Magyary-Kossa Gyula Dr.: Magyar orvosi emlékek I. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 121. (Budapest, 1929)
Kossuth Lajos mint cholerabiztos
302 Kossuth Lajos mint kolerabiztos említett tiszabábolnai plébános (Morvay János) két szemfüles asszonyt fogadott fel, néhány köböl búzát ígérve nekik, hogy a betegeket szemmel tartsák és búvóhelyüket elárulják. A vesztegzárt a legnevetségesebb módon tartották fenn, minden utazás és fuvarozás megakadt ugyan, de ha hivatalos levél érkezett a záróvonalhoz, a küldönc fogóval nyújtotta azt át a vesztegzári parasztőrségnek, mely azt ismét fogóval vette át s elvitte a biztoshoz, hol keresztül lyukgatták s megfüstölték; addig pedig, míg a felelet megérkezett, a küldönc lefeküdt az őrségi parasztokkal a szűrre, együtt pipálgattak, beszélgettek, s amint a feleletet elhozták a biztostól, felugráltak s ismét fogóval adták azt egymásnak. Amint a kolera Pesten jelentkezett, a helytartótanács féltében elzáratta a hajóhidat, hogy a veszély ne jöjjön át Budára. Az egyetemi ifjúság nem akarta ezt tűrni, a dunántúliak hazakészültek, mindnyájan fölkerekedtek Palocsay Tivadar vezérlete alatt, keresztültörtek a záron, lefegyverezték a katonaőröket, átmentek Budára, honnét mindenki hazafelé sietett. De másnap vérszemet kapott a pesti csőcselék, zavarogni kezdett, felsőbbségi felszólításra sem oszlott szét, végre a katonaság tüzelt, s Rottenbillert, a gazdag piócavállalkozót, ki egész Franciaroszágot ellátta nadályokkal a mohácsi mocsarakból, a későbbi polgármester bátyját, szénatéri háza előtt egy kósza golyó szíven találta. Magyar szokás szerint szidták a kormányt, míg a veszély tartott, amint azonban minden visszazökkent a szokott kerékvágásba, senkinek sem jutott eszébe gyökeres változásokról gondolkodni a gyászos tapasztalatok után. Zala vármegyében Csányi László partiális nemesi felkelést pendített meg a kolera ellen, csudálkoztak ötletén, de ő azt felelte: „legyen csak meg az insurrectio, majd lesz más is belőle“ — a forradalmi eszme virradni kezdett némely főben. Sátoraljaújhelyen, mindjárt a járvány kezdetén, egy ottani fiatal ügyvédet bíztak meg a kolerabiztos nehéz tisztével, nem kisebbet, mint Kossuth Lajost. A sárospataki ev. ref. főiskola levéltárában ma is megvan egy írása, mely nem nagy fontosságú ugyan a hazai orvostörténelem szempontjából, de azért megérdemli, hogy szószerint közöljük, mert már ez a jelentéktelen kis dokumentum is magán viseli a csirájában lévő nagy ember lelkességének és energiájának bélyegét. Következőleg hangzik: „A mirigyes Cholera nyavalyának 1831-ik esztd. Julius Holnapban 10-én S.-A.-Ujhely Várossában lett kiütése tekintetéből S.-A.-Ujhelybe felállított Veszteglő Intézet naponként való Jegyzetei s a veszteglés alá esett Személyek Lajstroma. Veszteglő Háznak rendeltetett: a Város alsó végin a Kőbánya mellett lévő Mendl Róth-féle iradalmi állásos vendégfogadó. A gyanú alá eső városi házak s lakosok a lehetőségig otthon zárattatván el, ezen Veszteglő Házban ezúttal, még amaz elzárást győzni lehet, csak a cholerás betegek részére felállított kórházban gyógyított reconvalescensek, a betegek és halottak körül forgolódó személlyek közzül azok, a kik e részbe vagy nem foglalatoskodhatnak, vagy foglalatoskodni nem akarnak, végre az idegenek (akik ezen Intézet alá tartoznának) fogadtatnak be a Veszteglő Házba, mellynek czélerányos elkészítése végett, — az ott, ennek előtte Cholerába megholt Uradalmi Hajdúnak ott maradt ruháit elégettettem, a szobákat s állást kitisztittattam, konyha sóra sütött Vitriol- 5 Linzbauer: i. h. 83. 6 Pulszky: i. m. 30.