Antal Géza Dr.: A húgyszervi bántalmaknak sebészi kór- és gyógytana - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 56. (Budapest, 1888)
ELŐSZÓ. Tíz év előtt fogtam hozzá e munka megírásához, de már az első ívnél meggyőződtem arról, hogy kórházi anyag és ebből merített saját tapasztalat hiányában — csakis arra támaszkodva, mit a magángyakorlat nyújt — e munka csak egyszerű felsorolását és összeállítását fogja nyújtani a húgyszervi bántalmak sebészete körében idáig felmerült ismereteknek és műtevő beavatkozásoknak. Egy ily munka megírása önálló tapasztalat és ebből levezetett kritika nélkül nem felelt meg a magam elé tűzött czélnak, és így a tollat félre téve egyelőre tapasztalatgyűjtéssel foglalkoztam. A feladat sok nehézségbe ütközött. Saját önálló osztálylyal nem rendelkezvén, csak mint vándorsebész működtem a Rókus-kórház egyik-másik osztályán a szakmámba tartozó betegeknél, műtevő-terem és kellő felszerelés nélkül. Az így nyert adatok azonban alig voltak értékesíthetők, miután az utókezelés nem saját befolyásom alatt álló és gyorsan váltakozó kórházi al- és segédorvosi személyzet által bár jóakarattal és odaadó buzgósággal vezetve, a dolog természetéből kifolyólag nem biztosíthatta sem az észlelésnek, sem a kezelésnek tervszerű egyöntetűségét. Budapest főváros tanácsa belátván egy húgyszervi osztály felállításának elodázhatlan szükségét, 1884-ben e czélra 20 ágyas fiókosztályt és műtevő-termet bocsátott rendelkezésemre. A főváros tanácsának ezen rám nézve igen fontos és becses korszerű intézkedése tette lehetővé a szakmámba vágó adat- és tapasztalatszerzést , valamint annak tudományos kiaknázását és feldolgozását. A vezetésemre bízott fiókosztály csekélynek volt ugyan mondható, de kisegített egyrészt a járóbeteg-intézmény, amennyiben e szakmámba tartozó betegek közül évente ezernél többen keresték fel osztályos