A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)

B - bor - bor-[1] borköles

bor 341 bor-1 einwickeln" (Gáspár J.: Füzérke 4: NSz.); 1860: bányák­a gr. (Ágai—Zil.: Gerst. lóköt. 3­­35: NSz.). J: 1840: 'bebugyolál; ein­wickeln' (1. fent) Is bonyolult 1842: „az ügyek bonyolultsága . . . hiányossá teszik el­különzésünket" sz. (Fekete: Darl. 270: NSz.); 1843: „e bonyolult törvénykezést olly sokáig tiszteli meg jelenlétével" (Nagy Ig.: Roche 4: 22: NSz.). J: 1842: 'bonyodalmas; verwickelt | kusza; verzwickt' # (1. fent). — De vö. 1833: legbonyoltabb gr. (Kritikai Lapok 3: 22: NSz.) || bonyodalom 1843: bonyodalom (NyVSz.). J: 1843: 'Verwicke­lung'­­ (1. fent). Hangfestő eredetű szócsalád ; bony- töve vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett. A rokon nyelvi megfelelőkre vö.: osztj. V. pin- 'gömbölyít, bepólyál, begöngyöl'; votj. Sz. bin- 'összegöngyöl, összehengerít, össze­csavar, összegömbölyít' ; cser: ponem: tp­­ponem 'hajfonat'.. (NyK. 30: 63); finn puna 'csavarás, csavart'; lp. N. bednjat 'fon, csavar, sodor'. Ezek azonban szintén ki­fejező szavaknak látszanak, s a magyar szó­családdal való összefüggésük kétes. Finn­ugor eredet esetén az alapnyelvi szókezdő *p a magyar G-hez úgy viszonylik, mint a bal, bél, bőr stb. szavakban. A finnugor alapalak *puna lehetett; a finn megfelelő alapján esetleg eredetibb igenévszói jelle­gére is gondolhatunk. — A szócsalád magyar nyelvi keletkezése valószínűbb. Erre látszik mutatni a nagyszámú, de viszonylag kései nyelvtörténeti adat is. A szócsalád hangfestő rokonságába tartozik egyébként a bugyolás, valamint feltehetőleg a batyu és a bútor, sőt esetleg a bodor, bodorit stb. is.­­ A jelentésváltozatok közül a bonyolít és bonyo­lódik 2. jelentése látszik elsődlegesnek; a többi ezeknek részben konkrét, részben el­vont irányban való továbbfejlődése. A szó­család több tagja nyelvújítási alkotás. — Más finnugor egyeztetése téves. MUSz. 462­­; NyH.177; EtSz., 1: 568 bulgár­a. is; Simonyi: Nyr. 44: 175; Mark: MNy. 24: 34®; Toivonen: FUF. 19: 251; Pais: MNy. 34: 238, 60: 43; Szós Sz.: Moór: ALingu. 2: 419; T. Itkonen: Vir. 1953, 184 ® ; Collinder: FUV. 109, UrGr. 396, 413; E. Itkonen: FUF. Anz. 32: 70 ®, UrAltJb. 28: 74; Bárczi: Bev.3 110, MNy. 60: 5; Lakó: AAPJ. 17. sz. 13, 14 ® , NyK. 64: 62, ALingu. 12: 233; SKES. 3: 641 prna 2 a.; Jokinen: Vir. 1960. 45; MSzFgr E.I. (Paasonen —Don­ner: Ostj Wb. 1845.) — Vö. batyu, bodor, bugyolál, bútor, bor 1116 — 31. ,,Tradidti ergo quatuor hominum capita simulium vinea et molen­dino, scilicet Burd ad eandem" sz. szn. (Fejérpataky: Oki. II. István kir. korából 17); 1219/1550: ? Boroch sz. szn. (VárReg. 76.); 1378: Borhordouth hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,vínu[m], bor" (BesztSzj. 819.); 1552: borr (Heltai: Diai. A­pa); — bor, bür-üzü (MTsz.). 1: 1. 1378: 'szőlőbor; Trauben­wein'­ (1. fent); 2. 1604: 'gyümölcsbor; Obstwein' (MA. Rhottes a.). — Sz. -vos 1395 k.: boros (BesztSzj. 1271.) I ~osság 1541: borossagokban gr. (Sylvester: OT. 2: 122) I ~oz 1659: borozásnak sz. (Czegl: ORoml. 10: NySz.); 1698: boroznak gr. (Nyr. 42: 18) I — ozgat 1794: borozgatván sz. (NyF. 50. sz. 34) I­­ász 1840: borász (MNy. 11: 255) S­zászát 1857: borászatunk gr. (Sárosy Gy.album, 166. NSz.). Ótörök eredetű; vö. ujg. bor 'bor', borluq 'szőlőskert' (Mal.); KB. bor 'bor' (Mal.); kipcs. bor 'ua.' (Houtsma); CC. bor 'ua.', borla 'szőlőskert'; kar. borlalia 'szőlővessző; szőlőskert'. Csak a törökség déli ágában, főleg a déli kipcsak nyelvekben ismeretes. — A szőlőtermeléssel feltehetőleg vándorlásuk utolsó századában ismerkedtek meg őseink, bár maga a bor mint kereskedelmi cikk már korábban is eljuthatott hozzájuk. — A borász nyelvújítási alkotás. Hunfalvy: NyK. 7: 215, 1: 224; Vám­béry: NyK. 8: 132, MEr. 222, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78, 21: 159; Gombocz: MNy. 2: 193, 3: 70 ®, BTLw. 49®, NyK. 46: 27, NytudÉrt. 24. sz. 29; EtSz.®; Munkácsi: KCsA. 1: 233 ®; Györffy I.: MsgNépr. 2: 232; Rapaics: MagyGyüm. 46; Szós Sz.; Moór: AEthn. 2: 108, A Lingu. 10: 396, NyK. 65: 413.­­ Vö. bor-2. bor-1 borköles 1328: ,,Milii borkules vigariter dicti" (OklSz.); 1590: bor köles (Sziksz F. 24). J: 1328: 'egy fajta köles; Art Hirse' (1. fent) | bormuhar 1807: „Mu­har . . . bor M ! (P. germanicum) . . . füzér­gerintze borzas. (Borköles)" (Magy. Füvészk. 18­98). J. 1807: 'egy fajta köles; Art Hirse' (l. fent). A borköles, bormuhar összetett szók bor­előtagja szláv eredetű; vö.: szb.-hr. N. bár 'egy fajta köles; muhar'; szín. bar 'muhar'; cseh bér 'ua.'; le. ber 'egy fajta köles; muhar'; or. N. Gop 'egy fajta köles'; meg­felelő szavak néhány más szláv nyelvben is. — Am. bor­ egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. *bbrb szavára megy vissza. A borköles, bormudar olyan tautológikus összetétel, mint a szóbeszéd, baj­vívás, micisapka stb. Az önállóan használt bor­ra közszói adatunk nincs, de tulajdon­nevekben esetleg előfordulhatott; vö. 1180 k. : ? „In Ketelleca: Kelemen, Via, Yuan, Magudi, Boro­szn. (PRT. 8: 269). — Nyelv­járási szavak: Miklosich: Nyr. 11: 117; Kúnos: Nyr. 12: 349; Szinnyei: NyR. 27: 367; Melich: MNy. 6: 401; EtSz. 1: 475 2. bor a.; Brück­ner: SlEt. 21; Gombocz E.: BotTört. 18.

Next