A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)

K - kulacs - kulák - kulán - kulcs

kulacs 388 ®, 444. - Vö. kuka1, kukk1, kukk3, kukkant. kulacs 1735: „két kulacs" (MNy. 58: 105); 1790 k.: Kolacsos Borvirág sz. ['legye­zőfű'] (Nyr. 85: 211); 1799: Kulatsot gr. (Mándy: Magy. Sunád 40: NSz.); 1808: Gulats (SZ.). J. 1. 1735: 'italnak való facsu­tora; Holzflasche­­ katonák, természetjárók stb. egyéni italtartó edénye ; Feldflasche'­­ (1. fent); 2. 1903: 'kövér arc; Plusterbacken' (NyF. 10. sz. 40). Bizonytalan eredetű. Kétségtelenül ösz­szefügg néhány, a magyarság szomszédságá­ban beszélt szláv nyelv hasonló szavával; vö. : szín. N. kolár­­bornak való facsutora, kulacs' (Pietersnik 1: 420), V. kulacs 'kulacs' (Fu­szár 48); cseh kulac 'ua.' (SISJÓ. 1: 1031; a szlo­vákból); szik. kulat 'ua.' (SISJ. 1: 789), N. kulac 'ua.' (Kálal 283), K. gulac, N. gulac 'ua.' (Kálal 154); ukr. Kárp. (hucul) KORÁN 'vállra vetett zsinóron hordott, gyűrű alakú, pálinkának való cserépedény, pereckulacs' (Hrincenko 2: 267). Ezek etimológiája azon­ban nincs tisztázva.­­ Ha a m. kulacs a szláv nyelvekből való, akkor forrásaként elsősorban a szlovákra gondolhatunk. 2. jelentése alaki hasonlóságon alapuló név­átvitellel keletkezett. Előzményeként 1. 1824: kulats pofájú 'pufók' (Böszörményi: Kézi könyv 1: 269. NSz.); 1838: Kulacsképü 'ua.' (Tsz.). — Olasz és török származtatása, valamint egy 'korsó, fazék, serleg' jelentésű szanszkrit szóval való összevetése téves. Vámbéry: MEr. 240, M Bölcs. 185; Körösi: Nyr. 15: 549; Munkácsi: ÁKE. 425; Szés Sz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43; Hauptová: Slavia 28: 530; Slavica 6: 17; Kiss: MNy. 59: 81­0 ; Szemerényi: Vopriaz. 16/4: 21. (Machek: EtSIÖ Sl. 118; Trubacev: Rem-Term. 255.) — Vö. kétkulacsos. Kulák 1926: „Itt egyesíteni kell a kulák izolálására szolgáló módszereket a szocializmus felépítését a paraszttömegek bevonása révén szolgáló módszerekkel" (Új Március 2. sz. 109). J. 1926: 'zsírosparaszt, nagygazda; Großbauer, Kulak' (1. fent). Orosz eredetű; vö. or. KyAOK 'zsírospa­raszt, nagygazda, nyerészkedő, harácsoló, zsugori ember, üzér, kalmár, felvásárló' (StRLJ. 5, 1811). Ez etimológiailag azonos a m. N. kujak 'ököl' (1. ott) keleti szláv eredeti­jével. Az 'ököl'­­+- 'nyerészkedő ember stb.' jelentésfejlődést az magyarázza, hogy az ököl az erőszakosságig menő nyereség­vágynak, kíméletlen haszonhajhászásnak le­het a jelképe. Az ang. kulák; ném. kulak; fr. koulak; ol. kulák; cseh kulák; stb.: 'zsíros­paraszt, kulák' szintén az oroszból szárma-Trócsányi: Nyr. 72: 168­­; Péter: Nyr. 72: 257; Erdődi: Nyr. 73: 96, 74: 48, 77: 453. Bot. NytudÉrt. 58. sz. 287.­­ Vö. kulak. kulán 1552: „Duo kwlanth et vnum nemez" (OklSz.). J. 1552: 'nyeregheveder; Sattelgurt' (1. fent). Oszmán-török eredetű, vö. oszm. kulán, R. kulan (Men.) 'nyeregheveder'. Meghono­sodott több más, a törökökkel érintkező nép nyelvében is; vö. pl.: újgör. xohán; rom. colán; big. KORÚH; szb.-hv. kólán: 'nyereg­heveder'. — A kulán — a hangjából ítélve — közvetlenül az oszmán-törökből való. — A török hódoltság idején használt szó. Herman: Pászt. 576; Kakuk: MNy. 53. 419®. (Caineanu: Inflor. 2: 141; Lokotsch 1195.; gkaljic: Turcizmi 412.) kulcs 1251/1281: ? „Sunt autem hec­torum nomina in vala Kulchud" sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: „clauts: kolch" (BesztSzj. 537.); 1405 k.: cuch (SchlSzj. 1075.); 1562: kólcz (Helt: UT. 29. NySz.); 1574: Ál kacscsal gr. (RMKT. 4: 247); 1697: kulcs (Com. Vest. 123, NySz.); 1708: Kóts (PP.); 1816: Kutts (Gyarmathi: Voc. 41); — kocs, kujcs (MTsz.); köp (CsángSz.); kákúcs, kajcsa gr., kös, kújcsát gr. (ÚMTsz.); kucsot gr. (Nyatl.). J: 1. 1395 k.: 'zárak, lakatok nyitására és zárására való eszköz ; Schlüssel' # (1. fent) ; 2. 1416 U./1466: 'valaminek a nyitja, megoldása; Lösung, Erklärung' # (Münch K. 138); 3. 1592: 'egy fajta szerszám: csavar­kulcs, órakulcs, zongorakulcs stb. ; Art Gerät: Schraubenschlüssel, Uhrschlüssel, Klavier­schlüssel u. dgl.' # (OklSz. a puska kwch összetételben); 4. 1757: 'katonai vagy más szempontból döntő fontosságú hely, kulcs­pont; beherrschende Stelle, Schlüsselpunkt' (Bertalanffi P.: Világ. 534. NSz.); 5. 1802: 'a hangjegyek olvasásmódját meghatározó jel a vonalrendszer elején; Zeichen zur Bestimmung der Tonhöhe' (Gáti I.: Klav. 8. NSz.); 6. 1828: 'kulcscsont; Schlüssel­bein' (Bugát P.: Bonctud. 2. Szót. 26: NSz.); 7. 1840: 'fizetési, elosztási stb. arány; Proportion der Bezahlung, Verteilung u. dgl.' (Bp. Szemle 1: 161: NSz.); 8. 1881: 'hurok; Schlinge­­ fonat; Flechte, Zopf' (Nor. 10: 326; de 1. 1829: „Kulcsos ka­lács", TudGyűjt. 11: 90); 9. 1882: 'ka­rika a lószerszámon; Ring als Bestandteil des Pferdegeschirrs, Schlüssel' (Kozma F.: Szij. 31. NSz.); 10. 1914: 'lakodalmi találós kérdés ; Rätsel, das auf einer Hochzeit aufgegeben wird' (SzegSz.); 11. 1935: 'a kotostor végén a horgot elzáró szerkezet. Verschluß des Hakens am Ende der Brunnen-Stange' (SzamSz.). — Sz. ~os 1536: kwchos (Pesti: NTest. 10. NySz.). Szláv eredetű; vö.: óe. szl. klueb 'kulcs' (SadAitz. 45); mac. KAyn 'kulcs, csavar­kulcs; valaminek a nyitja, megoldása: 662 kulcs

Next