A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
Gy - gyúr - gyurgyalag - gyutacs - gyüge
gyúr 1138 fény' (Radi.). — A magyarba került török alak G jula lehetett. — Méltóságnévként elavult. A 19. sz.-ban felújított Gyula személynévben él tovább. Nagy Gy.: Ethn. 5: 92; Karácsonyi: MNy. 13: 204; Sebestyén: Ethn. 30: 139; Pais: MNy. 17: 162, MAn. 117, MNy. 27: 170®, MNy. 31: 53; Németh: MNy. 18: 4®; KCsA. 1: 221; Honf Kial. 45, NyK. 68: 42, 45 ® ; Markwart: Unglb. 9: 84; Melich: MNy. 30: 267 ®; Györffy: KCsA. 1: Kieg. 440; Gyóni: Görgely Sz. 43®; Moravcsik: ByzTurc. 2: 115. gryth 1213/1550: ? „Opoy de villa Gourou" sz. hn. (VárReg. 167.); 1495 e.: ,,a 3 kuk 930t igen lagan meg teric es e[n]nec vta[n]na meg gurac es a3 t03es kemincebe igen megfítíc" (Guary K. 50), de 1. vasgyúró. J: 1. 1213/1550: ? 'por- vagy lisztszerű anyagot nyomkodva kever, tömörít, dagaszt ; kneten, durcheinanderdrücken, # (1. fent), 1495 e.: 'ua.' (1. fent), 2. 1668: 'hosszabb ideig tartó érveléssel valakit igyekszik rábeszélni valamire; bereden, zu überzeugen suchen, bearbeiten teljes erővel végez, csinál valamit; mit voller Kraft machen' (Matkó: BCsák. 36: NySz.); 3. 1911: 'maszszíroz ; massieren' (Móricz Zs. : Sárarany 111 : NSz.). — Sz. ~ó 1594: Thwro gjuro (OklSz. túró a.) I —ódik 1766: gyúródván sz. (Mátyus I.: Diaet. 2:29: NSz.) -ma 1828: Gyurma (NyÜSz.). Ótörök eredetű; vö.: ujg. yogur-; CC. yür-; oszm. yogur-; kirg. tür-; csuv. éor-, éor-, 'gyúr'; megfelelők más török nyelvekben is. Vö. még mong. jigura- 'ua.'. Az alt. yura- (Verb.), tel. dura- (Radl.), 'ua.' a mongolból való. — A magyarba került török alak *joyur- lehetett, melyből az egyszótagos forma a hangzóközi réshang szabályos kiesésével keletkezett. 2. jelentése belső, 3. jelentése külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. A gyurma nyelvújítási alkotás. Vámbéry: NyK. 8: 148, MEr. 496, MBölcs. 164; Budenz: NyK. 10: 82; Munkácsi: NyK. 21: 121; Gombocz: MNy. 3: 214, BTLw. 80; Räsänen: MSFO u. 48. sz. 136, Lautg. 117; Ligeti: MNy. 29: 277, AOr. 17: 36; Szés Sz.; Papp L.: MNny. 6: 83; Czeglédy: I. OK. 20: 294. - Vö. gyűrű, vasgyúró, grymrgyalag. 1525 k.: ,,Meerillus et Meropes — Meropes: Gywrgyalagh" (MNy. 11: 82). - gyurgyalag (VMTsz.). J: 1. 1525 k.: 'rigó nagyságú, aranysárga torkú és begyű, fullánkos rovarokkal táplálkozó madár. Bienenfresser' (1. fent); 2. 1889: 'búbos banka; Wiedehopf' (Nyr. 18: 477); szakny. 'Merops apiaster'. Ismeretlen eredetű. Lehetséges, hogy az 'iszalag, fölfutó növény' jelentésű gyurgyalag (Nyr. 22: 35; MTsz.) ugyanez a szó, de a madárnévvel való jelentéstani összefüggése tisztázatlan. — Nyelvjárási és szaknyelvi szó. Halász: Nyr. 9: 57; Bodnár: Aquila 21: 205; Szót Sz.; Bárczi: Nyr. 80: 4; Gáldi: Szót K. 264. gyutacs 1848/1952: „Mi a gyutacsok, különféle töltények és lőpor küldése iránti kérelmüket illeti" (Kossuth: DM. 13: 751. NSz.). J: 1848/1952: "robbanási folyamatot megindító apró fémtok: Zündkapsel' (1. fent). Nyelvújítási származékszó. A gyúlt gyújt igék tövéből alkották azzal a -cs képzővel, amellyel a dugacs, szivacs, tömecs stb. szavakat is. Már 1835-ben találkozunk e fogalom gyúltok és gyulacs nevével (NyÜSz.), s 1838-tól kezdve van adatunk a gyujtacs-ra, amely előbb 'gyufa' (1838: Kunoss: Lombok 137b: NSz.), később 'gyutacs' (1843: NyÜSz.) jelentésben fordul elő. — A gyutacs a katonai és műszaki nyelv szavaként terjedt el, és megmaradt szaknyelvi szónak; a beszélt nyelv ugyanezt a fogalmat a kapszli szóval jelöli. Ny.Sz.; Csefkó: MNy. 1074; Tolnai: Nyúl. 209; Szóf Sz. gyújt a. — Vö. gyújt. gryug. 1213/1550: ? „per pristaldum nomine Gyugea" szn. (VárReg. 269.); 1214/ 1550: ? Gyuge szn. (VárReg. 311.); 1252: ? Gyge szn. (OklSz.); 1272: ? Gughe szn. (Okl-Sz.); 1837: „Gyüge, nyomorú, ügyetlen" (Beke K.: Vegyes Tájsz. 4. NSz.); 1838: Gyügye (Tsz.); 1871: gügye (Arany L.: Shaks. Sok hűhó 98. NSz.);^ gyüggye (MTsz.); gigyas güge, gügyüge (VMTsz.). J: 1213/1550: ? 'ostoba; albernügyefogyott; unbeholfen' (1. fent); 1837: 'ua.' (1. fent). Hangutánzó eredetű. Hangalakja eredetileg a gügyögő, hebegő, zavaros beszédet jeleníthette meg. A hangutánzás síkján összefügg a gügyög-gel és annak családjával, tehát a hasonló jelentésű gyagyával is. Az 'ostoba, ügyefogyott' jelentés kialakulásának az az alapja, hogy a szellemi fogyatékosságban szenvedőknek gyakran dadogó, értelmetlen vagy érthetetlen a beszéde. E jelentésben — mint részben a gyagya is — átcsúszott a hangfestő jellegű szavak sorába. — A középkori személynévi adatok idetartozása főként azért kérdéses, mert köznévként későn fordul elő. — Az együgyűből való származtatása téves. Hangutánzó mozzanatoktól független hangfestő eredete kevéssé valószínű. — A köznyelv bizalmasabb stílusrétegében is használt nyelvjárási szó. Simonyi: AkNyÉrt. 9/12: 14; Juhász: MNy. 25: 373; Benkő: MNy. 50: 258; Nyíri: MNy. 52. 44®; Pais: MNy. 54: 194 e ; Bárczi: Szek.232. — Vö. gügyög, gyagya. grywgr©