MHSZ Vezetők Lapja, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

M­icsóségr­a FEBRUÁR 23.-ÁN SZÜLETÉSNAPOT ünnepelünk. A szovjet hadsereg 50 évvel ezelőtti születésére emlékezünk. Arra a hadseregre, amely a szívünkhöz nőtt, amely egy kicsit a miénk, a magyaroké is. Dolgozó népünk soha nem felejti el, hogy 1945-ben vörös csillagos katonák szabadították fel hazánkat. Sok ezren pihennek közülük örökre az Alföldön, Budapest környékén, a móri horpadásban és szerte az egész országban. Gondolatban most kegyelettel tisztelgünk a fel­szabadítók emléke előtt. Még fájón él bennünk az 1956-os ellenforradalom pokoli színjátéka, ami­kor megsemmisítés fenyegette munkás—paraszt hatalmunkat. A szovjet hadsereg a hívó szóra a segítségünkre sietett. Bajban, vérzivatarban állt ki népünk és ügyünk mellett. Ezért is köszönet az igaz barátnak: ötven év pergett le a hadsereg életében. Diadalmas fél évszázad, amely során a világ első szocialista államának hadseregét több száz csata edzette acélossá. 1918 februárjában, amikor a német rablók rátörtek a fiatal szovjet ál­lamra, a veszély hírére nem hónapok, hetek, hanem úgyszólván órák alatt szer­veződött meg a Vörös Hadsereg. Félig civilben, félig egyenruhában meneteltek a haza védelmére kész katonák. Milyen kicsiny volt ez az erő a mai szovjet had­sereghez képest, Narvánál és Pszkovnál mégis győzött a többszörös túlerővel szemben. Győzött, mert lelkesítette a hazaszeretet és fűtötte a régi rendszert visszaállítani akarók iránti gyűlölet. 1918. tavaszán az ellenforradalmi fehér bandák mellett a világ minden ég­tája felől tizennégy ország rablóserege indult rohamra. A kommunista párt nívó szavára tízezrek özönlöttek a Vörös Hadseregbe, s a frontra indulók helyére asz­­szonyok álltak. Ez a hadsereg, melynek soraiban ott harcoltak nem kis számban hazánkfiai is, négy évig tartó küzdelemben szétverte Krasznov, Kolcsak, Gyenyi­­kin, Jugyenyics, Vrangel és az intervenciós angol, japán, német, francia, lengyel erőket.­­ A POLGÁRHÁBORÚ BEFEJEZÉSE UTÁN megkezdődött az ország, a népgazdaság újjáépítése, s ezzel együtt a hadsereg átszervezése, korszerűsítése. Ehhez az anyagi és technikai bázist a második világháború előtti ötéves tervek teremtették meg. Az imperialista katonai megfigyelők borús és vegyes érzelmekkel, a szov­jet nép azonban kitörő örömmel nézte a november hetediki díszszemléket. 1931. A Vörös Téren gépesített tüzérség dübörgött. 1933. A tőkés országokat két-három évvel megelőzve vonultak a gépesített lövészhadtestek. 1936. Vonult a „Vasára­dat”, a harckocsizó magasabb egységek, miközben a tér felett a légierő gépei suhantak tova. 1939-ben a japán provokáció felszámolása közben a szovjet had­sereg a világtörténelemben először hajtott végre bekerítést páncélos magasabb egységekkel. A nagy megpróbáltatás azonban még hátra volt. Míg a Szovjetunióban az ország építésén munkálkodtak, s új szocialista városok születése jelezte a te­remtő munka diadalát, addig a hitleri hadsereg gyilkolni tanult, a horogkereszt fasiszta bajnokai legázolták Európa jelentős részét. Már csak egyetlen komoly ellenfél állta útjukat.

Next