Réti Béla (szerk.): A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1938)
A „Ludwig-bakák" fegyverben!
A „Ludwig-bakák" fegyverben! A sarajevói gálád merénylet kirobbantotta a nagy világégést. Elhangzott agg királyunk ajkán a szó: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!" És napok múlva egész Európa lángokban állott. Az osztrák-magyar hadsereg megkezdte felvonulását Szerbia ellen és ezt követte néhány nap múlva az orosz hadüzenet. Megszólaltak a határokon a fegyverek, hogy esztendőkön át szedjék véres vámjukat, hogy a halál sötét kaszása mély rendeket vághasson hős katonáink sorában. A 65-ös Ludwig-bakák az orosz és a román harcszintereken egyaránt megállták helyüket Komarownál, Tomasownál, Harasymownál, Jaslowiecznél, Delejownál, Jamniczánál, Stanislausnál, a Pietra Arsán, mindenütt drága magyar vér festette pirosra az idegen rögöt. Mind hősök Ők, akik mint hivatásos vagy tényleges katonák állottak fegyverben, de nem maradtak mögöttük azok sem, akiket családjuk mellől szólított fegyverbe a kötelesség. Az első hívó szóra családapák könnyezve búcsúztak hitvestől, gyermektől, elhalt a termelő munka, megürültek a hivatalok, elnémultak a gyárak, a műhelyek, sőt gyérebbek lettek az iskolapadok is. Katonák kellettek a hazának ! És mentek, fáradtságot, csüggedést, félelmet nem ismerve. ők, a hősök, egy nagy, egy szent célért, a zászló becsületéért, a magyar katona világra szóló hírnevéért. . . Már a mozgósítás legelső napján megélénkült Miskolcon a 65-ös kaszárnya környéke. A reggeli vonatok ezrével ontották a bevonulókat, míg a közeli falvakból gyalogosan, szekereken özönlöttek a legények, mindegyiket elkísérte egy-egy hozzátartozója, kit az anyja, kit a felesége, kit pedig a kedvese. Nemzeti színű pántlika lengett a kalapokon, széles, jókedvvel vonultak be bakáink és hangos nótaszótól visszhangzott az öreg kaszárnya valamennyi ablaka. És alig telt el 24 óra, vadonatúj csukaszürkében meneteltek tábori századaink az állomásra, ahova a város apraja-nagyja elkísérte a harcba induló — rózsaszín hajtókás — házi ezredét. Virágerdő díszítette a vasúti kocsik falait, lelkesítő, bátorító és vigasztaló szavak röpködtek a levegőben, amikor a 65-ös induló hangjai mellett kigördült az első katonavonat a miskolci pályaudvarról, ahonnan Munkácsra utaztak harci felszerelésért. Hogy hol küzdöttek, hol szereztek hervadhatatlan babérokat a 65-ös névnek és a magyar fegyvereknek a mi vitéz katonáink, azt e mű első részében részletesen ismertetjük és a kegyeletes megemlékezésnek szenteljük. Az utókor számára készült a mű Album része, mint az ezredtörténet kiegészítője. Hadd vonuljanak fel hasábjain azok, akik ennek a dicső múltú ezrednek a kötelékében harcoltak, útta-