A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
F - fáta - fatális - fátum - fátyol
táta 852 kap'; le. fasonal 'vételez; (gyógyszert) adagolva oszt szét' ; pl. cpacoedmb 'csomagol (árut)' közvetlenül vagy közvetve szintén a németből származik. A magyarba többszörös átvétellel került, főleg az ausztriai német katonai nyelvből. A 2. jelentés jöhetett a németből, de a magyarban is kifejlődhetett a botot, verést faszol-féle szókapcsolatok alapján; vö. 1890: ,,hetven botot nem egyszer faszoltam" (MNy. 50: 458). — Elavulóban van. Alexics: Nyr. 16: 445; Melich: Nyr. 24: 557®, NyK. 25: 295; Lumtzer—Melich: DOLw. 95; EtSz.®; Imre: MNny. 4: 186; Gáldi: MNy. 43: 215, 50: 458®. (Slawski: SlEt. 1: 221; Machek: EtSIÖSl. 107; Striedter-Temps: DLwSkr. 118; Kluge: EtWb.19 185; DudenEtym. 157.) fáta 1759—62/1845: ,,egy nagy oláh fát a szolgálat és nagy oláh legény szolgát fogada" (Nagy Dem. 309). J: 1759—62/1845: '(román) lány, (rumänisches) Mädchen' (1. fent). Román eredetű; vö. rom. fáta 'leány'. A m. fáta szóvégi a-ja esetleg a végartikulusos rom. fata alakot tükrözi, az á pedig a hangsúly nyújtó hatását mutatja. — A keleti magyar nyelvjárások szava. Damian: NyF. 67. sz. 21, 459 ; Kräuter: MNy. 8: 169 ; Zolnai B. : MNy. 19: 35;Tamás: Róm. 182; EtSz. ; Blédy: Infi. 43; Szabó T. A.: StUnBB. 1960. 2: 25; Szabó Z.: NyirK. 9: 150; fatális 1657—8: ,,Ez ugyan fatális helye lön" (MNy. 61: 366); 1708-10: fatalis (MNy. 60:112); 1762: fatális (MNy. 60: 113); J: 1657—8: "végzetes, verhängnisvoll, fatal' (1. fent) II fatalista 1794: „hijjába lármáznak... a' fekete vérű fatálisták, hogy ezt a' nagy mindenséget tsak a' vak esetek kormányozzák" (Cserei L.: Háláló Beszéd 2. NSz.); 1810/1896: Fatalisták gr. (Kazinczy: Lev. 7: 509. NSz.). J. 1794: 'a fatalizmus hive; Fatalist' (1. fent) || fatalizmus 1809/1895: ,,Nem vak fatálismust 's praedestinatiót tanít" (Kazinczy: Lev. 6: 242. NSz.); 1893: fatalizmusával gr. (Kozma A.: Próza 34. NSz.); 1895: fatálizmusa gr. (Beöthy Zs.: Szinh. esték 223. NSz.). J: 1809/1895: 'a sorsban, végzetben való hit : Fatalismus' (1. fent). Nemzetközi szócsalád; vö.: nom. fatal, Fatalist, Fatalismus ; fr. fatal, fataliste, fatalisme: 'fatális', 'fatalista', 'fatalizmus'; megfelelő szók vannak az angolban, olaszban, oroszban is. A szócsalád alapszava a lat. fatalis 'a sorshoz, végzethez tartozó , végzetszerű' (2 . lat. fatum 'sors, végzet stb.', 1. fátum a.). A latin melléknév elsősorban francia közvetítéssel terjedt el. A fatalista, fatalizmus eredetije a franciában keletkezett a fatal származékaként. A m. fatális a latinból származhat, a m. fatalista, fatalizmus latinosított alak a német (esetleg a francia) megfelelő alapján. — A választékos stílusban használatosak. Kursinszky: LatJszIrod. 19; Gáldi: Szótir. 335. (Schulz: DtFremdwb. I: 207; Oxf-EnglDict. Fatal, Fatalism, Fatalist a. ; Wartburg: FEW. 3: 434; Walde - Hofmann : Lat-EtWb.3 1: 463; Kluge: EtWb.19 186.) - Vö. fátum. fátum 1651: ,,Héj, héj, én fátumom melly igen kegyetlen" (Zrínyi 1: 122). J: 1651: 'sors, végzet; Schicksalbalsors; Mißgeschick' (1. fent). Latin eredetű; vö. lat. fatum 'mondás, nyilatkozat; jóslat, kinyilatkoztatás; sors, végzet'. Ez a lat. fari '(meg)mond, beszél' származéka; ugyanerről a latin tőről sarjadt a m. fabula és fáma eredetije is. A latin szó bekerült számos európai nyelvbe; vö.: ang. fate; ném. Fatum; ol. fato; le. fatum; or. codmyM: 'végzet, (bal)sors'. — A választékos stílus szava. Reil: LatSz. 37; Kursinszky: Latisz Irod. 19. (OkoriLex. 2: 104; OxfEnglDict. Fate a.; Meyer-Lübke: RomEtWb.3 3222.; Walde-Hofmann: LatEtWb.3: 463; Wartburg: FEW. 3: 436.) Vö. fabula, fáma, fatális. fátyol 1250 k.: ,,populum quod fatyl vocatur" (OklSz.); 1395 k.: phathyal (Beszt-Szj. 605.); 1405 k.: fátyol (SchlSzj. 1168.); 1473: Fagyot (OklSz.); 1532: fatolon gr. (Tih-K. 104); 1544-6: fattyol (Nyr. 11:27); 1806: fátyóla gr. (Szabó S.: Lizára. 166: NSz.); 1878: fátyolok gr. (Nyr. 7: 378). J. l. 1250 k.: "áttetsző, könnyű, finom kelme; Schleierstoff ennek díszként, jelképként vagy kendőszerűen viselt darabja; Schleier' (l.fent) ; 2.1953: 'finom lenvászon, gyolcs; feine Leinwand' (OklSz.); 3. 1952: 'fátyolszerű zsírréteg a disznó belében ; Darmnetz eines Schweins' (VMTsz., de vö. 1935: fátyolháj: SzamSz.). — Sz. ~os 1767: fátyolos (Illei: Ptolemaeus 88: NSz.) I ~oz 1776: fátyolozva sz. (Németh A.: Trója 28: NSz.) I ~ozott 1793: fátyolozott (Mészáros Ign.: Montier 42: NSz.). ' Vitatott eredetű. — 1. Vándorszó; vö.: bizánci gör. (paxiahov 'kendő', újgör. (pamóta 'női fejkendő' ; ol. ÉK. (friauli) fazzalet, fazzolet 'gyapjú vagy selyem női fejkendő', fazzul, fazzolet 'ráncokba szedett kendő; fejék a homlokon', vel. faciol, faziol 'gyapjúpalást', i. ol. fazzuolo 'kendő', fazzoletto 'zsebkendő' , rom. faehiol 'fátyol' ; albán faqell 'patyolat' ; ném. R. faeilet, fatrolin 'kendő, zsebkendő'; stb.hr. pácel, R. vácel, facel 'menyasszonyi fátyol, gyapjú fejkendő' ; szik. N. fátel 'fátyol' ; ukr. N. cfjámbor 'a menyasszony fehér kendője ; Kárp. fátyol'; fátyol