Lyukasóra, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
— A CSOKONAI VERSISKOLA FELHÍVÁSA „...lehet valaki jó poéta, ha mindjárt verset nem ír is, és ellenben jó verseket írhat valaki, de azért nem poéta. Legjobb, ha a kettő együtt van." (Csokonai Vitéz Mihály: A magyar verscsinálásról közönségesen) A felvilágosodáskori oktatásban még jelentős szerepet kapott a retorika és a poétika szabálytana. Ebben az időben kivételes merészségnek számított a poézis, az ihletettség elsőbbségét hirdetni, ahogyan ezt Csokonai tette, sőt tanította is az erdőt-rétet járó beszélgetős szemináriumi órák alatt. Csokonai példája lebeg előttünk, amikor olyan iskola alapozására vállalkozunk, amelyik a nagy előd nyomán kísérli meg a „verscsinálás" törvényszerűségeinek felkutatását, felismerését és gyakorlati alkalmazását. Felbecsülhetetlen vallomás, tanulmány halmozódott fel irodalmunk jeleseinek tollából, ami az ihletett költészet szépségeit mutatja meg míves - és művelhető - közvetlenséggel. A verstan és az esztétika határáról indulva tervezzük felépíteni több évre szóló iskolánkat, melynek kísérleti kurzusára várjuk azoknak a középiskolás és egyetemista korú fiataloknak a jelentkezését, akik a későbbiekben a nevelés, a kutatás érdekében, vagy saját tehetségük kipróbálásában, kibontakoztatásában szükségesnek, ígéretesnek vélnek egy ilyen stúdiumot. Szeretettel várjuk a Csokonai Versiskola alapító növendékeinek jelentkezését „próbaidős" szemináriumunkra, amelyet 1993. május 1. és június 15. között tartunk meg heti egy alkalommal. Nyári szünet után szeptemberben folytatjuk. Jelentkezés levélben a Lyukasóra szerkesztőségének címén: 1054 Budapest, Báthory u. 10.1.118., vagy személyesen ugyanott április 16-án, 29-én pénteken délután 3 és 6 óra között. A kísérleti kurzus ingyenes, túljelentkezés esetén viszont - egyelőre szűkös lehetőségeinket tekintve - kénytelenek leszünk a felvételi beszélgetés után kialakítani az induló évjárat létszámát és összetételét. Fenntartó és védnök: a Magyar Írókamara és a Kráter Műhely Egyesület. Alapító tanárok: Turcsány Péter és Masszi Péter - tanfelügyelő: Mészöly Dezső. 4_____________________________________________ Békési Gyula: KÖD-FALÁN ÁT SZÉTFOSZLÓ RONGY-IDŐKNEK Visszafájnak régi és új verések. Minden kis porcikám sajog, merő seb. Kerül az álom is. Kóborgó árnyak keringésik be mostan hűs szobámat... S ahogy fekszem, s megtelnek szürke rések lelkem porával, érzem: sose kések én onnan, ahová engemet várnak gyötörtjei e szadista világnak. Ott leszek majd, hol kötelek-és-kések szakadnak-römek - lélekfelkelések mámorától...! Ó, máris odalátnak ÉN-szemeim, ahová csak a Látnok szemsugarát ereszti be a Végzet - köd-falán át szétfoszló rongy-időknek. 1962 Pályázat - eredmény A februári számunkban megjelent versfeladvány megfejtése: November (Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év c. ciklusából). Olvasóink közül 28-an találták el a versemet és a költő nevét: Bacskó Józsefné Balassagyarmat, Báthori Orsolya Etyek, Berhidi Gyuláné Bp., dr. Béla Imre Bp., Bod Andorné Miskolc, Borsody István Visegrád, Bőgős Fruzsina Bp., Danielis Gézáné Bp., Dézsi Lajosné Debrecen, Győrei Istvánné Marcali, Horváth Mihály Gimn. II. D. oszt. Szentes, Kovács István Dunaharaszti, Kristófik Ágnes Veszprém, Kutassy Zsolt Bp., dr. Kürthy Zoltánné Győr, Lipták Anikó Békéscsaba, dr. Magassy D.-né Győr, Major Istvánné Bp., Sipos Domokosné Bp., Soós Ferencné Bp., Stepán Gizella és Ilona Bp., Szabolcsi Erzsébet Kunszentmiklós, Szentmiklósi Eta Bp., Sz. Molnár Terézia Szekszárd, Terhes Anita Szeged, Vörösné Székely Éva Balatonakarattya, Tőzsér Ágnes Bp., dr. Zóka Ferenc Zalaegerszeg. A sorsolás Dézsi Lajoné debreceni olvasónknak kedvezett, ő kapja fél évig ingyen a lapot. Itt említjük meg, hogy januári pályázatunkra a nyertesen kívül (Hujber Jánosné, Ajka) ketten küldtek be helyes megfejtést: dr. Csongor Dénesné Bp.-ről és Mrenáné Szakálos Ilona Szolnokról. E havi feladványunk egy olyan vers utolsó szakasza, amelyet idősebb költőtársa halálára írt egy tanítványa, aki azóta szintén a halhatatlanok közé tartozik: Halott keze nem fogja már a tollat, behunyt szeme nem lát több éjszakát. Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át.