Szumowski Ulászló - Herczeg Árpád: Az orvostudomány története - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 167. (Budapest, 1939)
D) A középkori orvostudomány - XXI. A középkori szellem
korai volt az öröm, mert az Ördög újból belebújt a nőbe, mégpedig azért, mert miként ő maga közölte a barátokkal, közvetlenül távozása után nem vetettek keresztet a meggyógyult nőre. Most már semmiféle exorcismus sem használt: az ördög gúnyt űzött belőlük és azt erősítgette, hogy csak magának St. Hildegardnak jelenlétében fog eltávozni. Ezért tehát elküldték a beteg nőt a Bingen mellett lévő rupertsbergi kolostorba a szent nőhöz. Az ő exorcismusai alatt az ördög görnyedezett, káromkodott, fenyegetőzött, eretnekségeket emlegetett, míg végül, nagyszombaton, vízszenteléskor az összes apácák imádkozása közben, Sz. Hildegard odalépett a fájdalmában görnyedező nemes hölgy elé és határozottan megparancsolta: »Sátán, takarodj ki e nőnek hajlékoddá lett testéből és add át helyedet a Szent Léleknek!« Erre az ördög elhagyta a nőt, aki ettől fogva teljes egészségnek örvendett. (Ptasnik). Az ördögűzésnek ezekben a képeiben, amilyeneket sokat találunk a középkori krónikákban, a modern orvos kétségtelenül a hysteriát ismeri fel, a személyiségnek kettéhasadásával: az egyik személy a nem látható ördög szerepét játsza, káromkodik, hánykolódik, az ördög módjára beszél, fajtalan mozdulatokat tesz stb., a másik pedig az ismert, látható személy. Ha majd a középkori hysteriáról beszélünk, még visszatérünk erre a tárgyra. A XIV. századtól kezdve az ördögűzési szertartás nagyon emlékeztet a varázslatra. A szentmise végeztével az exorcista szentelt krétával valamilyen kabbalás ábrát rajzolt az oltár előtt a padlóra, ebbe elhelyezték az ördöngőst, összekötött lábakkal, stólával körülkötött nyakkal, sőt egy másik stólával még jó erősen le is fogták. Az a bűvös ábra állítólag megvédte az exorcistát az ördögtől és magát az ördögöt is engedékenyebbé tette. A bűvös rajz néha olyan keresztet ábrázolt, amelyen bűvös neveket lehetett látni, avagy kört ábrázolt Agla, Gaba, Emanuel felírással. Mikor az ördög a beteget elhagyta, ez rendesen nagyon elgyengült, holt eleven volt. Meghintették szentelt vízzel, megmosták ezzel egész fejét, megkenték olajjal, kiszolgáltatták neki az Oltári Szentséget és legalább néhány napig még a templomban hagyták, nehogy az ördög esetleg visszatérjen az elgyengült testbe. Igen sok ördögűzési formula maradt fenn. Ezek mind a fentebb ismertetett felfogásnak felelnek meg, bár közülük egyesekről azt tartották, hogy nagyobb az erejük a sátánnal szemben. Az a meggyőződés uralkodott, hogy a jelentősebb ördögökhöz valamely nehéz nyelven, pl. görögül kell beszélni.12 Mint a felhozott példákkal bemutattuk, a középkori észjárás megteremtette azt, amit a kísértés megszemélyesítésének lehetne nevezni: az ember saját belső élményének megszemélyesítését, amelyben csendes óhajok, titkos vágyak, kielégítetlen sóvárgások rejtőztek. Ennek a megszemélyesítésnek megteremtése után a középkori észjárás még tovább ment, mert részben anyagiasította is az ördög személyét. Sz. Ágostonnak a »visio intellectualis«-ról szóló tanítása azzal az eredménnyel járt, hogy a középkori ember nem különböztette meg a látomásokat a valóságtól és nem ritkán azt állította, hogy határozottan látta az ördögöt. Miként a rossz szellem ellen a leghatásosabb azok a szerek (szentelt víz, megáldott kard, kereszt) voltak, amelyeknek ereje természetfeletti forrásból fakadt, épúgy az életnek más eseményeiben is szívesen . Természetesen a beteg nő száján át. A daemonologiai irodalom sok ördögnek még a nevét is megőrizte; ilyen pl. Leviathan, Asmodaeus, Izsákáron, Behemoth, Balaam stb.