Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest, 1936)
Harmincnyolcas ezredbajtársaimhoz!
Harmincnyolcas ezredbajtársaimhoz ! Felkértetek arra, írjak előszót az ezrednek most készülő történetéhez. • örömmel teljesítem kívánságtokat. Alkalmam nyílik kifejezést adnom az irántatok érzett szeretetnek és megbecsülésnek. 1911. évi december hó 21-én lettem az ezred parancsnoka. Sajnos korán, már 1918. évi szeptember hó 13rán szólítottak el más alkalmazásra. Életem legszebb emlékei közé sorolom az ezred élén eltöltött időt. Még békeévekben volt alkalmam Titeket megismerni. Bár néha szilaj és makacs, de mindig hű, őszinte és ragaszkodó a 38-as baka. Megszerettelek Titeket, mintha édes fiaim lennétek. Felejthetetlenek maradnak előttem a mozgósítás alatt és a háborúdban Veletek eltöltött napok, öröm volt Titeket látni. Miig lelkes hangulatban, énekelve indultatok a háborúba. Lombbal és virággal díszítettétek a vasúti kocsikat, mintha lakodalomba mennétek. A hűt kötelességteljesítés szilárd akarata világlott ki minden szemből. Az erős elhatározás: az eskühöz híven harcolni, királyért és hazáért, ha kell, az életet is áldozni. Csodáltalak Titeket a harcokban, bátorságtokat és kitartástokat a szenvedés és testi fájdalom eltűrésében. Alig tudtunk visszatartani, mindig előre rohantatok, mindig győzni akartatok. 1915. évben, a Doberdón, véres harcok közepette, a legkritikusabb órákban kaptam segítségül az ezred egy részét, a 111. zászlóaljat. Mindent elsöprő ellentámadásával hozzásegített a győzedelemhez. Évekig harcoltatok így a világháború alatt. Rengeteg volt az Általatok hozott véráldozat. Bárhol kerültetek a harcba, mindenütt hozzájárultatok a magyar katonának világszerte ismert hírnevének öregbítéséhez. Büszke voltam mindig és büszke iagyok ma is, hogy a kecskeméti 38-asok parancsnoka lehettem. Kölcsönös volt nálunk az egymás iránti szeretet és megbecsülés. Láttam ezt 1914-ben, amikor búcsúznunk kellett. Az ezred tisztjeivel és a századokból előhívott altisztekkel és közemberekkel kezet fogva, könnyek csillogtak a szemetekben és nedvesek voltak az én szemeim is. Nem szégyeltük a könnyeket. Én büszke voltam azokra. Az ezredtörténet megírhatja, hogy mit végzett az ezred, megírhatja az események lefolyását. De soha nem vázolhatja teljes hűséggel magatartástokat, vitézségteket a harcban. Ezt látni kellett. Neveljétek fiaitokat és unokáitokat Hozzátok hasonló férfiakká. Nyugodt lehet akkor a Haza. Budapest, 1935. évi november hó 10-én. Sajosomorjai Lukachích Géza a katonai c Mária Terézia rend lovagkeresztes vitéze ny. altábornagy