A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
K - kokilla - kókler - kokojsza - kókonya
kokilia 521 kokonya A kokettéria szóvégi a-ja a pedantéria, prüdéria, rafinéria-félék analógiájára keletkezett. A kokettál a korábbi kokettíroz képzőcserés módosulata a latinból származó ál végű igék mintájára; vö. avanzsál ~ R. avanzsíroz, blamál ~ R. blamíroz, gazsulál ~ R. gazsulhoz stb. A kokettíroz a ném. kokettieren 'kacérkodik' ( fr. coqueter 'ua.') átvétele. Hartnagel E.: MNy. 30: 80, 88; D. Éltes: FrSz. 47®. (Wartburg: FEW. 2/2: 861 köka.; Slawski: SlEt. 2: 333; Kluge: EtWb.20 388.) - Vö. kokárda, kokett. kokillm 1895. ,,Kokilla (franc. coquille): öntecs, fémből készített öntőforma' (Pallas Lex. 10: 672). J. 1895: 'fémből készült öntőforma; Kokille' (1. fent). Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. coquille 'kagylóhéj, csigahéj; tojáshéj, dióhéj; fém öntőforma, kokilla'; — vö. még ném. Kokille 'kokilla, öntőforma'. A francia szó a lat. conchylium 'kagylós állat; kagylóhéj' ( gör. noyxvfaov 'ua.') népi latin változatának a folytatása. Valószínűleg ugyanerre a szóra megy vissza a m. kagyló is. A szb.-hr. kökil; cseh kokila; l. kokila; or. KOKÚJib. 'kokilla, öntőforma' forrása részint a francia, részint a német lehetett. — A m. kokilla szóvége latinosítás eredménye. (Wartburg: FEW. 2: 1002 ; DudenFremdwb. 325; Frisk: GrEtWb. 1: 889.) - Vö. kagyló. kókler 1717. ,,[egy német komédiás] kártyázik, czimbalmon musikál, kuglizik, s mesterséges ütéseket tészen, Gaukler-játékot játszik" (Nyr. 92: 118); 1742/1881: kaukler (Tóth I.: Cziráky J. 39: NSz.); 1790: gauklerséggel sz. (M. Kurir 1331: NSz.); 1842: Kóklerség [o: Kóklerség] sz. (Nyr. 92: 119); 1892: gókler (Nyr. 21: 199);gauklér, kauklér (MTsz.). J: 1. 1717: "vásári mutatványos, komédiás, szemfényvesztő ; Gaukler, Taschenspieler' (1. fent); 2. 1742/ 1881: 'másokat szemfényvesztő fogásokkal ámító, magának megnyerő személy ; Spiegelfechter, Blender' (1. fent). — Sz. ~kedik 1783: kauklerkedés sz. (Győrfi: Klimius 243. NSz.); 1807: Gauklerkedni sz. (Márton, de vö. 1791: kaukleroskodgyanak gr.: Nyr. 92: 119) Inség 1790: gr. (1. fent). Német eredetű, többszörös átvétellel; vö. ném. Gaukler, R. gaugler, gogler, gockler, kaukler (Grimm: DtWb. 4/1: 1563) 'bűvész, szemfényvesztő, vásári mutatványos, komédiás , átvitt értelemben is). A szb.-hr. R. kaukljer; cseh R. koukléf ; szik. kaukliar; b. kuglarz: 'ua.' ugyancsak a németből való. Melich: Nyr. 24: 248; Lumtzer—Melich: DOLw. 116 gakler a. ; Zsoldos: Nyr. 92: 118. (Kluge: EtWb.20 2 3 6 gaukeln a. ; Slawski: SlEt. 3: 321.) Kokojsza 1808: ,,Kukojtza: Vaccinium mirtillus" (SI. 490); 1816: Kokojza (Gyarmathi: Voc. 99); 1816 k.: Kukojzát gr. (Kassai Ref. 250); 1838: Kokolyza (Tsz.); 1858/1898: kokojszás sz. (Jókai 93: 241: NSz.); 1863: Kukujza (Kriza: Vadr. 506); 1865: kokojcza (CzF.); — kakójza (MTsz.); kukojsza (ÉrtSz.); kak'éza, kakilsza, kokoza (NyirK. 1380); kukolza, kukujsza (MTsz.). J. 1808: 'áfonya, Heidelbeere' (1. fent). Román eredetű; vö. rom. coacaza, N. coacap (DAcR. 1/2: 577) 'ribizli, egres, áfonya'. A román szó etimológiája vitatott. Az albán kóge 'szem (magé, gyümölcsé), pattanás, here (testiculus)', kógézé 'kis pattanás, pörsenés' szavakhoz való viszonya tisztázatlan, de megvan az aruménben (vö. arumén coacaza 'ribizli') is, s így a magyarból való származtatása nem lehetséges. A románból bekerült egyes szomszédos szláv nyelvekbe is ; vö. : big. N. KoKeše [többes sz.] 'vörös áfonya' (BrlgDial. 2: 188); szik. N. gigadze [többes sz.] 'fekete áfonya' (Machek: EtSIÖSl. 116); le. gogodze [többes sz.] 'vörös áfonya' (Slawski: SlEt. 1: 309); ukr. N. tot 630 [többes sz.] 'ua.' (Hrincenko 1: 350). — A ^'-vel hangzó magyar alakváltozatok nyelvjárási szájsz, zajz fejlődést mutatnak; vö. székely bújza, kalájsz, tavajsz stb. (NyKK. 13: 83). — A bolgárból való magyarázata téves. — A keleti nyelvjárásokban élő szó. Kriza: NyK. 10: 332 ®; DAcR. 1/2: 578 ® ; Blédy: Infi. 570 ; Balogh: ErdMúz. 47: 437, StCercLingv. 9: 385; Kniezsa: MNy. 46: 264, Szlisz. 272; Cioranescu: Dicc EtRum. 210; Szabó T. A.: NyKrK. 4: 309; Russu: Rosetti-Eml. 789; Márton: NylrK. 13, 79®. (Machek: EtSIÖ Sl. 116.) kokonya 1518 k.. ,,az menorzagban mentül jelelhetôk: az kokonnya: myéoda az kokonya: . . . valamyk kelnek az kokonynyahoz: auag az husuety kenerhez" (Sánd K. 2); 1544: ,,Az mel' pap husuet napian az kokannat meg szentelte" (OklSz.); 1792: Kokonya (SzD.). J. 1518 k.: 'húsvéti szentelt étel; geweihhte Osterspeise' (1. fent). Valószínűleg olasz eredetű; vö. ol. cuccagna, N. coccagna 'bőség, finom ételek, nyalánkságok; a bőség országa; stb.', paese di cuccagna 'tejjel-mézzel folyó ország'. Az olasz szóval rokonok: prov. cocanda 'ínyencfalat, nyalánkság'; fr. R. cocagne 'népünnepély étel-italosztással' ; stb. Mindezek eredete és története nincs kellőképpen tisztázva. — Am. kokonya o hangú olasz változatra mehet vissza. A második szótag magánhangzója később változhatott o-vá, ve.