A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
A, Á - árt[2] - ártány - artézi - articsóka
árt. 181 articsóka szakad, szétmegy'; votj. Sz. ur- 'leszakít, gyomlál'. A finnugor alapnyelvi alakjatalehetett. A finnugor alapszó esetleges török kapcsolatainak kérdése tisztázatlan. — A N. árik az eredeti jelentéshez képest nagyfokú jelentésszűkülést mutat. Az árt műveltető, esetleg mozzanatos képzővel alakult. Az alapszó háttérbe szorulásával a -t képző volta el is homályosult. — A szónak a Mr-ral és az ármánnyal való összekapcsolása, mongol és török származtatása téves. CzF.; Vámbéry: NyK. 8: 123, 128, MEr. 494, MBölcs. 137; Budenz: NyK. 10: 77, 130, 18: 22; Bálint: Párh. 2; Munkácsi: Nyr. 9: 533, 32: 272; MUSz. 754 ® ; Simonyi: NyK. 17: 52; TMNy. 426; Szinnyei: Budenz-Eml. 41; Horger: MNy. 9: 431; EtSz. 1: 132 árika. ® ; Németh: NyK. 47: 72; K. Csoma-Eml. 73; Szés Sz.; Bárczi: Tih Al. 180; Vértes E.: A Ling u. 4: 440; MSzFgr E. k. art. 1512 k.: ,,Ne adead simmi dolgodat az igaz emberhez" (WeszprK. 92, a szó nehezen olvasható a kéziratban); 1515 k.: archad gr. (AporK. 184); 1539: aatthya gr. (RMNy. 2/2: 33); 1567-78/1862: átsák gr. (ErdPorta. 315: NySz.); 1599: átom gr. (Ádámi: Bar. 19: NySz.). J: 1. [főként bele-, R. be-, hozzá- ik.-vel, csak tárggyal: magát, R. dolgát, kezét, közét, ügyét ,ja valamibe, R. valamihez, valami közé] 1512 k.: '{rendsz. illetéktelenül) beleavatkozik valamibe; {meistens unbefugt) sich in etwas einmischen' # (1. fent); l.(bele- ik.-vel] 1895: 'beavat; einweihen' (Agai A.: Vízen 1. bev. XVIII. NSz.). Származékszó, egyszersmind ősi szóhasadás eredménye: a 'behatol' jelentésű aviki tövének -t műveltető képzős alakja, az avat alakváltozata. Az r nélküli formák az eredetibbek. Az r-es alak valószínűleg az ártr hatására jött létre, esetleg a belemártja magát valamibe hatására szóvegyülés történt a márt és a Rát között. A szónak az orti igéhez való viszonya nem tisztázott. Az árt1 igével való azonosítása, az ártányhoz és az alszik szó családjához való hozzákapcsolása, valamint török származtatása téves. CzF.: MUSz. 755; Budenz: NyK. 17: 476, 18: 245; Vámbéry: AkNyÉrt. 12/5: 38; Simonyi: Nyr. 18: 50 ; EtSz. ; Kovács Márton: Nyr. 44: 221; Horger: NéNy. 9: 52®; Szóf Sz.; Bárczi: Szótőv. 11; Benkő: NyrudÉrt. 38. sz. 20. Vö. avat, avik 1, ok 1. ártány 1075/f 1124/f 1217 : „rikachi artand" sz. hn. (MonStrig. 1: 55); 1247: „porcum triennem, qui vulgo artan dicitur" (OklSz.); 1560 k.: Artanyok gr. (GyöngySzt. 1078.). J: 1. 1075/d 1124/f 1217: ? 'herélt kandisznó; verschnittener Eber' (1. fent); 1247: 'ua.' (1. fent); 2. 1600 k.: 'kandisznó; Eber' (BrassSzt. 21). Bizonytalan, talán ótörök eredetű. Közvetlen török előzménye nem mutatható ugyan ki, de alapigéje számos török nyelvben megvan; vö.: ujg., Kasf., CC., oszm., kar., stb. arra- 'tisztává tesz, kiderül'. A fenti török szócsaládhoz tartozó arla- 'tisztává tesz, kiherél'; sor arlon 'herélt' (Radl.) szavakhoz kapcsolása hangtani okokból (törökül ismert megfelelés) nem valószínű. — Mivel a sertésnevelés nomád életformában nem lehetséges, ártány szavunkat — a disznóhoz hasonlóan — letelepült, de legalábbis félnomád körülmények között élő török néptől kellett átvennünk, amennyiben a szó valóban a törökből való. Munkácsi : NyK. 32: 275; Gombocz: MNy. 3: 25; BTLw. 39 ; Paasonen: NyK. 42: 42; EtSz.®; Moór: NéNy. 11: 44; SzófSz. artézi 1832: ,,robotbul kezde artézi kutat fúratni" (Helmeczy: Jelenkor 1: 130: NSz.); 1841: ártési (Nagy K.: Dag. 29: NSz.); 1869: ártézi (Greguss Gy.: Értekezései 172: NSz.); — árterézi-, ártéri, ártérom, ártén, ártéri, ártérom, árterézi-, árti-kút (VMTsz.). J: 1832: 'artesisch (Brunnen usw.)' # (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ang. artesian; ném. artesisch; fr. artésien; ol. artesiano; or. apme3UUHCKUU : 'artézi'. A fr. puits artésien 'artois-i kút' 'artézi kút' szókapcsolatból kiválva terjedt el a többi nyelvben. Európában Artois grófság területén fúrhattak elsőnek artézi kutat. — A magyarba a fr. puits artésien vagy inkább a ném. artesischer Brunnen részfordításaként keletkezett artézi kút szókapcsolattal került be. A nyelvjárási alakváltozatok jórészt különféle népetimológiás módosulások eredményei. EtSz.®. (Schulz: DtFremdwb. 1: 53; Battisti—Alessio: DizEtlt. 1: 308; Partridge: Or. 27; Bloch—Wartburg: DietÉtFr.4 1: 38.) articsóka 1585: ,,scolymos: Artitsiok (Cal. 955); 1629: Arkhiczoka (Nyr. 73: 18); 1647: Artitsoka fu (Maj: Szót: NySz.); 1662: árthicsók (Lipp: Cal. 7: NySz.); 1664: arcsicsóka (Lipp: Piert. 1: 8: NySz.); 1667: archicsókát gr., archicsókának gr. (Lipp: Piert. 2: 75, 80: Nyr. 73: 18); 1751: Articsókát gr. (Lippai: Cal. Dec. 6: NSz.); 1783: Ártitsóka (Molnár J.: Könyvház 1: 413: NSz.); 1787: ártitsóka (Zavira: On. Bot. 51: NSz.). J: 1585:egy fajta mediterrán eredetű, savanyúságnak, főzeléknek használt növény; Artischocke' (1. fent): Vándorszó; vö.: ang. artichoke; nem. Artischocke, R. artischock; sp. alcachofa, alcarchofa; fr. artichaut; ol. articiocco; or.