Kiss István et al. (szerk.): VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2009. november 12-13. (Budapest, 2009)
Botanika - Kerényi-Nagy Viktor - Nagy Veronika Anna: Budapest és környékének kultúr-reliktum rózsái
VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, 2009. nov. 12-13 Kocsányaik mindig gazdagon mirigyesek és mirigysertések. Csészeleveleik fonáka gazdagon mirigyesek, szélük gazdagon szárnyasak és mirigyesek. A cv. Muscosa (cv. Cristata) kocsányán, vackán és csészelevelein a mirigyek széles, pikkely vagy mohaszerű (moha rózsa) képletekké alakulnak. Virága 3-8 cm között változik, mindig tömve telt. Színe a halványrózsaszíntől a pirosig terjed, ritkán fehéren cirmos. Csipkebogyója széles és lapos pörgettyű-szerű, narancssárgára érik, rajta a csészelevelek terpedten sokáig maradók. Csipkebogyót rendszeresen érlel. [Megjegyzés: Nem keverhető össze feltételezett szülőfajával, a R. x damascena Mill.-val, melynek tüskézete szintén kevert, de a horgas tüskék ritkásan állnak, köztük nagyon sűrűn fejlődnek mirigyserték és sertetüskék. Levélkéi sokkal szőrösebbek. Termése keskeny pörgettyűszerű, csészelevelek rajta visszahajlók és lehullók. Budapest és környékén még nem találtunk. A két taxon közti összekötő alaknak tekinthetjük a R. x turbinata Alt. (R. x francofuriana Münchh.)-t, mely egy 70-100 cm magas cserje, ágai ívesen széthajlók, a mirigyserték és sertetüskék ritkásan állnak vagy majdnem hiányoznak, levélkéi hegyesek, egymást nem fedik, egyszerűen fűrészes szélűek.]. Irodalom: Budapest, Csúcs-hegy (Facsar 1984) Herbárium: Dietz (?), Budapest, Gilmont Kertészet, 1883.06.07. (cv. Muscosa) Csapody V.: Budatétény, Kertészeti Kutatóintézet, 1960.06.04. (cv. albo-muscosa Blanche Moseau) Csapody V.: Budatétény, Kertészeti Kutatóintézet, 1960.06.04. Papp I. Gödöllő, Blaha Lujza megálló, 1948.06.07. Papp I: Gödöllő, Blaha Lujza megálló, 1948.06.28. Papp L: Budapest, 1950. Rosa x alba L. (Sect. Gallicanae DC. x ( Sect. Caninae DC.) (Basion.: R. alba L.) (2. táblázat, 2. ábra) Középmagas (1,5-2 m), ritkás ágrendszerű, ritkásan tarackoló cserje. Vesszői ívesen széthajlók, rajtuk csak alig ívelt, karcsú tüskék fejlődnek, azok is igen-igen ritkásan. Pálhaleveleik általában szélesen ívesek. Levélkéi nagyok, kerekdedek, kékesek, színükön fénytelenek, fonákukon dúsan szőrösek. Kocsányuk és vackuk ritkásan mirigysertés. Csészelevelei szárnyas és mirigyes függelékekben gazdagok, fonákuk gazdagon mirigyes. Csészéi visszahajlók, korán lehullók. Virága igen nagy (7-8 cm), tömve telt (nagyon ritkán van félig telt vagy egyszerű virágú is lehet), tejfehér (vagy ritkán halványrózsaszín). Csipkebogyója hosszúkás-henegeres, piros. Csipkebogyót rendszeresen érlel. Irodalom: konkrét lelőhelyadatot nem találtunk Herbárium. Csapody V.: Budatétény, Kertészeti Kutatóintézet, 1962.06.07. Böhm É. L: Szentendre, Sas-kő, 1995.06.12. Perlaky G.: Békásmegyer, 1891.06.21. Simonkai L.: Budapest, Kertészeti intézet, 1908.06.01. Rosafoetida Herrm. (Sect. Luteae Cropin) (syn.: R. lutea Mill., R. englanteria L. pro parte) (3. táblázat, 3. ábra) A cserjel-1,5(-2,5) m magas, sűrűn tarackok Vesszői gyengén ívesen hajlongósak, gazdagon elágazóak, gesztenyebarnák vöröses barnák szürkés parasávokkal. Tüskézete egyféle: csak áralakú, egyenes, vékony tűi vannak. Tüskéi a vessző tövében teljesen sűrűn állnak, felfelé ritkulnak, virágzó hajtásain már igen ritkásak. Pálhalevélkéik széle kissé besodródik. Levélkéi 115