Lyukasóra, 2005 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2005-10-01 / 10. szám

eléje függesztve előszóul az idézett tanulmányt - egy ál Csokonai-vers csapdájába esvén - tévedett. Nem lehet tudni, hogy a Nyugat tágabb köréhez tartozó Szerb Antalt mennyire befolyásolta Kosztolányi iménti ta­nulmánya, mindenesetre 1934-ben megjelent Magyar iroda­lomtörténetében - Csokonai nagy gondolati verseit mellőz­ve - elsősorban a rokokó költőt mutatja be, s így méltán népszerű műve is egy félig-meddig hiányos, s így téves Csokonai-képet örökített tovább. VII. Babits Mihálynak ugyanebben az évben megjelent euró­pai irodalomtörténetében Csokonai is helyet kapott a kor­társ költők sorában. (Napjainkban jelenik meg ez a mű olaszul is, így Csokonai méltatása világnyelven is olvasha­tó lesz.) Csokonai költői műveinek a világirodalomba - természetesen elsősorban a nyugat-európai irodalomba - érkezése már a XIX. században megkezdődött, a hazai németajkú irodalmároknak köszönhetően elsősorban a né­met nyelvterületre, s egy angol hungarológus költő, mű­fordító, John Bowring jóvoltából az angol nyelvterületre is. A németre fordító hazai irodalmárok jóvoltából német nyelvű magyar versantológiákban láttak napvilágot költe­ményei. Mailáth György Magyarische Gedichte című kiad­ványa (1825) mintegy féltucat Csokonai-vers fordítását tar­talmazza (köztük népies verseit is, mint például a Szegény Zsuzsi...) Utána nem sokkal jelent meg Toldy Ferenc német nyelvű magyar irodalomtörténete, irodalmi szemelvé­nyekkel (Handbuch der ungrischen Poesie, 1-2., Pest-Bécs, 1827-28.) Ebben Csokonai húsz verssel szerepelt (köztük A reményhez, a Parasztdal, a Szegény Zsuzsi... fordításával és a Dorottya II. énekének részletével). Az irodalomtörténeti részben ő is - miként Mailáth is - Kazinczy és Kölcsey felfogását ismételte. A későbbi, XX. századi német nyelvű Csokonai-fordítá­­sokból kettőt meg kell említenünk. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc figyelemfelkeltő hatására je­lent meg Claude d' Асу (Kerpel Jenő) magyar versantoló­giája Strahl im Sturm címmel (Bécs, 1961), benne több Cso­konai-vers, így A magánossághoz fordításával. A hazai Cor­vina Kiadó Ungarische Dichtung aus fünf Jahrhunderten (Bp., 1970) című kiadványa számos Csokonai-költemény fordí­tását is tartalmazza: A reményhez s Az ember, a poézis első árgya címűeket is. я [UNK] [UNK]я [UNK]тт John Bowring antológiájában többek között A szamóca­­ és a Siralom is szerepel. A tengerentúlon a XX. században Z. ö emigráns irodalmáraink jóvoltából jelentek meg angolul Csokonai-versek. Makkai Ádám A csodaszarvas nyomában című magyar versantológiájának angol változata az In Quest of the „Miracle Stag" - The Poetry of Hungary, amely többek között A reményhez fordítását is tartalmazza. Ez a költemény 1971-ben is napvilágot látott angolul Ameriká­ban, Susan Bárány fordításában. Említésre méltó, hogy egy angol nyelvű Csokonai monográfia is megjelent az Egye­sült Államokban, a Kollégium egykori diákja, B. Katona Anna tollából, Mihály Vitéz Csokonai címmel. Csokonai francia rokonszenve és érdeklődése miatt szólnunk kell versei franciaországi elterjedéséről is. A Gara László szerkesztésében kiadott francia nyelvű nagy ma­gyar költői antológiában (Anthologie de la Poésie Hongroise, Párizs, 1962) A reményhez is szerepel, s itt helyénvaló idézni