Lyukasóra, 2019 (28. évfolyam, 1-8. szám)

2019-07-01 / 7. szám

Kettős palackposta I Ha az időfolyam visszafelé tudna folyni, két jubilánsunk, Czigány Gyöngy és Szakonyi Károly szerény kis palackpostára lelhetne, időben jó messze. Feladója­­ egy vékonypén­zű szakközépiskolás siheder a nyelvi átjárást segítő tagozaton, a cirillbetűs Szabadkán egyike az ama sárga tengeralattjárón akko­riban felhőkben járóknak, de ő még külön is életidegen, mert Jókait falja zsibbadásig, Móriczot, Stendhalba és Turgenyevbe feled­kezik bele. Más korban élne, magasztosabb, tisztább, nemesebb célokért... Tüntető elfor­dulása jeleképpen a muzsikaszós-ricsajos pók­ közízléstől helente a Kossuth rádió Ki nyer ma? műsorát fü­leli, és egy füzetben listát ve­zet a kedvére való, bejátszott zeneszámokról, olyannyira, hogy idővel meglehetős találati pontosságra tesz szert stílust, szerzőt, opust illetően, büszkeséggel tölti el, hogy olykor nyerni tudna, ha jelen lehetne az Astoriában. Ebbéli otthonosságának később a családba öz­vegy nagynénje révén benősült, szlovén kato­nazenésszel folytatott kvaterkázásokban veszi hasznát, aki örül, hogy van módja művelt tár­salgásra. Még később pedig, egyetemistaként, olyan szobatársra lel, aki úgyszintén Bachra, Beethovenra, Mozartra zsongál bakelitről, a diszkókorszak térnyerésekor. A Szabadkai Népszínház még az ősbemu­tató évében, ’70-ben játssza az Adáshibát, miliője, jelenetezése egyszerűségével és ben­ne a dacos kivonulás példázatával a látszatra családi léptékű darab meghökkenti az ifjút, mert a képernyőfü­ggő bambulás (a valóság­­show-k ily korai hajtása!) elutasítása ugyan­úgy ráébreszt arra, kik vagyunk, ugyanúgy tétre megy, mint az első emberpár egyetemes léptékű Tragédiája, melyet Sinkovits Imre vendégszereplésével látott Szabadkán. (Ér­­dekelheti-e az embert a holdra szállás, ha azért megy oda, hogy öngyilkos legyen? - vetette fel Camus.) A régi szabadkai színlap vis­­­szaigazolja, itt azért annyival összetettebb a problémafelvetés, hogy az elüzletiesedésben húsz évvel előbb járó jugoszláv adók reklám­áradatához képest, Szabadkán az északnak fordított antennák révén magyar szó szüremlik be, esti mese, futballmeccs és táncdalfeszti­vál, Delta-tudomány (nyilván ezért lehettek a szabadkai színpadon Bódogék elfranciásítva). Ismerősünk ama kevesek közé tartozott (mert abban az ántivilágban mindenfajta médiavírus és médiaellenvírus terjedését zavarták, korlá­tozták), akik lenn. Újvidéken is egész jól fog­ni tudták a magyar tévé adásait a tízemeletes tömbház tetejére ügyeskedett antennával. A páros üzenet tehát a palackpostában csak ennyi: köszönöm! És még egyszer: köszönöm! Bognár Antal Szakonyi Károly, Czigány György és Borbély László feleségével, Seres Gerdával, és kisfiával, Bencével Raffay Dávid, Réti Attila, Osskó Judit és L. Simon László Czigány György Szakonyi Károly Kossuth-díjas író és Czigány György Jó­sef Atilla-díjas költő, író

Next