Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-06 / 1. szám

HU 0 R S P 0­1L 11 T 11K A Mottó: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes” (Szenes Iván) □­­láh Sándor annak a 36-os kisgaz­da képviselőcsoportnak tagja, akiket nem szabad kisgazdának nevezni. Sőt, nemrégiben még az is szó­­ba került, hogy esetleg ebből a képvi­selőcsoportból is kizárják. Szerencsére ez nem történt meg, különben most Oláh Sándor hovatartozását valahogy így kel­lene megfogalmaznunk: O. S., a Kisgaz­dapártból kizárt 36-os frakcióból kizárt nem-kisgazda kisgazda... A kizártak közüli kizárás akkor merült fel, amikor a képviselő lemondásra szó­lította fel a belügyminisztert, az októ­ber 23-án történt Kossuth téri botrány miatt. -Képviselő úr, ön ezt a felszólítást a kormánypárti frakció tagjaként tette. Ko­molyan gondolta, vagy csak viccelt? -Nem vicceltem, ám olyan komolyan se gondoltam, mint amilyen komolyan fogadták. -Megbánta? - Furcsa lenne, ha most, utólag nekiáll­­nék magyarázkodni. Az én koromban lehet hibázni, de a legnagyobb hiba a magyarázkodás lenne, mert az mindig gyanús. -De nekünk elmondaná, mi indította erre a felszólalásra ? - Természetesen, hiszen nem titok. Októberben betegségem „kikapcsolt” a politikából. 22-én, tíznapi kezelés után azzal bocsátottak el a kórházból, hogy otthon további tíz napot pihennem kell. Ez idő alatt egyetlen politikussal nem beszéltem. -Ez a tény nyilván segítette a gyógyu­lásban. -Persze azért figyelemmel kísértem az eseményeket. Értesüléseimet onnan szereztem be, ahonnan minden átlagos magyar polgár: a rádióból, televízióból, sajtóból. A tévében látottak arra sarkall­ták, függesszem fel betegszabadságo­mat, és elmondjam véleményemet. Fel­szólalásommal - még ha közvetve is - a miniszterelnöknek kívántam segíteni. Így fogalmaztam: kérem a belügyminisztert, segítsen a miniszterelnöknek azzal, hogy felajánlja a lemondását - amit aztán Antall József vagy elfogad, vagy nem ... Sajná­lom, hogy indítékomat félreértették, mondanivalómat komolyabban vették, mint szántam. -Felszólalt a Csurka-tanulmánnyal kapcsolatban is. - Igen, és ennek felemlegetése is mindmáig tart. Már untam, hogy a felszó­lalás után vagy huszadszor kérdez a saj­tó, mondjak véleményt. Akkor viccesen ezt mondtam. Úgy fogom fel a Csurka­­ügyet, hogy van egy nagy, kék szemű bébi, aki játszik a homokozóban, és az ott elmenőkre rászórja a homokot. A száraz homok, mint köztudott, lepereg. Ám jön egy intrikus felnőtt, aki vizet önt a homok­ra, hogy elrontsa a gyerek játékát. És a gyerek ezt nem veszi észre, továbbra is dobálja a homokot - csakhogy az már sár... Annak már meg kell száradnia, hogy leperegjen. -Milyen a viszonya Torgyánnal? - Nem tagadom, hogy ha úgy hozná az élet, ha holnap vagy holnapután úgy alakulnának a dolgok, megszorítanám a kezét. Hogy addig se tudjon rossz irány­ba öklözni... -A politikában lehetséges az ütéseket ilyen tréfával elütni ? -Szerintem a politikában sokat számít a pillanatnyi diszponáltság, no meg a szerencse. Egyik napról a másikra nem lesz okosabb valaki, csak azért, mert politikára adta a fejét. A lehetőségeket a helyzetek adják - csak észre kell venni. Mert azonnal el is lehet szalasztani őket. Az Antall-kormány nagy mulasztásának tartom, hogy azonnal glasszékesztyűt hú­zott. Idejében kellett volna megcsinálnia a sokat emlegetett „nagytakarítást”. Ha valakinek a kiskutyája a szőnyeg közepé­re piszkít, azonnal bele kell verni az orrát, mert másnap már nem tudja, miért kapta. Azonnal kellett volna... MÁTYÁS ISTVÁN és SZUHAY BALÁZS beszélgetése OLÁH SÁNDOR Torgyán Józseftől független képviselővel - Rendben van, Lajoskám, hogy a színházban nem politizálunk. Azért a jobb, meg a bal oldalt mégsem kellett volna kivinni. HÁROM KIRÁLYOK -Remélem, nem veszik észre, hogy álruhás kisgazdák vagyunk! "

Next