A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Ö-ZS (1976)
Sz - szerenád - szerencs
szerenád 736 főnév 1636: szerettekben 'szeretetük következtében' (Pázm. Préd. 205: NySz. 3: 222 2. Szeret a.) fékezik 1821: szeretkező sz. (Haszn. malár. 3: 167: Kt. NSz., de 1810: szeretkezésből: Kazinczy, R. Maximái 185: NSz.) H szeret m. 1229/1550: ? „Soubagiones eiusde castri. . . Chichur, Sceret, Mogy" szn. (VárReg. 360.). 1520 k.: „Ki kediglen zereti ez velagot, nincen afa istennek zereti o benne" (BodK. 1). J. 1520 k.: 'szeretet, Liebe' (1. fent). A szócsalád tagjai származékszavak, alapszavuk valószínűleg azonos az egykor igenévszó jellegű szer szóval. E szavaknak a szerhez való tartozása nyílt e-jük ellenére is nagyon valószínű. A nyílt e a következő szótag hasonító hatásának eredménye lehet. A nyílt e a szer egyéb származékaiban is (pl. szerez, szerkezik) megvan. A szerelem és szeret ige esetében az 'egymáshoz kapcsolódás', 'társulás' és 'rokonszenvérzés' tartalmi mozzanatok összefüggése alapozta meg a jelentésfejlődést. Hogy e szavak eredetleg kifejezetten a nemi érintkezésre utaltak volna (vö. a szerkeszik, szerkezik igék megfelelő jelentését szerkezet a.), az nem bizonyítható feltevés. A 'szeretet, fokozott szeretet' jelentésű szó csak később vált a nemi vonzódás sajátos jelölőjévé. A szerelem már jóval a nyelvemlékes kor előtt képzőbokorrá szilárdult (álom ) -elem de verbális névszóképzővel jött létre, a közbülső - képzős igei származék önálló használata nem mutatható ki. 2. jelentésében való használatát a kedvelt tárgyhoz való vonzódás magyarázza. A szeret ige -i-jéről nem dönthető el, hogy mozzanatos vagy műveltető képzői szerepe lehetett-e eredetileg. A régi nyelvi valamivel szeret kifejezésben az ige a szer alapszónak 'szükséges dolog, holmi'-féle jelentéséhez fűződő származékként is magyarázható volna (vö. a jóval későbbi szeret-1), de mivel a gondoskodás a szeretet megnyilvánulásaként is értékelhető, erről bizonyosat nem mondhatunk. Minthogy a szeretet érzése rendszerint kölcsönös, a szerető és a szerelmes régi adatairól sok esetben nem dönthető el, hogy cselekvő vagy szenvedő jelentés fűződik-e hozzájuk. Az adatok mennyisége alapján a szeret főnév léte nyelvtörténeti ténynek látszik; a szer igei alapszó -et névszóképzős származéka. Természetesen nem zárható ki, hogy némely esetben a szeretetnek haplográfiás torzulásával lehet dolgunk. — A szócsalád alapszavának a szertői független finnugor egyeztetése, iráni, örmény és török származtatása téves. Hunfalvy: NyK. 2: 89; Budenz: NyK. 2: 464, 4: 141, 161, 10: 71, 125, 18: 224; Cz F.: Vámbéry: NyK. 8: 175, MBölcs. 205, 207; Simonyi: Nyr. 6: 198, NyK. 17: 52, 18: 7, TMNy. 382, Jelz. 12: 24; Munkácsi: TanEgy MNyTárs. 1/1, 5, NyK. 28: 275, 29: 32, 32: 274; MUSz. 294, 314; Balassa: TMNy. 136; Patrubány: Nyr. 26: 394; Szinnyei: MNy. 22: 242; Berzeviczy-Eml. 221, 222; Beke: Nyr. 56: 125, 73, 253; A Lingu. 4: 104; Mészöly: MNy. 24: 95; Csűry: AkNy Ért. 24/13: 24, 43, 47; Melich: MNy. 30: 41, 42, 43; Baboss: MNyTK. 41. sz. 1998, 20; Szós Sz. szerelem és szeret.; Bárczi: Tih Al. 172, 179; Imre: Szabó. 136, 152, 170, 181; Balázs: MNy. 56: 318®; Pais: MNy. 56: 83, NytudÉrt. 30. sz. 26®, 73. — Vö. majomszeretet, ön, szer, szerel, szerkezet, szerenád 1810: „az estvélyi szerenadát néki hegedű szóval vissza nem szolgálhatta" (Kultsár: Hazai Tud. 1: 405: NSz.); 1814: Serenada (Hoblik M.: Versei 105: NSz.); 1839: szerenádot gr. (Gaal J.: Szer. és champ. 41: NSz.); 1844: serenade (Frankenburg: Est. 1: 250: NSz.); 1847: szerenade (Lauka G.: Carr. 38: NSz.); 1883: szerenádéra gr. (Bodon J.: Élet. 120: NSz.); — szenerád, szenerádé (SzegSz.); cenerád, szerendt (VMTsz.). J: 1810: 'éjjeli zene; Serenade' (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ang. serenade; ném. Serenade; fr. serénade; ol. serenata; ol. cerenáda: 'szerenád'. Az olaszból terjedt el; itt az ol. serenare 'felderít, felvidít' származéka; az olasz főnév eredeti jelentése a R. 'derült idő; nyugalmas éjszaka' (Battisti— Alessio: DizEth. 5: 3459). Az 'éjjeli zene, muzsika' jelentés kialakulásában az ol. sera 'est' is közrejátszott; a derült, nyugalmas idő (éjszaka) ugyanis kedvez a (szabadtéri) esti, éjjeli zenélésnek.—A magyarba a németből (esetleg a franciából) kerülhetett. A serenada végződése talán latinosítás eredménye. A szerenade, szerenádé a német (francia) írott alakot, a szerenád pedig az ejtett formát tükrözi. A szenerád( é) hangátvetéses forma. (Battisti—Alessio : DizEtlt. 5: 3459; DudenEtym. 639; Bloch—Wartburg: Dict-ÉtFr.4 587.) szerenes 1300: ? ,,in ipsa possessíone Magyar Zereneh voeata" hn. (AŰO. 12: 658); 1352: „Malefactores seu nocíuí homines wlgariter Sereneh dicti" (OklSz.); 1395 k.: 3erenth (BesztSzj. 173.); 1405 k.: faranch [!] (SchlSzj. 657.). J: 1352: 'gonosztevő, rabló; Verbrecher, Räuber' (1. fent). Ismeretlen eredetű. A rendelkezésünkre álló adatok alapján olvasata sem tekinthető bizonyosnak. Éppen ezért, továbbá alaktani okok miatt is kevéssé valószínű, hogy a m. szerencse főnévhez volna kapcsolható. — A Zemplén megyei Szerencs neve nem ide tartozik; ez a régi magyar Szerem személynév (vö. 1171: Zerem szn.: MNy. 30 42) kicsinyítő képzős származékának helynévi alkalma- szerencs