A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
F - fasz - fasza - faszari - faszol
JaME 851 1820: 'hosszú vászoncsík mint csecsemőpólya; Wickelband (des Säuglings)' (Nagy F.: Polyh. 206, NSz.). - Szisz 1796:1. fent. Német eredetű; vö. ném. K. fasch'l 'hoszszú vászoncsík, pólya (főleg csecsemő bigöngyölésére)', h. ném. N. falsch'l 'ua.', ném. B. falsch'n 'ua.', vö. még ausztriai ném. Fasche 'ua.', baj.-osztr. fätschel 'ua.'. A német szó forrása az ol. fascia 'szalag, pólya' ( lat. fascia, 'ua.'); ez etimológiailag összefügg a m. R., N. fasina 'rőzsenyaláb', fasiszta eredetijével. A cseh N. fáé; szik. N. fác, R. fasel; b. facz. 'sebkötöző pólya' szintén a németből származik. — Am. fásli, fácsli, fásni alakváltozat külön-külön átvétel hazai bajor-osztrák és ausztriai nyelvjárásokból. A szóvégek megfelelésére 1. a fakszni, foxi szócikkét. — 1. jelentésében a bizalmas társalgási nyelv használja, 2. jelentésében nyelvjárási szó. Halász: Nyr. 18: 212; Melich: Nyr. 24, 206®; Balassa: TMNy. 178; Lumtzer Melich: DOLw. 95 ; Horger: MNy. 28: 141 ; EtSz. ® ; Tóth: MDivatsz. 15: 17; Imre: MNny. 4: 186; Gáldi: Szóth. 339;Brückner: SlEt. 116; Walder Hofmann: LatEtWb.31: 459; Battisti-Alessio: DizEth. 2. 1602; Machek: EtSIÖ Sl. 106.) — Vö. fasina, fasizmus. fasz 1370 — 80 k.: „Ladislaus dictus lagfazou" sz. szn. (EtSz.); 1405 k.: „priapus, /aj" (SchlSzt. 445.); 1816: fasz (Gyarmathi: Voc.). J: 1. 1370 — 80 k.: 'hímvessző; männliches Glied' (1. fent); 2. 1590 k.: 'ember, férfi (tréfás vagy gúnyos használatban); Mann (in scherzhaftem oder spöttischem Gebrauch) | ostoba férfi; alberner Mann' (FortSzer.1 H3. NySz.); 3. 1816: 'parázna férfi; Sturer' (1. fent). SZÍ ~ú 1370-80 k.: 1. fent 1900: faszi tréfás megszólításként, illetőleg 'pasas' (ÜMTsz.); 1908: 'életrevaló (legény)' (Csoma: Jászberény 68); 1927: 'bárgyú, mamlasz' (ÜMTsz.). Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból; vö. lp. N. buocoa 'ember vagy ló penise', Wfs. niiotse 'férfi nemiszerve K. puostis A 'ua.' (T. i/Itkonen: WbKKlp. 410). A finnugor alapalak *pt$c3 lehetett. Az egyeztetést — némi hangtani nehézségen kívül — az is bizonytalanná teszi, hogy a magyar szónak csak egy távoli rokon nyelvben van megfelelője. — Altaji kapcsolatai nem valószínűek. A baszik igével való etimológiai összekapcsolása kevéssé valószínű. Más finnugor egyeztetése téves. Budenz: NyK. 6: 453; MUSz. 498; Halász: NyK. 23: 445; Munkácsi: ÁKE. 258; Setälä: FUF. Anz. 12: 55; JSFOu. 30/5: 55; Paasonen: Beitr. 95; Toivonen: FUF. 19: 152; Sauvageot: Rech. 23; EtSz. ® ; Szóf Sz. Told.; Moór: A Lingu. 2: 69; Collinder: FUV.; Bárczi: MNy. 56: 241; f.4* Róna-Tas: I. OK. 23: 329; MSzFgrE.I. -Vö. balfasz, fasza. fasza 1910: „Fasza legény, helyes legény. Fasza kis balta." (Károly Főherczeg Kaszárnya, Budapest: NSz.). J. 1910: 'nagyszerű, kitűnő, remek; stramm, deftig' (1. fent). Valószínűleg származékszó, a fasz főnévből alakulhatott, de hogy milyen módon, az mind alaktani, mind jelentéstani szempontból tisztázatlan. Feltehető, hogy megszilárdult 3. személyű birtokos személyragos alakulat, mely a fasza legény, fasza fiú-féle jelzős szerkezetekből vonódott el; ezek pedig esetleg besorolhatók az alja búza, java része, nagyja munka, apraja krumpli, fele út stb. 3. személyű birtokos személyragos jelzőjű szerkezetek közé (vö. Klemm: TörtMondt. 306). — Az argó, illetőleg a durvább nyelvhasználat szava ; úgy látszik, a katonai argóból terjedt el. Vö. fasz. faszari 1798 k./1922: „Faszariságomért huncsut a ki nevet" sz. (Csokonai: Műv. 2: 370. NSz.); 1800: „Faszari: nagyon fösvény, 'sugori, der Knauser, filzig" (Márton); facari (MTsz.). J. 1798 k./1922: 'fösvény, zsugori, knauserig, geizig' (1. fent). Szóvegyülés eredménye: a N. fasza rágó, fasza rági 'fukar, zsugori' (MTsz., UMTsz.) és a N. facsari, szara-facsari 'ua.' (MTsz.) keveredésével keletkezett. — A N. faszarodott 'fukar, fösvény' (MTsz.) a faszariból a zsugori , zsugorodott stb. alaktani viszony analogikus hatására alakulhatott. — Az 'együgyű, bárgyú' jelentésű N. faszali (egy adatban: 1931: VMTsz.) közvetlen ide tartozása kétséges. — Nyelvjárási szó. EtSz. I . Szóf Sz. Told. fasza. faszol 1789: „a Mundurt nem Budán, hanem Péter Várán fogjuk fassolni" sz. (MNy. 50: 458); 1816: Faszszolnak gr. (Gyarmathi, Voc.); 1850: faszolta gr. (MNy. 50: 458); — fasszul (MNny. 4: 186); faszó, faszú (VMTsz.). J: 1.1789:főleg kincstári ruházatot, élelmiszert) vételez; (bes. ararische Kleidung, Verpflegung) in Empfang nehmen (1. fent); 2. 1877: 'lakol, bűnhődik; büßen, bestraft werden' (Nyr. 6: 88); 3. 1900: '(meg)fog; fassen, nehmen' (MNy. 50: 458). Sz. más 1823: faszolásnak gr. (MNy. 26: 233). Német eredetű; vö. ném. fassen 'megfog, elfog; vételez, felvesz; stb.', B. fass'n 'pofont kap' (Hvg. 58). A németben a ném. Faß 'hordó' előzményéből képződött; tulajdonképpeni jelentése 'hordóba rak, tesz' és '(hordó) magába foglal'. A szb.-hr. N. fasovati 'vételez' ; cseh N. fasovat 'ua. ; (ruhát) szegélyez'; szik. N. fasovat 'vételez; verést faszol