Hetényi Géza Dr.: Az anyagcserebetegségek kór- és gyógytana - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 136. (Budapest, 1933)
Az anyagcsere pathológiája - Elhízás
dás szerint ,,a nők hátul, a férfiak elől híznak meg“. Elhízottaknál persze még sokkal kifejezetteb a zsíreloszlásban mutatkozó egyenetlenség. Az ennek alapján megejtett felosztás értéke azonban ugyancsak nem mondható jelentősnek. Valamivel jobban használható az az osztályozás, amely a pathogenesis különbözőségét igyekszik alapul venni. Noorden három fajtáját különbözteti meg az elhízásnak, ú. m. 1. az exogen elhízást (ennek két alfaja a „túltáplálásból eredő“ és a ,,lustaságból kiinduló“ elhízás), 2. az endogen elhízást ,amikor hiába keressük külső körülményekben az okát) és 3. a kettő combinatióján alapuló eseteket. Hogy ez a felosztás sem tökéletes, azt a pathogenesis tárgyalásánál fogjuk megérteni, amikor megismerkedünk az e kérdésben fennálló nagy nézeteltérésekkel. Az ideális aetiológiai felosztás alapjainak még csak a körvonalai vannak meg. A belső elválasztási mirigyek és az agy vegetatív központjai működésének fokozódó megismerése teszi már ma is lehetővé, hogy az elhízásnak néhány esetében máris aetiológiai diagnosist állíthatunk fel, így ismerjük a hypophysis, a pajzsmirigy, a belső nemi szervek csökkent működésén alapuló elhízási típusokat. Egyszer-egyszer lehetővé válik a cerebralis központok hibás functiójában gyökerező elhízás eseteinek felismerése stb. Természetesen ez a felosztás is alapos kiépítésre szorul. Az elhízás aetiologiáját tárgyaló fejezet után találjuk meg Thannhauser adatai nyomán általam összeállított táblázat keretében azokat a jeleket, amelyeknek segítségével az elhízás kóroktani felosztása mai ismereteink alapján keresztülvihető (1. 51. o.). Az elhízás pathogenesise és aetiológiája. Az elhízás nem a zsíranyagcsere betegsége. Pontos vizsgálatok semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy a bevitt táplálék feldolgozása qualitative normális. Nincs tehát arról szó, hogy az elhízásnak a zsír fokozott mértékű képződése volna az oka. Hasonlóképen bizonyos, hogy elhízottak zsírja könnyen oxydabilis, amit már az is bizonyít, hogy fogyókúrák folyamán a resniratios auotiens mindig igen alacsony 10 G körüli, tehát a zsírok elbonthatósága sem kisebb. Másutt kell keresnünk az okot! Az elhízás pathogenesisében energetikai körülményeknek tulajdonítanak döntő szerepet. Egészséges embereknél az energiabevitel és az energiakiadás a később tárgyalandó szabályozó mechanizmusok révén nagyjában azonos. Világos, hogy ha e két tényező viszonyában eltolódás jö létre, úgy ez a test energiaállományában is változást idéz elő. Ha az eltolódás az energiabevitel javára történik, úgy a testben fölösleges energiamennyiségek maradnak vissza, melyek az ismert módon zsír alakjában halmozódnak fel a zsírraktárakban. Az említett eltolódás kétféle módon következhetik be. Vagy úgy, hogy az energiabevitel fokozódik, vagy olyképen hogy az energiakiadás csökken. Az eredmény mindkét esetben az elhízás lesz. Mint Williams mondta ,,balance is everything“ (az egyensúly minden) s így elképzelhető elhízás keletkezése anélkül is, hogy az illető az átlagosnál többet evett volna. Az összehasonlításnak nem az átlagos ember energiabevitelével, hanem mindig ugyanazon egyén energiakiadásával kell történnie! 3*