány másodper­cem van még? — tuda­koltam rémülten. — A szabadon válasz­tott sajnos lejárt — mondta. — Most két percig általános váltó­áramot kap. Hol volt Ohm, amikor törvényét megalkotta? — Voltban — rázott meg valami belülről. — Egy amperrel elfo­gadom — segített ki az előzékeny Orion pa­rancsnoka. Sebtében bedugtam konnektoromba a vívó­pást találatjelzőjét, mert éreztem, hogy csak má­sodperceim vannak hát­ra. — Ki volt a villamos­szék feltalálója? — pil­lantott rám meleg han­gon a játékvezető. — Segítség! — nyom­tam meg egy gombot. — Sajnos, rossz gom­bot nyomott meg — vá­laszolt a rokonszenves műsorvezető. — Ettől rö­vidzárlat lett a stúdió­ban! A sötétben szívélyes keretek között kaptam tőle, jó játékomért, egy kerámia lámpát. Örö­mömben a stúdió ven­dégszerető tigriscsíkjait csókoltam meg. Sajnos, az én fejemben is van néha rövidzárlat. Tormai László Tévésorozatunk influenzás időkre: • ORSZÁG A KÓRHÁZ SZÉLÉN ELMEBAJNOKSÁG A VILLAMOSSZÉKBEN - Ki vagyok végezve! - Mama, már megint összetéveszti valamelyik műsort a „Fele sem igaz”-zal. - Itt a statisz­tika, ebben a hónapban a Kudlikot 784 percig bámul­tad, engem meg csak 26 percig. ) 'liTv'fkft - Megjelent az első nagylemezünk!... - Isten veletek! Nem fogok infarktust kapni, mert nem tudtok gyártani egy eladható terméket!

Next