A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
H - hosszú
ho»szű 151 hosszú (RMNy. 2/2: 15); 1519: hwstalyokban gr. (Jord K. 193); 1542: osthathra gr. (LevT. 1: 15); 1560 k.: hóstadból gr. (Gyöngy Szt. 1570.); 1585: Hostak [?o: Hostat] (Cal. 1023); 1590: hostádoc gr., hostaggyal gr. (Kár. Bibi. 2: 134: NySz.); 1608: hostaczban gr. (OklSz.), hóstátit gr. (MA: Bibi. 1: 206: NySz.); 1629: horstát (Nom. 28: NySz.); 1651 : hostádban gr. (Zrínyi: ASgr. 53:NySz.) ; 1673: Hostátockal gr. (Com. Jan. 123: NySz.); 1722: hostánczánok gr. (Thaly: Adal. 2: 349); 1754: hóstrais gr. (Bárány Gy.: Uj test. 257: NSz.); 1772: hóstyáján gr. (Sartori: Filosofia 3. NSz.); 1775: hustát (Kazinczy: Magyarorsz. 15: NSz.); 1781 : Hosták (Magy.Gramm. 179: NSz.) ; 1787: Hostátz (Barczafalvi Szabó: Szigvárt I. Szj.: NSz.); 1789: hóstántzok gr. (Szilágy Sárin: Henriás 124: NSz.); 1816: hustád (Kassai Ref. 286); 1872: hostyába gr. (NepkGy. 1: 34); — husták, husták (MTsz.); hóstyák (Nyr. 32: 522); Kostáiba gr., hóustyá, hustácz (VMTsz.). Jr 1. 1262/1392: 'olyan telek, amelyen lakóház és major áll vagy épül . Stätte, worauf ein Wohnhaus und ein Meierhof errichtet sind oder errichtet werden sollen' (1. fent); 2. 1517: 'külváros; Vorstadt' (1. fent); 3. [hóustyá] 1941 : 'ház udvarral és kerttel együtt, belsőség; Haus mit Hof und Garten, Hofstelle' (UMTsz.). Német eredetű, szlovák közvetítéssel is; vö. km. hovestat, hofstat 'olyan telek, amelyiken lakóház és major áll vagy állhat ; uraság, fejedelem lakóhelye; egy fajta területmérték' baj:osztr. hofstat 'olyan telek, amelyiken parasztgazdaság állott vagy áll', ném. T. hostat 'az a hely, ahol egykor parasztgazdaság állott; bekerített szántóföld vagy füves hely a szénatartó körül' (Schatz: WbThM. 1: 298), svájci ném. Hofstatt 'ház udvarral együtt, belsőség' (DudenRechtschr.1: 324) ; — vö. még szik. husták 'külváros' (StSJ. 1: 543), husták, hustiak 'girbe-görbe utcák szövevénye, külváros' (Kálal 193), hoéták [többes sz. hoétáci] 'házas zsellér' (Kálal 180). A német főnév tulajdonképpen 'udvarhely'-et jelent. A szlovákban a szó hangteste az -ak, -lak képzős főnevekhez idomult. A t (wd) végű magyar változatok a német nyelvjárásokból, a k-végűek pedig a szlovákból származnak. A hóstya elvonás eredménye a többes számú alaknak érzett hóstyákból. A hostác c-je megmagyarázható volna ugyan egy *hostát széle-féle kifejezésből, de számolhatunk a többes számú szik. hostáci külön átvételével is. A m. N. hostél 'házhely a belsőségekkel együtt' (MTsz.) forrása a ném. Hofstelle 'majorság, belsőség, háztáji gazdaság' (Halász: NMSz.2010), tehát nem tartozik a hóstáthoz. — Nagy területen használatos nyelvjárási szó. Szarvas: Nyr. 22: 22; Melich: Nyr. 24: 251; Luntzer-Melich: DOLw. 128, 138 ® ; Sági: Nyr. 34: 473; Simonyi: Nyr. 38: 471 ® ; Wertner: Nyr. 42: 311 Thienemann: UngJb. 