Lyukasóra, 2016 (25. évfolyam, 1-9. szám)

2016-09-01 / 9. szám

Veress Pál munkái és Tornai-kötetborítói Veress festményeivel TORNAI JÓZSEF FÉLG-ISTEN, FÉLIG-BÁLVÁNY ŐSÜNK Tudod, Pali, olyan dolgokat sejtettem meg a halálról, nemcsak most, mikor te... de már két évvel ezelőtt is, midőn (emlékszel?)..., hogy megszűnésünk vezeték valamibe, valahova, talán a Mindent­ Magába Mentőbe, és ha most a fehér menyasszony-ruhás akácokat csodálom vagy a jázminéval keveredő illatukat szűröm magamba, nem túl sok kétségem marad: mind rád hasonlít (tat­tvam aszi)*, akár a bálványaid a könyveimben és -en, illetve itt a szoba falán az ablak mellett; a Naptánc például, ez az agyunk peremeit tapogató nagy mozdulat, szóval. Pali, búcsúzásod sötétségében fuldokolva, a rövid fölvillanásba kapaszkodom, hogy amilyen természetes az ilyen áramszünet, olyan botránya öntudatomnak, amiért nem ülhetsz mellettem estefelé a Vadgalamb-tisztás tüzénél, és nem hallom alig­ raccsoló hangodon az érveidet kifejezőeszközeink (ecset, véső, hangjegy, betű, logika) értelme mellett és ellen. Ostobán azt kérdezem: te most sehol se létezel? Pedig éppen a kérdésem világít meg azzal a nem fizikai (és nem is pánikos!) fénnyel, hogy itt vagy az „ikertársadban’­, a lányaidban, a cseresznyefád padra­ hajlásában, és (nem kerülhetem el a színvallást!) abban a semmiségben, melyen minden emberarc átlebeg, mielőtt a Megmaradás tengerpartjára félig-isten, félig-bálvány ősünk, a Szfinx, villás nyelvével a sós vizet csettintgetve kimászik. (1999) * Tat tvam aszi (szanszkrit), szó szerint: „Az vagy te is.” Utalás a háromezer éves brah­­manizmus ama tételére, amely szerint (mint minden és mindenki) „azonos vagy a Világtörvénnyel, Brahmával”. VERESS PÁL FESTŐ, DE SÁMÁN Te már halott voltál, képzeletben én még szeretkeztem egy fekete bozontos lánnyal a gyalogakácok alatt. Te egy asszonnyal védted magad egész életedben, én tízzel is bajba-bűnbe kevertem magamat. Pali, micsoda érdemtelen különbség ez köztünk: te csont, hamu a mélyben, én meg szerelmes hús a napon? De tudod, az én üstököm is régen beleőszült száz betegségbe, gondba, gyászba? Nem sorolom. Szerelem, öregség, igazságtalan kínok, nem bánnám, csak ne hagytál volna végleg elsodorva itt a sziklás-tüskés szomorúság folyóágyán mindnyájunkat, kit szerettünk s bámultuk boldog képeid! Szellemtestvérré lett barátom, festő, de sámán, ártatlan gyermekszívnek lennünk most már ki segít? (2001) Tornai József CSILLAGANYÁM, CSILLAGAPÁM VERESS PÁL Összes versek Nem tudtam, hogy ő az ősember, olyan, akit én keresek, magamban is és az időben, mikor még isten lehetett a homo sapiens. Ezért varázsolhatott salakból eleven bálványokat. Olyan volt, mint az ausztrál sziklarajzok vadászai. Vagy még boldogabb. (2009) Gondolat

Next