A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)

K - karacs - karácsony

kara­cs 371 A magánhangzós végű forma vagy a szóvégi l kiesésével, vagy a szóvégi ly ` j beolva­dásával jött létre; vö. pl. kastély ‹ N. kastí, körtély ‹ N. körtí stb. — Olasz jövevényszó­ként való magyarázata nem valószínű. CzF.; Körösi: Nyr. 15: 452; Melich: Nyr. 24: 297, 26: 18­1 ; D. Éltes: FrSz. 65; Szóf Sz.­; Demne: MNyTK. 69. sz. 25; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Benkő: MNy. 48: 204; Horváth M.: MNy. 49: 401. (Battisti-Alessio: DizEtK­. 1: 749; Wasmer: RussEtWb. 1: 525; Slawski: SlEt. 2: 64; Kluge: EtWb.1: 350; Bloch-Wartburg: DietEtFr.4 107.) Karac» 1556: ,,Ligonesfel werew garacz [garach ?] vocati" (OklSz. garac a.). 1616/ 1643: ,,Karacza [a kézirat helyesírása sze­rint cs-vel olvasandó]", karacz (OklSz. karacsa a.)^— garac (MTsz.); Gracz (Szeőke: BánySz. 168). J: 1. 1556: "egy fajta, az érc­mosásnál használt szerszám: Art Werkzeug, welches bei der Erzwäsche gebraucht wird' (1. fent); 2. 1616/1643: 'szénpor, só, kőpor, törmelék stb. össze-, továbbkotorására hasz­nált bányászszerszám; Kratze (im Bergbau­ I bányászkapu; Bergkratze, Breithaue' (1. fent); 3. 1885: 'kőporvonó kanál, mellyel sziklarepesztéskor a fúrólyuk porát kisze­dik. Bohrlochputzer, Kratzer' (Nyr. 14: 238). Német eredetű, vö. ném. Kratze 'kaparó, kotró szerszám, bányászkapa', T. kratze 'háromszögletű kapa, kis kotróvas' (Schatz: WbTh­M. 1: 354). Szil. kratz 'hullott lomb, gallyak összeszedésére való szerszám' (Mitzka 2: 724), szász E. krots 'kaparóvas; teknőka­paró (pékműhelyben)' (Krauß : WbNsiebHw. 514), Sz. krotz 'kapa ; bányászkapa'. — A ma­gyar szó alakváltozatai — és talán jelentései is — többszörös átvételre vallanak. A g-s kez­detűek valamely, a szóeleji k-t némely szóban G-vel váltakoztató felnémet nyelvjárásból származhatnak, de a zöngésülés a magyar­ban is bekövetkezhetett. Az 1616/1643. év­ből való adatok (1. fent) cz-jének cs olvasata a magyarban szórványosan mutatkozó c - és változás, illetőleg c ~ és váltakozás alap­ján esetleg megengedhető (1. korincány, virityköl). Az a végű forma talán egy igen korai átvétel forrásául szolgáló német alak szóvégi redukált­­ hangját őrzi (1. cérna, példa ). — Az északi és északkeleti bánya­vidékeken élő nyelvjárási szó. Lumtzer — Melich : DOLw. 112 garac a.; EtSz. 2: 1030 garac a. ®; Gregor: Nyr. 94: 103. (Slawski: SlEt. 1: 335; Kluge: EtWb.19 400 kratzen a.) — Vö. karcol. karácsony 1138/1329: ? „In villa Du­rugia, hec sunt nomina teruorum . . . Kra­cin" szn. (MNy. 32: 131); 1141-61/12. sz.: ? Craaczen szn. (MKsz. 1892-3. 15); 1198: ? curacin szn. (CMOlv. 63); 1211: ? Kara­ch­yn szn., [az oklevél hitelesítetlen példá­nyában:] Karachon szn., ? Karachen szn. (PRT. 10: 514), ,,Isti vero sunt vdornici: . . . filii Strab, Karasuny Cysveth" szn. [az oklevél hitelesítetlen példányában Kara­sun után: „cum filio suo Chuswet"] (PRT. 10: 515); 1221/1550: Crachun szn. (VárReg. 365.); 1338: Karachan szn. (MNy. 9: 132); 1450 k.: „Karaczon haua" (MKsz. 1904. 254); 1578: Karáczon gyökér (Gombocz E.: BotTört. 45); 1596: kracson (MNy. 61: 487); 1629: keracson napja (Melich: Szlisz. 1/2: 310); 1639: karácsonyig gr. [átírt alak] (LevT. 2: 276); 1701: Karácsony szn. (NytudÉrt. 28. sz. 37); — karácsony, kard­sán (ÚMTsz.). J: 1. 1211: 'Jézus születésének ünnepe; Weihnachten'­­ (1. fent az utolsó adatot); 1450 k.: 'ua.' (1. fent); 2. [a kis~ összetételben és a két közt 'karácsony és újév között' szókapcsolatban] 1489: 'újév napja; Neujahr' (MKsz. 1895. 108). Szláv eredetű ; vö. : big. N. Komyn 'néme­lyik vidéken a Gergely-naptár szerinti június 21-e, másutt egy karácsony körüli nap mint a nyári, illetőleg téli napforduló ünnepe' (Mlad. 1. 1087) ; mac. N. (az albániai Korça és a görögországi Kasztoria vidékén) Komyn 'karácsony' (BalkMac. 9. és a 16. sz. térkép); szb.­hr. Kracun szn. (Mazuranic: Prinosi 78 bork­­a.; 531 Kraçun­a.); szik. N. Kraçún 'karácsony' (SISJ. 1: 760), K. Kraçun 'ua.'; ukr. Kárp. Komyn 'ua.' (Csopel 159), Kepetyn 'a Julianus-naptár szerinti december 24-én sütött karácsonyi kalács' (Melich: Szlisz. 1/2: 312), or. R. Kopomond 'pontosan meg nem határozható időszak, nap az év vége felé, talán advent vagy a téli napforduló' (Sreznevskij 1: 1291), N. Kapanya, Koponya 'pusztulás, halál, végóra; gonosz szellem; téli napforduló' (DaT 2 2: 91, 169); megfe­lelő szó van még a fehéroroszban és — keleti szlovák jövevény­elemként — a szepesi lengyel nyelvjárásban is. Az ősszláv *kor­cunk­nak 'lépő, átlépő' 'fordulónap, nap­forduló' lehetett az eredeti jelentése; latin vagy román jövevényszóként való magya­rázata nem meggyőző. A rom. cráciún 'karácsony' (DLRM. 195), arumén círcun, crícun 'ua.' (RomSl. 4: 65), meglenoromán carcun 'ua.' (RomSl. 4: 65) a déli szláv nyel­vekből való. — A magyarba egy déli szláv, esetleg szik. R. kracunb 'karácsony' került át, és a szóeleji mássalhangzó-torlódás fel­oldásával, u­n ,a nyíltabbá válással, vala­mint n­a­gy palatalizálódással karácsony­nyá fejlődött. Az utolsó szótagjukban i-t vagy e-t tartalmazó régi személynévi adatok talán egy szláv *Kracim (vö. cseh Kračín szn.: Melich: Szlisz. 1/2. 115) személynévre mennek vissza, s ezért idetartozásuk nem kétségtelen; számolnunk kell az esetleg két­féle eredetű alakok keveredésével is. A 2. karácsony 24*

Next