Paulovits Sándor (összeáll.): Harmincas honvédek élete a halálmezőkön (Kecskemét, 1939)
Előszó
Előszó írta: vitéz SZURMAY SÁNDOR báró ny. honvédelmi miniszter, gyalogsági tábornok Tűzkeresztségre indult 1914. év nyarán az akkor éppen negyven éves korát meghaladt magyar kir. honvédség. Csak az tudja e nemzeti kincsünk értékét kellőképpen felbecsülni, aki nemcsak bölcsőjénél állott és ringatta, hanem annak kiépítésén is személyesen résztvett és aki világháború alatti véresen komoly munkáját is látta. Kezdetben szegényes eszközökkel küzdve, zászlóalj kötelékekbe volt csupán szervezve. Egy-egy zászlóaljnál csak egy állandósított százada volt a honvédségnek állomásonként változó és éppen csak az újoncok kiképzésére és az őrszolgálatra elegendő létszámmal. Állandó újonc kontingense nem is volt, csak a közös hadsereg kiegészítése után megmaradt újoncokat kapta. Negyven évi erőltetett munka utáni már a magyar nemzet büszkesége, a szegény kis csemete, terebélyes tölggyé fejlődött és a világháborúiban már békében megszervezett gyalog és 2 lovas hadosztállyal, nagyszámú népfölkelő ezreddel vonult az ellenség elé, ahol minden feladat megoldására éppen olyan alkalmas volt, mint bármely közös hadseregbeli elitcsapat. A 30. honvéd gyalogezrednek világháborús történelme is a kivédő teljesítmények szinte végnélküli sorozatára tekinthet vissza és igen kiváló hazafias szolgálatot tett az ezen történelem megírására vállalkozó, amidőn ezen haditettek megírását elvégezte. Fontos ez különösen a magyar hadidicsőség megörökítése szempontjából, hogy az új nemzedéknek okulásul szolgáljon, hogy a hadierények ápolását a jövőre is megkönnyítse és végül, hogy nemzeti hadseregünk lássa, mily feladatok várnak reá, ha újból szükséges lesz fegyvert fogni hazánk védelmében. A 30. honvéd gyalogezred — a magyar Alföld fiaiból nyervén kiegészítést — alig gyakorolhatta a harcot a magas hegységekben, mocsaras vidéken, végnélküli erdőségekben és mégis Szerbiában, a havas Kárpátok gerincén, az Alpok havasain, az orosz mocsarakban, a Karszt kietlen vidékén épp oly nagy és ott ütő sikerrel küzdött, mint