Domby Márton följegyzését Csokonai lírájának XIX. szá­zad eleji külföldi népszerűségéről: „Az ő versei nem egyszer említtetnek a tudós német újságokban, és dagad a nemzete becsü­letét szerető magyar szíve az örömtől... hogy az ő lelke zengedez­­teti az Albis és Rajna, magyarban pedig a Seinénak (Szajnának - Sz. F.) szittya hangra elbámult partjait. Az ő verseinek nagyobb része lefordíttatott németre, és Párizsban volt gyönyörűségem 1807-ben a Seine partján a hold világánál némely ott lakó felvi­dult magyaroktól, sőt, a magyar dalba szeretett franciáktól da­­nolni hallani Csokonaynak a Csikóbőrös kulacshoz írt énekét, ami azólta is többször megesett". (Domby Márton: Csokonai V. Mihály élete s némelly még eddig ki nem adott munkái, Pest, 1817.) VIII. A Nyugat írói után újat és eredetit Csokonairól Németh László mondott, aki ugyan e folyóirat novellapályázatán nyertes elbeszélésével robbant be az irodalomba (bírálója éppen Kosztolányi Dezső volt), de aztán önálló útra lépett. Első Csokonai tanulmánya 1927-ben jelent meg egy ifjúsági lapban, a második Csokonai és a botanika címmel 1930-ban. Ez utóbbiban írja: „Alig van magyar költő, akinek a művébe annyi ismeret, adat, kultúra-elem szívódott volna bele, mint az övébe. A lexikonok százada után egy költő, akinek a verseiben lexikonok rejtőznek". Azt is kifejti, hogy ezek az adatok, az új tudományos felfedezések tárgyai költészetté lényegül­nek tolla alatt, nem válnak terhére lírájának. 1935-ben meg­jelent Magyarság és Európa című könyvében Csokonai és Berzsenyi már - túl az irodalmon­­ valóságos nemzeti szellemi programként jelenik meg előtte: „Ha Berzsenyi, a magyar irodalom mitológiai hőse, mint egy Prometheus, az égből hozza le a tüzet, s aztán ott rothad el Kemenesalja alacsony Kaukázusán. Csokonai a föld nyájas magyarja, csupa körülte­­kintgetés, tanulékonyság és hajlékonyság, az erős törzsön, ami Berzsenyi, ő a virágzás ígérete. Olvas, fordítgat, utánozgat, de mindezt egy verejtéktelen költő könnyűségével, ő a Berzsenyit kiegészítő másik magyar program". Szabó Lőrincet a nyugatos Babits fedezte föl, de aztán ő is külön utakra tért, s volt idő, hogy a jellegzetesen városi költőt a népi írók közé sorolták. 1938-ban rádióelőadásként hangzott el Csokonairól szóló fejtegetése, amelyben - ő, a nagy versművész - elsősorban a formaművészt és a nyelv­művészt méltatta sok új meglátással. A neves gondolkodó és pedagógus, Karácsony Sándor, a debreceni egyetem tanára 1940-ben adta közre hosszabb Csokonai tanulmányát; ebben végigtekinti a költő egész pályáját - a saját Csokonai-élményeinek fázisaihoz kap­csolva -, s főként a lélek halhatatlanságáról szóló nagy gondolati versét emeli ki: „Csokonai, éppen mert író volt, a filozófiából is verset csinált. Szinte alárendelt jelentőségű, milyen iskolába sorolható az a bölcselet, amelyet ő életének néhány indí­tására magába olvasott, a mellett a nagyon érdekes megfigyelni- és tanulmányozni való probléma mellett, hogy lett verssé az ő írói voltának kémiai kemencéjében vagy tégelyében, mint minden egyéb, ez az ilyen vagy amolyan filozófia is". A rokokó túlhang­súlyozásával kapcsolatban (itt említsük meg a debreceni Oláh Gábor Csokonai és a rococo [1917] és a sárospataki ifj. Harsányi István Rokokó, ízlés a magyar irodalomban [1930] című tanulmányát) joggal állapította meg, hogy „Ha Cső­

Next