A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
H - hódol - hodzsa - hofnica
hódol 128 be tartozhatott, és ezért közvetlen átadójaként elsősorban a román jöhet számításba. A szóföldrajz is inkább e feltevést támogatja. A szóvég eredeti és a magyar kiejtésben is meglevő j-s változatával szemben az ly minden bizonnyal csak írássajátság. A 2—7. jelentés az 1.-ből alakulhatott érintkezésen vagy hasonlóságon alapuló névátvitellel, bár a 6. jelentés esetleg déli szláv hatásra is keletkezhetett. — Más török nyelvi szóra való visszavezetése (vö. csag. kotan 'juhakol') téves. — A 6. jelentésben a bizalmas köznyelv is használja. Edelspacher: Nyk. 12: 101 ; Munkácsi: Nyr. 10: 203; Budenz: Nyr. 22: 412; Szinnyei: Nyr. 23: 6; Balassa: Nyr. 23: 130 310; Horger: Nyr. 41: 122; Beke: Nyr. 63: 114; Szós Sz.: Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 13, 32; Kniezsa: Szlisz. 653 Cioranescu: Dirc Et Rum. 577; Penavin: Nyr. 88: 452; Kiss: NytudÉrt. 71. sz. 48. hódol 1470: ,,tunc Judaea tributaria facta est: meghodolth" (SermDom. 2: 745); 1529: megh holdolt volna gr. (MNy. 10: 373); 1582: be holdultac vala gr. (Born: Ének. 314. NySz.). J: 1. 1470: 'az ellenség adófizetőjévé válik; tributpflichtig werden' (1. fent); 2. [többnyire meg- ik. -vel] 1519: 'az ellenségnek megadja magát; sich unterwerfen' (JordK. 313); 3. 1725- 64: 'tisztelettel, rajongással szegődik valakihez; sich mit Huldigung jemandem anschließen' (Amadé: Vers. 165. NySz.); 4. 1751 k.: 'elismerését, tiszteletét nyilvánítja; huldigen' (Jekoniás 59: NSz.); 5. 1786: 'hódít; unterwerfen' (M. Hírmondó 37: NSz.). — Sz. —tat. 1519: hodoltatanak megh gr. (Jord K. 313) | Ú tság 1642: holdoltságon gr. (Monokm. 24: 99) tat 1830: Hódolat (P. Thewrewk J.: Alap. 243: NSz.). - De vö. 1443: ,,censum . . . hold dictum" (MNy. 5: 445) II hódít 1650 k.: ,,a . . . vak barátság elfogta, . . . ragadta, holdította, fordította szíveket [egyes magyar urak szivét] a saját vérektűl" (Iztört Közl. 12: 31). 1725-64/1892. Hódítottál gr. (Amadé 99. NSz.). J. 1. 1650 k.: "megnyerő tulajdonságaival magához vonz ; für sich einnehmen, anziehen, gewinnen' # (1. fent); 2. 1653: 'hatalma alá kényszerít, megszáll; erobern, unterwerfen' # (Hoffm.: Préd. 11. NySz.). A szócsalád alapja, a hódol német eredetű; vö. km. holden 'jóindulatúvá, hajlandóvá, szolgájává, alattvalójává tesz; szolgai hűséget fogad; (tisztelettel) adózik'. A m. R. hold 'sarc' (l. fent) a német ige alapszavából, a km. hulde 'jóindulat, hűség, szolgálatkészség, hódolat' (vö. még i. ném. Huld 'kegy, jóindulat, hódolat') főnévből származik. — A hódít a hódol-ból keletkezett a világos : világít, görbül , görbít stb. igepárok analógiájára. — Am. hajol, hajt tövének feltételezett *hó- változatából való származtatása téves. Fogarasi: NyR. 3: 194; Szarvas: Nyr. 15: 223; Simonyi: TMNy. 449; Melich: Nyr. 24: 251; AkNyÉrt. 17/4: 263 ; Lunitzer—Melich: DOLw. 136; Gombocz: Nyr. 30: 106 ® ; Thienemann: Unglb. 2: 94 ® ; Szóf Sz. Juhász: MNy. 53: 202; Hadrovics: NyrudÉrt. 50. sz. 13. (Slawski: SlEt. 1: 425; Kluge: EtWb.19 314.) Kodzsa 1615: ,,Czelekedetit vesse oszue az torok hogia chelekedetivel" (Zvon: Pázm P. 3. NySz.); 1635: Kocsáknak gr. (Mad: Evang. 53: NySz.); 1651: Hosa szn. (Zrínyi 1: 34); 1668: hogysánknak is gr. (Matkó: BCsák. 119: NySz.); 1669: hogytsaság sz. (Pós: Igazs. 1: 413: NySz.); 1748: hogysa-módon (Fal: NA. 137: NySz.); 1897: hodsák gr. (Tóth B.: Dervis 48: NSz.);hodzsa (Kelemen: IdSz.). J. A) mn. 1615: 'mohamedán pap, hitoktató; mohammedanischer Priester, Religionslehrer' (1. fent). B) mn. 1. 1886: 'nagyszájú, lármás; großmäulig, lärmend | veszekedős ; zänkisch' (Nyr. 15:46); 2. 1900: 'mohó; begierig | kapzsi; habgierig' (TJMTsz.). Oszmán-török eredetű; vö. oszm. hoca 'mohamedán pap, hitoktató'. A törökbe a perzsából került; vö. perzsa hwda 'ua.'. Mint turcizmus megvan a balkáni nyelvekben is; vö.: big. xedvca; szb.hv. hbdza; alb. hoxhë; rom. hóge; újgör. gorbaç. 'ua.' Fogalomköre alapján azonban a magyar szót közvetlenül a törökből kell származtatnunk. — A magyarba került oszm. hoca c [— dzs] hangját kezdetben gy, cs és zs helyettesítette. B) 1. jelentése a hodzsák sok hiábavaló beszédére utal; vö. papos 'feleslegesen sokat beszél'. B) 2. jelentése a hodzsák kizsákmányoló, kapzsi természetének emelékét őrzi. — A régi nyelv és a nyelvjárások szava. Takáts: MNy. 11: 395; Kakuk: AOr. 5: 191. (Saineanu: InflOr. 3:65; Lokotsch 850.) Kofnica 1462: ,,Certos hofnyczas per currus portabiles" [latin többes sz. tárgyeset] (OklSz.); 1489: hafnyze [latin többes sz. alanyeset] (OklSz.); 1493: offniczas [latin többes sz. tárgyeset] (OklSz.); 1605: Ofinea (Gyalui Urb. 421). J: 1462: 'középkori lövegfajta; Art Geschütz im Mittelalter' (1. fent). Cseh eredetű; vö. cseh houfnice 'tarack', R. haufnice 'követő hadigép; tarack' (Machek: EtSICSl. 140). A csehben valószínűleg a cseh houfny 'csoportos, tömeges' származéka, és vagy arra utal, hogy e hadigép egész csomó követ hajított ki egyszerre, vagy pedig azzal függ össze, hogy a követőt zárt tömegek ellen alkalmazták. vö. m. hofnica