A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
K - kokány - kokárda - kókáz - kokett
(1. fent); 2. 1838: '(póznával) lever; (mit Stange) abschlagen' (Tsz.); 3. 1838: '(póznával) megver; (mit Stange) prügeln' (Tsz.) H kokáz 1838: „Kókáz, k. Eier zusammenstoßen (in einem Kinderspiele)" (Tzs.). J: 1. 1838: 'összeüt (tojást) ; zusammenschlagen (Eier)' (1. fent); 2. 1893: 'gyümölcsöt ver, szed ; Früchte herunterschlagen' (MTsz.). A szócsalád tagjai származékszavak. Alapszavuk a 'tojás' jelentésű kóka (1. kuka a.) névszó. Így mindkét szó 1. jelentése az eredeti. A 2. valószínűleg érintkezési képzettársítás eredménye, s e fejlődésben az is közrejátszhatott, hogy a szó hangutánzó jellegű. — A szócsalád hangutánzó eredete nem valószínű. — A dunántúli nyelvjárások szavai. CzF. - Vö. kukó. kokány 1720. ,,Torda vármegyében, gondolom, hogy meg teremne [a gyapot], de a mi kokány földünkön elegendő melege nem volna" (Mik. TLev. 40); — kokánfattyú (VMTsz.). J. A mn. 1. 1720: 'hegyesvölgyes ; gebirgig' (1. fent); 2. 1906: 'görbe, hajlott; krumm, gebogen' (Nyr. 26. sz. 30). B) mn. 1878: 'fenegyerek; Teufelskerl, Mordskerl' (Nyr. 7: 330). Valószínűleg származékszó: a kunkorodik, N. kukorodik nagy létszámú rokonságába tartozik. E családon belül alakilag a kókad igével, valamint a kóka 'kacs stb.' névszóval van legszorosabb kapcsolatban; alapszavához mind deverbális, mind denominális szerepben járulhatott -ány,ény képző; vö. serény, kötény stb. ; gyümölcsény, kicsiny stb. A kunkorodik családjára jellemző 'görbeség, hajlítás' alap jelentésnek megfelelően a szó A) 2. jelentése lehetett az eredeti; erre mutat egyébként, hogy a népnyelvben legtöbbnyire a kokány orrú 'hajlott, görbe orrú' jelentésben használatos. Az A) 1. jelentés a szócsalád alap jelentéséből is érthető, de az A) 2.-ból is létrejöhetett tréfás átvitellel: 1. a görbe B) 5. jelentését. A főnévi jelentés kialakulása alkalmasint a mokány hatásának tulajdonítható. Kevésbé valószínű feltevés szerint a Mikesnél előforduló kokány föld a fr. pays de Cocagne 'tejjel-mézzel folyó ország' részfordítása, és így voltaképpen nem ide, hanem a kókonya 'húsvéti szentelt étel' (1. ott) rokonságába tartozik. — Főként tiszántúli nyelvjárási szó. Csűry: MNy. 22: 343. ifj. Domokos: MNy. 59: 73. — Vö. kacs, kóka, kókad, kunkorodik. kokárda 1787: „ha... magokat a' Kokardának (párt-ütő bokrétának [)] le-tételére meg nem határoznak, ő le-perseltetné mindeniknek kalapjából" (M. Kurir 641: NSz.); 1790: kokárdák gr. (Görög—Kerekes: Hadi tört. 3: 753: NSz.); 1791/1813: kokárda (Csokonai: Poétái Munkái 1: 20. NSz.). J: 1787: 'szalagcsokor; Kokarde' (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ang. cockade; ném. Kokarde; fr. cocarde; ol. cocarda; or. KOKápca: 'szalagcsokor, kokárda'. A franciából terjedt el. Ott a N. cocarde 'hiú, öntelt, korlátolt' (c coq 'kakas'; vö. kokett, kokott) főnevesüléseként keletkezett a R. „bonnet à la cocard' 'kakastaréj alakú dísszel ékesített sapka' (tkp. 'sapka öntelt módra') alapján. A magyar alakváltozatok bizonyára nem egy nyelvre mennek vissza. A kokárd típusúak valószínűleg a franciából kerültek át. A kokárda forrása feltehetőleg az olasz volt, de esetleg a francia vagy a német megfelelő latinosításáról is szó lehet. Körösi: Nyr. 13: 502; OlEl. 32; Tolnai: Szily-Eml. 85; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 42; Szilágyi: IrNyDolg. 74. (OxfEnglDict. Cockade a.; Wartburg: FEW. 2/2, 860 köka.; Battisti—Alessio: DizEth. 2: 991; Kluge: EtWb.20 388.) — Vö. kokett, kokett, kókát 1. kókás kokett 1771: kokett (MNy. 30: 32, az adat idézése nélkül); 1799: ,,coquette, tetszeni kívánó, színes, mézes-mázos beszédű, szerelemhez értő dáma", coquet (Csokonai: DM. 1/2: 596); 1806: kokétkodván sz. (Verseghy: Aglája 50: NSz.); 1808/1895: legfcokettebb gr. (Kazinczy: Lev. 6: 25: NSz.); 1816: Koket (Gyarmathi: Voc.); 1845: coccette (Jósika M.: Békési kat. 2: 213: NSz.). J. A) mn. 1799: 'kacér nő; Kokette' (1. fent a 1. adatot). B) mn. 1799: 'kacér, kokett' (1. fent a 2. adatot) || kokettéria 1792: „Adott-e Magdolna, . . . Koketteria . . . által, okot" (Verseghy: A szerelem gyermeke 128. NSz.); 1793: kokketeria (Bethlen E.: Halálfő 32. NSz.); 1805/1892: koketterienek gr. (Kazinczy: Lev. 3: 388. NSz.); 1808: koketeriához gr. (Verseghy: Külneki Gilméta 150: NSz.); 1879: kokettérium gr. (Déryné: Naplója 1: 98: NSz.). J: 1792: 'kacérság; koketterie' (1. fent) || kokettál 1897: „Ne kokettáljon a felsőbb leányokkal" (Ambrus Z.: Szept. 143: NSz.). J: 1897: 'kacérkodik; kokettieren' (1. fent). — De vö. 1810: „Az asszonyok . . . csak kokettiróznak" (Kazinczy: R. Maximái 114. NSz.). Jövevényszó-család, amelynek tagjai a francián keresztül függnek össze. — A kokett és a kokettéria nemzetközi szó; vö.: ang. coquette, coquetry; ném. kokett, Kokette, Koketterie; fr. coquet, coquette, coquetterie; cseh koketa, koketérie: 'kacér (nő)', 'kacérkodás, kacérság'. A franciából terjedtek el. A fr. coquet, coquette a coq 'kakas' (1. koketta) származéka, a coquetterie pedig a coquet továbbképzése. A magyar szavak közvetlen forrása részint a francia, részint a német lehetett.