Crettier Ferenc (szerk.): A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története 1910-1918; Emléklap (Cegléd, 1937)
II. RÉSZ
sza. Az oroszok — miután hadseregparancsnokságunk felhatalmazását nem tudta felmutatni — hadifogolynak nyilvánították és beszállították. Félő volt az is, hogy az oroszok ezeket a próbálkozásokat a gyengeség jelének fogják minősíteni. Egy május hó 29-éi a szomszédos 97. gyalogezrednél jelentkező orosz szökevény — ki Kirchlechner százados sorsáról is tájékoztatott — elmondta, hogy békepropagandánkat az orosz tisztek nevetséges színben tüntetik fel és azt a legénység támadókedvének emelésére használják ki. Más pontokon is küldött ki a hadosztályparancsnokság felsőbb utasításra hadiköveteket, de ezek — bár szerencsésen visszatértek — eredményt szintén nem tudtak felmutatni. Május hó 23-án, Andervard norvég főhadnagy látogatta meg ezredünket és, a dandár vezérkari tisztjének kíséretében, a II. zászlóalj védelmi vonalát szemlélte meg. Pünkösd vasárnap, május hó 27-én, délután az egész ezred védelmi vonala heves ellenséges tüzérségi tűz alatt állott. A veszteségek nem voltak jelentősek, de az anyagi kár, főleg a szétrombolt árokrészek és fedezékek, sok munkát okoztak. Közben az állások építése szakadatlanul, nagy szorgalommal, folyt. A védőállások mind tökéletesebbek és kényelmesebbek lettek. Az idő is jóra fordult, a tartózkodás az árkokban kevésbé volt megerőltető. Június hó 3-án a XXIX. menetzászlóalj két 200 —200 főből álló százada érkezett be. Június hó 11-én az orosz XXXVI. hadtest támadásra kapott parancsot, de a XXIV. hadtest legénysége annak végrehajtásában megakadályozta. Június hó 12-én a drótkötélpálya végre elkészült és üzembe helyeztetett. A pálya teljesítőképessége napi 12 tonna hasznos teher volt, az utánpótlást igen megkönnyítette és egyébként is mindenben beváltotta a hozzáfűzött reményeket, dacára annak, hogy állandó cégtáblájává vált az orosz repülőknek és a háborús gyártmányú drótkötél ismételten elszakadt. A végleg elcsigázott, rosszul táplált málhásállatok végre némi pihenőhöz jutottak. A Propusuban kikülönített I. tartalék zászlóaljunknak július hó 14-én az I. zászlóaljunkat kellett volna az állásokban felváltani. Ma már meg nem állapítható okokból a felváltás csak június 20-án történt meg. Június 16-án, Őfelsége IV. Károly király Gyergyóditróra érkezett. Fogadására az arcvonalban álló ezredek egy-egy küldöttséget rendeltek ki. Ezredünket ez alkalommal Borsiova Ottó főhadnagy és Jakab őrmester képviselték. Június hó 22-én, az oroszok kérésére, az ezredparancsnokság küldött ki, az oroszok által a két állás között megjelölt helyre, 1 tisztet, 5 fő kísérettel, hogy az oroszok békeajánlatát átvegye. Az oroszok a különítményt ravasz módon eltérítették a helyes útról és, amikor olyan helyre értek, melyet vonalainkból belátni nem lehetett, elfogták. Június hó 24-én a hadosztályparancsnok ismét meglátogatta ezredünket állásaiban. Ez alkalommal a műszaki századok. vezetésével a IV. és 1. tartalék zászlóaljak állásait szemlélte tüzetesen meg. A munkálatok előhaladásával és a berendezések, valamint védelmi tervek célszerűségével igen meg volt elégedve. Távozása után rettenetes égiháború tört ki és dió nagyságú jégeső zúdult alá. június hó 27-én egy ellenséges repülő, az élénk elhárító tűz ellenére is, hosszú ideig keringett az ezred állásai felett. A szemrevételezés eredményeként másnap 10 órától 10 óra 30 percig 200 gránáttal tisztelte meg az ellenség állásainkat. Június hónapban azután már semmi említésre méltó esemény nem fordult elő. Bár harci tevékenység alig volt — ami volt is, inkább járőrözésre, felderítésre szorítkozott — a veszteségek mégis érzékenyek voltak. Veszítettünk június hó 1-től 30-ig: halott: legénység 8 fő; sebesült: tiszt 1, legénység 21 fő; megbetegedett: 5 tiszt, 402 fő legénység és eltűnt; (főképen fogságba esett) 1 tiszt és 8 fő legénység. Július hó 2-án, a tartalékban álló 1. zászlóalj részére, készenlét rendeltetett el, a készenléti állapot azonban még aznap véget ért. Július hó 4-én ezredünknek érdekes látogatásban volt része. A hadosztály vezérkari főnökének — hgy Hohenlohe vezérkari ezredesnek — kíséretében, egy holland tiszti küldöttség érkezett az ezredparancsnoksághoz. A küldöttség tagjai van der Voort Marschall ezredes, Müller alezredes és Carpentier alezredes voltak. Az ezredparancsnok, a Paltinisen keresztül, egész az ezred jobbszárnyáig kalauzolta az urakat, kik — saját állításuk szerint — igen sok értékes tapasztalatot gyűjtöttek állásainkban, főképen ami a védelmi vonalak helyes vezetését, azok berendezését, oldalazó állások és betonozott géppuska-állások telepítését illeti. Az ebédnél, melyet az ezredparancsnokságnál költöttek a vendégek el, lelkes hangú pohártele A II. zrt. álláspontjái. (Középen Petlernek alezz, balra Missuray szds., jobbra Bogár hdgy. és Rada zls). Kezdetleges lövészárok. — 223 — 11