Sassy Csaba (összeáll.): A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1939)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ. Huszonöt éve, hogy hangos nótaszóval, a puskacsőben őszirózsával, a szemekben világverő elszántsággal hömpölyögtek a csukaszürkébe öltözött menetszázadok Miskolc, Eger, Sátoraljaújhely utcáin a vasútállomás felé. És most, huszonöt év után újból kigyúlt négy sarkán a világ . . . Megindultak az emberáradatok a határok felé. Hadijelentéseket közölnek az újságok. Háborús készülődés lázában égnek a gyepük. Nem tudja senki, mit hoz a holnap. Mi virrad ránk: háború-e vagy béke? Huszonöt éve, hogy hadba indultunk Borsod-Heves-Zemplén keménykötésű, sokat bíró, sokat vállaló derék fiai . . . Mi, a 10-es honvédek . . . Aztán, akik visszajöttünk, azok is megfogytunk, megöregedtünk, elkoptunk. Mindennap ritkulnak soraink. Az emlékezés szívet melengető óráiban de sokszor gondoljuk: jó lenne már seregszemlét tartani a volt 10-es honvédezred felett. Már csak azért is, hogy akiket a daliás idők fegyverbarátsága fűzött össze, újra felvehessék egymással a kapcsolatot. Mert negyedszázad vihara az őszi falevélnél is jobban szétszórt bennünket. Kit erre, kit arra fújt, hajszolt, kergetett a zajló élet sodra. Seregszemle nélkül azt sem tudjuk, ki merre van otthon ? Hol él ? Hol küszködik ? Mivé lett ? Nagyot nőtt-e vagy nagyot bukott? Mivé formálta az élet? Ilyen seregszemlére gondoltam én akkor, mikor a „Volt m. kir. 10. honvédgyalogezred világháborús emlékalbuma" kiadójának unszolására elvállaltam ennek a könyvnek az összeállítását. Nem kimondott ezredtörténet ez a könyv. Szerénytelenség lett volna tőlem, ha egy pillanatig is arra gondoltam volna, hogy hivatalos ezredtörténetet írjak. Erre a feladatra az ezrednek csak azok a volt elöljárói hivatottak egyedül, akik mint tényleges tisztek, vezető beosztásban vettek részt a világháború négy esztendeje alatt az ezred jó és balsorsában. Nem írtam, hanem összeállítottam a 10-es honvéd albumot. Könnyű dolgom volt. Az ezred egykori két volt segédtisztjének, Kiss Kálmán és Petrik Ernő századosoknak a világháború négy esztendeje alatt annyi írása jelent meg a 10-esek harctéri diadalútjáról, hogy csak azokat kellett összeszedegetnem, időrendi sorjába rak-