A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Ö-ZS (1976)
Sz - széria - szerint - szerkezet
széria 739 szerkezet felelő elrendezéssel, egymáshoz illesztéssel kapcsolatos használata alapján utalhat a gondos formálást kívánó (a későbbiekben főként irodalmi és zenei) alkotás, az okfokozati összefüggés, továbbá az eredetileg apránkénti gyűjtés fogalmára. A szerződik és a belőle képzett további származékok szintén az összeilleszkedés mozzanata alapján alkalmasak a 'megállapodás' jelölésére. Minthogy a szer-nek eredeti 'forgás', 'forgat' jelentése, valamint a sző igének a szer-rel való rokonsága nem igazolható, e feltevések a szerez egyes jelentéseinek a magyarázatában sem jöhetnek számításba. Nem valószínű az sem, hogy a szerez az alapszónak igei jellegű használatához kapcsolódó gyakorító ige volna. Imre Sándor: AkNyÉrt. 17: 92; CzF. ; Alexics: Nyr. 17: 63; Simonyi: TMNy. 247; F. B.: MNy. 12: 292; Szós Sz.: Hexendorf: MNy. 46: 132; Kardos T.: MNyTK. 82. sz. 56; Kovalovszky: Ref Ny. 243; Nyíri: Nyelv és írod. 2: 132; Mészáros: Nyelv és írod. 2: 143; Pais: MNy. 54: 481®, Nyrud-Ért. 30. sz. 11, 24, 26, 27; Tamás: MNy. 54: 93, 96; UngEl Rum. 713; F. G.: Nyr. 87: 148. —Vö.szer, szerzet. széria 1896: ,,A széria: sorozat" (Adorján Gy.: Büliárdját. 16. NSz.); seria (Tolnai: Magy. szót. Series a.); széria (Horváth: HSz.). J: 1896: 'sorozat; Serie' (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ang. R. serie; ném. Serie; fr. série; ol. serie; or. cépUR: 'széria'. Forrása a lat. series 'sor, sorozat' (c . lat. serere 'összefűz,kapcsol, sorakoztat; stb.'). Elsősorban matematikai műszóként terjedt el. A magyarba mindenekelőtt a németből kerülhetett; végződése latinosítás lehet; párhuzamként vö. lat. seria 'sor, sorozat' a lat. series (l. fent) mellékalakjaként. — A m. R. series 'sor, sorozat' (1835. Kunoss: Gyal.) közvetlenül a latinból való. Tolnai: Szüy-Eml. 86; Bárczi: Frisz. 35. (Walde—Hofmann: LatEtWb.32: 523 2. seröz.; Duden Etym 639; Wartburg: FEW. 11: 514.) szerint 1372 U./1448 k.: „jóllehet ewägelium mondeka ferent kellene egyebdegeneknek adni" (Jók K. 100); 1416 u./1450 k.: zérént (Bécsi K. 66); 1416 U./1466: gerent (Münch K. 30); 1470: ? 3abottatafferen (Sermn Dom. 2: 25); 1490: serynt (Szalk Gl. 219.); 1513: zeerent (Czech K. 118); 1517: Serint (RM Ny. 2/2: 16); 1520: zerin (Gyöngy Gl. 85.); 1522: zeren (HorvK. 99); 1535: szerent (Ozor: Christ. 94: NySz.); 1816: szerint (Verseghy F.: Anal. 1: 174: NSz.). J. Ann. 1. 1372 U./1448 k.: 'valaminek megfelelően, valamihez igazodva, valaminek módjára: nach, laut, gemäß, entsprechend'* (1. fent) ; 2.1372 U./1448 k.: 'valamit tekintve,, valamit ületően; mit Rücksicht auf etwas'* (Jók K. 63); 3. 1416 U./1450 k.: '(helyetjelentő főnév mellett) szerte mindenüvé,, mindenütt; (nach einer Ortsbestimmung) überallhin, überall' (Bécsi K. 43); 4. [ma csak az ez idő ~ kapcsolatban] 1416 u./1466 : 'a mondott időhöz mérten, időben, időszakon át; zu der Zeit, zur Zeit'* (MünchK. 17); 5. [szerer.] 1519: 'sorjában, rendre; der Reihe nach' (Jord K. 515); 6. [valaki ~ 1568: 'valakinek az akaratához, rendelkezéséhez igazodva; seinem Wunsch gemäß* (Mel. Sztán. 320. NySz.); 7. [valakinek a véleménye, állítása stb.1 ^] 1799: 'valaki véleményének, állításának megfelelően ; seiner Meinung nach'* (Kiss J.: Himlőbeolt. 6. NSz.). B) hsz. [személyragosan) 1818:? 'véleményének, állításának megfelelően; meiner, deiner usw. Ansicht nach, meines, deines usw. Brachtens'* (Verseghy F.: Magy. Gramm. 360. NSz., az adat a személyragozás lehetőségéről, de a személyragos formák tényleges használatának hiányáról szól), 1844: 'ua.' (Kiss M.: Ifjdon szavak 94: NSz.). Megszilárdult ragos alakulat: a szer főnév egyes szám 3. személyű birtokos személyragos alakjához a -t határozóraggal nyomósított -n határozórag járult, vö. gyanánt. A Döbrk. (1508.) zerefent szava (198) azonban nem a határozószónak a változata, hanem a szer főnév személyragosként ragos formája. A határozószó, illetőleg névutó személyragozása más hasonló szavakéhoz viszonyítva feltűnően késői. A régi nélküli formák, ha nem íráshibák vagy nem a j-nek a mássalhangzók közötti kiesését példázzák, a nyomósítás nélküli -n ragos formát őrzik. A ma is élő jelentésekben a szer-nek 'mód, valaminek megfelelő mód' jelentése őrződött meg (vö. a képből származóképpen, -képp ragot), az elavult jelentések az alapszó egyéb értelméhez fűződnek. — A szerinti ~ R. é elemének lativusragként, továbbá végződésének az inta ragos alakjaként való magyarázata nem valószínű. Török alapszóból való magyarázata téves. Cz F.. Simonyi: Köt. 3: 166, Budenz-Eml. 69, 77, Hat. 1: 396, 2: 250, TMNy. 684; Zolnai Gy.: Nyr. 19: 56, MNy. 5: 69, 70; Vámbéry: M Bölcs. 205; Klemm: Tört Mondt. 205; Gombocz: Synt. 135; Kallós Zs.: Nyr. 61: 85; Szés Sz.: B. Lőrinczy: MNy. 50: 61, 51, 169, 172; Nyíri: Nyelv és írod. 2: 123®; Népr. és Nytud. 1: 83; Berrár: TörtMondt. 59: 101, 111, 113; Farkas: MNy. 53: 98, 54: 35; Pais: MNy. 53: 213®; Imre: Szabó. 136, 196; Sebestyén: Névut. 83; Mátai: MNy. 66: 41. — Vö. szer. szerkezet 1532. ,,Vg hog az te tagaydnak minden terkezett meg zakadozanak" 47*