A Magyar Labdarúgók Szövetsége hivatalos közlönye, 1922 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1922-01-06 / 1. szám

1 szám. AZ M. L. Sz. HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 3. oldal A KAC-ot a fegyelmi kódex 78. §-a alapján jogo­sulatlan játékos szerepeltetése miatt 450 korona bír­sággal bünteti. A KAC ellen felmerült egyéb vádak ügyében a bizottság az alábbi határozatot hozta: Jeszmás Józsefet, Eisenhoffer Józsefet, Varga Pétert, Blasnik Józsefet, Budai Jánost, Mészáros Istvánt, Jeny Rudolfot az általános rendszabályok 29. §-ának d) pontja értelmében hivatásos játékosokká nyilvánítja. Stallmach Alajost, Saguly Jánost és Mihalek Józsefet az amatőrség ellen elkövetett vétség miatt 8 hónapra, vagyis 1922. szeptember 5.-ig tiltja el a játéktól. Norik Géza és Sándor Ferenc játékosokat a vád és következményei alól a bizottság felmenti. Javasolja a bizottság az igazgató tanácsnak, hogy a KAC-ot az alapszabályok 20. §. 2. pontja alapján az általános rendszabályok 29. §. c) pontjába ütköző cselekmény miatt a szövetség tagjainak sorából törölje. E határozatot a bizottság a szabályok értelmében volt kénytelen meghozni. Felhívja azonban a tanács figyelmét arra a sok érdemre, amit a KAC a hazai labdarúgó sport terén úgy kül-, mint belföldi viszonylat­ban szerzett, továbbá arra, hogy nem tartaná a sport érdekében állónak, ha a KAC nagyszámú ártatlan tagjai­nak sportolását megakadályozná. Ezért javasolja a bizottság, hogy abban az esetben, ha a KAC a jelen ügyben szereplő vétkes vezetőségi tagjaitól bizalmát megvonja és az erről szóló közgyűlési jegyzőkönyvet a szövetségnek bemutatja, találjon módot az igazgató tanács arra, hogy a KAC további szereplését lehetővé tegye. INDOKOLÁS: A Jeszmás-ügyben a bizottság megállapította, hogy Jesz­­mást a KAC Németországban öt mérkőzésen jogosulatlanul játszatta, holott erre abban, az időben nem lett volna joga, mert Jeszmás hivatásos játékos volt. Nem fogadható el a KAC védekezése se, hogy nem állott módjában a beteg Saguly helyén más emberről gondos­kodnia, mert módjukban lett volna a játékra jogosulatlan tesz­más helyett olyan játékost csapatával vinni, aki jogosultan vett volna részt szükség esetén a KAC mérkőzésein. Ebből kifolyóan megdől tehát a védelem azon előterjesztése, hogy a KAC csapata Németországban ellenállhatatlan kényszer alatt állt, annál is inkább, mert ezen állítólagos kényszerhelyzet a KAC hibájából következett be. Az egyesület főtitkára, aki a csapatot a túrára elkísérte, feltétlenül befolyással bírt a csapat összeállítására és így a jelen esetben Jeszmás szerepeltetésére és ezért Boldog felelősségét is meg kellett állapítani, amely felelősségnek következményeit Boldog is viselni tartozik. Midőn a Wekerletelepi SC feljelentése révén Jeszmás igazolatlan szereplése a szövetség elé került, Mayer Béla rá­bírta Hauser Nándort arra, hogy egy a KAC-ról Németország­ban készült felvételt meghamisítson és az így hamisított képet az eljárás meghiúsítása és a szövetség félrevezetése céljából a fegyelmi bizottság elé terjesztette. Ezért tehát a fenti hamis adatokkal a szövetség megtévesztésének vádja úgy Mayerrel, mint Hauserrel szemben fennáll és nevezetteket a fegyelmi kódex idevágá­s­ a értelmében meg kellett büntetni. Boldog Nándornak nemeskéri Kiss Gézánál tett látogatása nem a fel­jelentés egyszerű visszavonását célozta csupán, hanem a visszavonásra egy hamis tanúvallomással kívánta nemeskéri Kisst rábírni, amely szándéka Boldognak sikerült is, de ezen visszavonás tervezett következménye Boldog akaratán kívül fekvő okokból meghiúsult. Végül meg kellett állapítani, hogy az egyesület mindenkor felelős funkcionáriusainak tevékeny­ségeiért és ezért az egyesülettel szemben a 78. § volt alkalmazandó. Mayer Béla vádja alapján megindult egyéb vádak ügyé­ben Jeszmás Józsefről beigazolást nyert, hogy a KAC-tól rend­szeres anyagi támogatásban részesült, ezen tényt játékostársá­val , Jenyvel is közölte, de másodizbeni kihallgatása alkalmá­val a bizottság előtt is beismerő vallomást tett. Jeny Rudolf beismerő vallomásából is megállapítható, volt, hogy ő több ízben is kapott a KAC tagjaitól támogatást, amiről az egyesület pénztárosának nyugtákat adott. Eisenhoffer József beismerte a bizottság előtt, hogy a lengyel túrán intézőjétől egy gummi köpenyt kapott. Jeny val­lomásából kitűnik, hogy a KAC részéről rendszeres anyagi támogatásban részesült, midőn pedig az ellene felmerült váda­kat a bizottsági ülésen elébe tárták, nem kívánt a vádakra nézve nyilatkozni. Ezen kijelentését a bizottság beismerő val­lomásnak tekintette, annál is