Gerlóczy Géza dr.: A nyelőcső-, gyomor- és bélbetegségek klinikája - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 131. (Budapest, 1932)
A bél betegségei - Részletes rész
inkább a kezdeti tünetek adják. Peritonitis többnyire magas lázzal kezdődik, ami ileusnál hiányzik; a teljes szék- és szélmegrekedés viszont ileus mellett szól, míg kezdődő peritonitisnél kevésbé kifejezett. A hasfal feszes, fájdalmas a genyes peritonitisnél, míg az ileusnál (még strangulatio mellett is) kezdetben a fájdalmasság inkább enyhül a külső nyomás fokozódására. A peritonitis előrehaladottabb stádiumában már paralytikus beusszal is számolnunk kell, ami azonban ilyenkor alárendelt tünet az egyébként terminális állapot általános súlyos képe mellett. Nem okoz diagnostikus nehézséget az a dynamikus ileus sem, ami olykor epekő-, vagy súlyos vesekő-rohamhoz társul. — Paralytikus ileust okozhat — mint láttuk — az arteria coeliaca vagy a mesenteriális erek thrombosisa és embóliája; ilyenkor erős bélvérzés is jelentkezik, ami a helyes irányba terelheti a kórismét. A herék, petefészkek súlyos traumája reflektorosan paralytikus ileust okozhat, diagnostikus nehézség a baj természetére nézve ilyenkor alig adódhat. Heveny ileusnál — sajnos — csak ritkán leszünk abban a helyzetben, hogy Röntgen-vizsgálatot végezhessünk. Természetesen csak krigoskopia jöhet szóba, amivel adott esetben nemcsak a szűkület helye, de olykor oka is felismerhető. * A chronikus stenosis therapiája a szűkületet jelentő tényező szerint variálódik. Igen nagy figyelem fordítandó a rendes székürülésre, aminek biztosításához szükséges tudnivalókat az obstipatio fejezetében tárgyaljuk. Ha a pangó, beszáradt bélsár obturatiós tünetekhez vezet, mindig fontolóra veendő az esetleges hashajtóadagolás per os, ami akárhányszor spasmusokat váltva ki, súlyos ileust okozhat. Sokkal célszerűbb ily esetekben a rendszeres bélbeöntésekkel (olaj, víz, paraffin) igyekezni felpuhítani a bélsárt. Magasabban ülő szűkület jelenségei (vékonybél, duodenum) nem eredhetnek bélsár-obturatióból, mert e területeken a bélbennék még híg, tehát egy esetleges hashajtó (pl. keserűsó, vagy hasonló) csak szaporítja a folyadéktömeget anélkül, hogy egyébként használna. Egészen mély stenosisnál a bélcső bevezetése, az ujjal való felhatolás, vagy a felhalmozódott bélsár kikaparása is már eredményt ígér. Miután az ily obturatio többnyire spasmussal is párosul, a spasmus-oldó szerek (l. lejjebb) alkalmazásától is eredmény várható. Ez vonatkozik a bélsárkő, epekő, idegen test stb. okozta elzáródásokra egyaránt.— Heges stricturáknál műtét csak akkor jön szóba, ha a folyamat súlyos. A legjobb eredményt az ileocoecalis tumor mellett felfejlődő stenosis ígéri. Egyébként a könnyű, étrendileg is szabályozott (1. „obstipatio“) bélsáv biztosításával többnyire sokáig jó karban tartható az állapot. Syphilisnél elsősorban a jókor bevezetett antilueses kúrától várható eredmény. idült lobos folyamatok különben is szépen javulhatnak és ezzel a stenosis csökkenéséhez vezethetnek, főleg, ha a legalsó, jól hozzáférhető bélszakaszokban van a baj (perisigmoiditis, sigmadiverticulitis stb.). Rendszeres gyógyító bélmosások (1. 193. old.), subaquális bélfürdő sokszor igen hatékonyak. „Magas beöntés“ teljesen indokolatlan. Boas joggal mutat rá, hogy elegendő mosófolyadék bevitelével a 10—12 cm-re felvezetett csövön át is már eljut a mosóvíz a Bauhin-billentyűig. Célszerű azonban a bélbe vezetett gumicsőt kívül ,,T“-alakú üvegpótlékkal két szárra osztani és a csap elfordításával hol a beáramlást, hol a ki- Dr. Gerlóczy G.: A nyelőcső-, gyomor- és bélbetegségek. 16