2: 94; Kniezsa: SzlJsz. 654 ® ; Machek: EtSlÖSl. 140; Tamás: Ung ElRum. 581. ( S tried ter-Temps : DLwSkr. 166. hosszú 1075/t 1124/f 1217 : „quasdam piscinas . . ., quarum nomina sunt hec: . . . hosiouer" hn. (Mon Strig. 1: 57); 1130-40/ 12-13. sz.: /mzewbrazda hn. (PRT. 8: 268); 1138/1329: ? Hucí szn., ? Hozileg szn., ? Hozudi sz. szn. (MNy. 32: 131, 204); 1193: huce arc hn. (DMOlv. 59); 1236: Huzzeuozo hn. (Györffy 1: 626); 1258: hoziw parlac hn. (OklSz.); 1265: Huzzyo ozov hn. (OklSz.); 1269: Huzzeweg hn. (OklSz.); 1274: Huscywtou hn. (OklSz.); 1311: Hozev szn. (OklSz.); 1326: Hozyothon hn. (OklSz.); 1335: Huzufalw hn. (MNy. 12 78); 1368: Hozzupah hn. (OklSz.); 1372 k./1448 k.: „Igetek, mert hujju utat kel tennem" (JókK. 14); 1386: Hossyas sz. hn. (OklSz.); 1416 m/1466: horaban gr. (MünchK. 97); 1416 m/1490 k.: hojjusagaban sz. (Apor K. 53); 1480: Hozzyvgorond hn. (OklSz.); 1484: Hozwreth hn. (OklSz.); 1512: Hozzo olthwan hn. (OklSz.); 1516: hozyba gr. (Gömb. 105); 1532: huzo (TihK. 9); 1557: hoszo (MNy. 62: 502 katona a.); 1788: hassza gr. (M. Kurir 66: NSz.); 1794: hojszu (Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 363: NSz.); 1814: hoszszi (Rájnis: Verg. Georg. 73: NSz.); 1833: Hosszú (Kassai 2: 443); — hosszi, hosszú (MTsz.); hosszu (VMTsz.). J: Amn. 1. 1075/tll24/dl217: 'egy irányban messzire nyúló; lang(räumlich)' # (1. fent); 2. 1372 m/1448 k.: 'sokáig tartó; lang (zeitlich)' # (JókK. 3) ; 3. 1372 u./ 1448 k.: 'terjedelmes (szöveg) ; umfangreich' # (JókK. 122). B) fn. [csak személyragosan] 1416 U./1466: 'hosszúság; Länge' # (1. fent). — SZI hosszas 1386: hn. (1. fent); 1577 k.: hojjas mn. (OrvK. 34) j ~ság 1416 m/1450 k.: hoziusaga gr. (BécsiK. 136) | hosszú hsz. 1416 U./1450 k.: hozia 'sokáig' (BécsiK. 86) | hosszabbít 1416 m/1450 k.: élhoziabellatic sz. (BécsiK. 160) | hosszít 1416 u./1490 k.: meg hosieitom gr. (Apor K. 103) | hosszul 1470: meg hojula gr. (Serm-Dom. 2: 247) | hosszabbodik 1577 k.: ? megh hofszabowan sz. [o: hoffjabodwan?] (Orvh. 126); 1619: hosszabbodni sz. (KDebr. 1619: C5: NySz.) | hosszában hsz. 1590: hoszszában (Kár: Bibi. 2: 151: NySz., de vö. 1510: Naghaathhozzaban: MNy. 10: 370) | ~kás 1664: hoszúkás (Lippay: Posoni kert. 1: 30) | hosszadalmas 1750—71: hosszadalmas (Fal. UE. 395, NySz.) | hosszat 1772: Ütsza-hoszszatt (Kreszn.) | hosszanti 1864: hosszanti (CzF.) II hossz 1780 k.: ,,Linea, vonás, hosz" (NyÜSz.); 1784: hossz (NyÜSz.). Jr 1. 1780 k.: 'vonal; Linie' (1. fent); 2. 1808: 'hosszúság; Länge' (LZ.). A szócsalád alaptagja, a hosszú származékszó: alapszava ősi örökség az uráli kor-