inkább, mivel a vádak megdön­tésében semmiféle kísérletet nem tett. Csontos Józseffel szemben Jeny Rudolf és Mayer Béla­­ vallomásaiból, továbbá a bizottság előtt levő feljegyzésekből megállapítható volt, hogy a nevezett is rendszeres anyagi­­ támogatásban részesült. Ugyanezt állapította meg a bizottság Varga Péterrel és Mészáros Istvánnal szemben Utóbbi Hauser Nándor vallo­­­­mása szerint Hausertől is részesült anyagi támogatásban, amit tény, sőt saját vallomása is megerősített. Blasnik József és Budai János a bizottság előtt fekvő­­ adatok alapján rendszeres anyagi támoga­ásban részesült. Ezért a bizottság kénytelen volt az illetőket hivatásos játékosokká nyilvánítani. Saguly János, Stallmach Alajos és Mihalek József ese­tében a bizottság nem látta az anyagi támogatás rendszeres­ségét fennforogni és ezért nevezettek ügyét enyhébben birk­ta el és csupán az amatőrség elleni vétségben marasztalta el őket. Sándor Ferenc és Norik Géza ügyében a bizottság nem látott oly terhelő momentumokat, amelyek a nevezettek ellen való határozat meghozatalát tették volna szükségessé és ezért őket a bizottság felmentette. A védelem semmiségi kifogása, amely szerint az egye­sület képviselőjét a tárgyalásból kizárták, illetően nem tették lehetővé, hogy az a tárgyalás folyamán a védő tisztét ellása, nem volt figyelembe vehető, miután a bizottság a KAC védő­jét nem zárta ki a tárgyalásból, csupán az ügyben érdekelt Dr. Kálmán Miksának nem volt hajlandó a védelem ellátását megengedni Erre annál is inkább kényszerült, miután Dr. Kál­mán Miksa maga is bevallotta, hogy az egyesület pénztárosá­nak 5000 koronát adott át oly célra, hogy abból a játékosokat segélyezzék. A KAC ragaszkodott az általa megjelölt védő, Dr Kálmán résztvételéhez és a bizottság felszólítására nem volt hajlandó más védőt megnevezni és inkább elállott azon jogától, hogy védője a tárgyalás folyamán részt vegyen. A terhelő tanúk szavahihetősége ellen tett kifogást a bizottság nem vehette figyelembe, miután ezen tanúvallomások megfelelő tényekkel voltak alátámasztva egyrészt, másrészt az illető játékosokra vonatkozó beismerő vallomásokkal meg­erősítést nyertek. A bizottság a Linhardt által beterjesztett jegyzetekben foglaltakat annál is inkább helyesnek ismerhette el, miután az ebben levő tételek nagy része egyezik a KAC hivatalos pénz­tárkönyvében foglalt tételekkel, nem változtat tehát ezen a tényen az, hogy a KAC ezek valódiságát, illetve hitelességét nem hajlandó elismerni. A védelem azon előterjesztése, hogy a régi rezsim alatt elkövetett cselekményekért nem terheli a KAC-ot felelősség, nem helyt álló, miután az egyesület felelős mindenkori funk­cionáriusainak tevékenységéért és ha a vezetőknek megfelelő ellenőrzését az egyesület erre hivatott szervei elmulasztják, úgy ezen mulasztásnak minden irányú konzekvenciáját az egyesületnek is viselnie kell. Ezen okok figyelembe vétele mellett kénytelen volt a bizottság az általános rendszabályok 29. §. c) pontja értelmében a tanács elé oly javaslatot terjesz­teni, amely az alapszabályok 20. §. 2 pontjának megfelel. Más, a szabályok keretein belül álló javaslatot a bizottság nem terjeszthetett a tanács elé. Tekintettel volt azonban a bizottság arra, hogy egyrészt a KAC. rövid működése alatt is elismerésre méltó eredmé­nyekkel tett szolgálatot a magyar labdarúgó sportnak, más­részt egy városrész sporttársadalma áll mögötte, melynek sportélete jelentősen megbénulna az alapszabályokban körül­írt határozat alkalmazása esetén, nem szolgálná tehát a sza­bályok rideg betűinek való alkalmazása a sport magasabb érdekeit és ezért javasolja a bizottság a tanácsnak, hogy ha a KAC a jelen ügyben szereplő vétkes vezetőségi tagjait, akik ezen ügyben akár ténylegesen, akár hallgatóan közreműködtek, eltávolítja és az erről szóló közgyűlési jegyzőkönyvet a szö­vetségben bemutatja, találjon módot a tanács arra, hogy né­hány vezető súlyos hibájának következményei ne legyenek katasztrofális hatással egy nem régen még virágzó és szép reményekkel biztató egyesületre. Kest. Hajós Alfréd, s. k. Vértes Imre, s. k. elnök, előadó. Idézések az I. sz. bizottság 1922. január 9.-i (hétfői) ülésére: Stallmach Alajos (KAC), Dankó Lajos, Búza Lajos (UTSE), Gáb­ik József (OTE), Frajt Vilmos (UTSE), Weil József (URAK), Sefcs­ó János (ZAC), Szabó Pál (BAK), Donát László (BAK), Krausz László (Ékszerész) és Csermely György (Törekvés SE), továbbá Schissler József, Kálmán Béla, Kreutz Fülöp, Schandra Endre, Székely Győző, Szerencse Mihály és Gerő Jenő játékbírák, valamint a Terézvárosi TE ifjúsági intézője. — Vértes Imre, s. k. előadó.

Next