Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban (Budapest, 1941)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ 1940 szeptember 5. Megnyíltak Erdély kapui! Mintha az ég kapui nyíltak volna meg. Huszonkét keserves esztendő után, mely alatt el voltunk vágva az ősi Erdélytől, most Hitler és Mussolini hatalmas akarata és döntő szava révén bedőlt a kapu: Erdély egy része ismét a miénk! Viszontlátás huszonkét év után! Micsoda öröm! Peregnek a viszontlátás örömkönnyei! Ha a késői ivadék olvassa majd e napok leírásait, talán meg sem érti azt az óriási, kirobbanó örömet, ami úrrá lett akkor, amikor viszontlátta egymást a magyar és a magyar. A lelkeket árvízként elborító örömhullám itlnőtt a társadalmi különbségeken, sokszor önkívületileg fokozódó extázisban érte el tetőfokát. Csak amikor elvesztettük, akkor eszméltünk rá, hogy mi nekünk Erdély. És most, hogy visszatért, most tudjuk, mit tesz az, hogy megint együtt élhetünk elszakított tesvéreinkkel, akik immár nemcsak érzéseikben, szívükben, hanem beszédükben és cselekedeteikben is azok lehetnek megint, akik voltak: magyarok! Szabad a magyar szó, szabad a magyar gondolat! Szabad nyíltan hirdetni s büszkélkedni vele, hogy magyarok vagyunk. Szabad lett megörökíteni mindazt, amit huszonkét éven átt említeni se lehetett. Megörökíthetjük, amit kőbe vésve, ércbe, betűbe öntve az utókor számaira minden nemzedék meg szokott örökíteni. A katona is leírhatja viselt dolgait, Erdély régi katonáinak hősi küzdelmeit. Ami nemcsak sok-sokezer névtelen hős emlékének megörökítését jelenti, hanem a jövőt is szolgálja azzal, hogy összekötőkapocs legyen a múlt és a jövő között. Ezt a könyvet olvasva, a régiek akaratlanul is vissza fognak gondolni arra, hogy ezredük, mint egy nagy család, miként tartotta össze a különféle vidékek fiait. A magyarokat és másnyelvűeket, urat és parasztot egyaránt. Mert a lövészárok, a harc, ahol a golyó mindenkit egyformán leterít, egyformává tette az ezred minden rendű és rangú fiait. És aki egyszer 12-es vagy 85-ös volt, az később is 12-es vagy 85-ös bajtárs és barát maradt a polgári életben is, bármily nyelven beszélt. A régi emlékek felújításával különösképpen ezt a célt kívánja szolgálni ez a könyv: folytatni a régi ezredbeli összetartást, összetartozást, ott, ahol abbamaradt; a régi bajtársi szellemet a régi bajtársak, s az ő révükön az ő fiaik, vagyis a múlt és a jövő között. Legyen ez a könyv figyelmeztetés arra, hogy úgy, mint évszázadokon át volt, a jövőben is mindenki egyforma fiaként szeresse ezt a szép hazát, ahol élni s halni kell, amelyet hegyek vonulása, vizek folyása az ember által meg nem változtatható isteni örök törvények szerint tesz közös hazává, s amelyet természetes védőbástyaként öveznek a Kárpátok bércei. * Csak egy ezred viselt dolgait leírni is jókora könyvet jelent, ami nálunk igen nehéz, mert a világháborút követő összeomlás úgyszólván teljesen megsemmisítette a háborús iratokat. Ezért az összes magyar ezredekből alig van megírva egy párnak a története. Nem kicsinylendő tehát, amire ez a könyv vállalkozott. Egy ilyen albumba összegyűjteni a sok ezred történetét, természetesen még dióhéjba szorítva is csak vázlatosan lehet. De mégis valami. És bár forrásmunkák hitelességével nem bírhatnak leírásaink, az album mégis végigvezeti az olvasót az egyes ezredek háborító útjain és főként a nagyobb harcok megörökítésével ad mutatót a világháború vérzivataros küzdelmeiből. És ha ezek a mutatók az egykori ezredtagokban felújítják a régi érzelmeket, a fiatalságnak pedig megmutatják apáik erényeit, akkor a könyv megírói nem fáradtak hiába, különösen ha munkáljuk egyik-másik ezred teljes történetének megírásához szolgál kiindulás gyanánt. Megemlítjük még, hogy az azonos magasabb kötelékbe tartozó, otthonukban is szomszédos területekről származó csapatok, — mint a 38. honvéd hadosztályt alkotó 21., 22. és 24. honvéd ezredek, továbbá a 35. hadosztálybeli 51., 62., 63. stb. ezredek — ugyanazon hadműveletekben és harcokban vettek részt, vagyis történetük sokszor csaknem ugyanaz. Ajánlatos tehát az illető helyeken átolvasni a testvérezredre vonatkozó leírást, amely — talán az ottlevő vázlat révén is — esetleg kiegészítést ad a történtek felől. Erdélyi ezredek a világháborúban 3 - 3